A kulcsszó az akadálymentesítés. Nem pusztán azt jelenti, hogy egy épület megközelíthető legyen mondjuk kerekes székkel, hanem a közlekedés és az információhoz jutás teljes akadálymentességét is. A fogyatékkal élőket ugyanolyan esélyekhez és lehetőségekhez kell juttatni, mint amilyenekkel a többi hallgató rendelkezik. A vak diák ugyanúgy meg tudja tanulni az anyagot, ha a jegyzetet megkapja pontírásban vagy elektronikus formában, amit egy olvasóprogrammal felolvastat; a megszerzett tudásról szóban vagy számítógépen tud számot adni. A halláskárosultak az előadások írásos vázlatából, vizuális szemléltetőeszközökből tudják elsajátítani az anyagot, jeltolmács biztosítása esetén akár szóban is vizsgázhatnak. A mozgásszervi betegeknek a közlekedés, az asztalhoz jutás, a jegyzetelés okozhat problémát, ami akadálymentesítéssel, többletidő biztosításával orvosolható. A beszédfogyatékosok, diszlexiások helyesírás-ellenőrző vagy hangos könyv használatával küzdhetik le helyzeti hátrányukat.
E szükségletek kielégítését, speciális segédeszközök beszerzését, illetve vakoknál a geometriai feladatok, diszgráfiásoknál az írásbeli nyelvvizsga alóli felmentés lehetőségét az Oktatási Minisztérium (OM) 29/2002. rendelete alapján minden felsőoktatási intézménynek biztosítania kell. Ennek egyik fedezete a fogyatékosnormatíva, melyet 1999 óta minden regisztrált fogyatékos hallgató után megkap az intézmény.
Van, ami nem elsősorban pénzkérdés: az erősebb fényű lámpa,
az éles kontúrú ajtó,
a sárga csík a lépcsőn minimális ráfordítást igényel, a gyengén látóknak mégis óriási segítség. Nem nagy kiadás a járdák, lépcsők lejtősítése vagy rámpásítása sem. A halláskárosultak többsége olvas szájról, amihez csak az kell, hogy a beszélő szembeforduljon vele, vagy - mint egy gyógypedagógus felvilágosított - "egyetemi oktató lehetőleg ne hordjon bajuszt". A jegyzetek, bibliográfiák elektronikus terjesztése a vakok és a beszédfogyatékosok esélyegyenlőségét segíti.
A fogyatékosok felsőoktatásba kerülése a 22-es csapdájára emlékeztet. Amíg kevés hallgató van, az intézmények nem tudják felmérni az igényeket, de míg az iskolák nem fogyatékosbarátok, addig nem jelentkeznek a speciális igényű hallgatók. Ennek ellenére 1999 óta ugrásszerű létszámnövekedés tapasztalható. Jelenleg a 450 ezer hallgatóból úgy 450 számít fogyatékosnak. A szám alulbecsült, a kari tapasztalatok alapján a fogyatékkal élőknek csak a fele, maximum kétharmada jelentkezik a koordinátornál, és jelzi speciális igényeit. A mintegy háromszázezer hazai fogyatékkal élőnek csak a töredéke fiatal, de számarányukhoz képest még így is alulreprezentáltak. Egy felmérés szerint a vak hallgatók megfelelő korosztályának csak 5-6 százaléka vesz részt a felsőoktatásban; az épeknél ez az arány 25 százalék.
Az OM említett rendelete alapján a fogyatékos hallgatókat kötelezően kinevezett
fogyatékosügyi koordinátor
segíti. Feladata a hallgatókkal való napi kapcsolattartás, a segítségnyújtási lehetőségek biztosítása, az adatvédelmi rendelkezések betartásával kapcsolatos statisztika vezetése. "Igazán segíteni viszont a hallgatótársak, barátok, rokonok tudnak, akik azonos szakot hallgatnak, azonos nyelvet beszélnek" - jegyezte meg egy koordinátor.
A megkérdezett intézményi vezetők, koordinátorok, hallgatók vegyes képről számoltak be. Bár sok helyen működnek lelkes és hozzáértő koordinátorok, az általános gyakorlat inkább az, hogy a tanulmányi osztály egy munkatársának sokadik feladata (lenne) ez a munka. A segítői rendszer gyengeségét jelzi, hogy nemrég egy koordinátori konferencián különösebb ellenvetés nélkül hangozhatott el: a koordinátornak nem kell napi kapcsolatot tartania a speciális szükségletű diákokkal, csak annyi a dolga, hogy felvilágosítsa őket a lehetőségeikről.
"Jézus Mária! Miket nem mond!" - reagáltak az egyik budapesti intézmény tanulmányi osztályán, amikor a fogyatékosügyi koordinátor személye iránt érdeklődtünk. A legtöbb intézményben a második, harmadik kapcsolt vezető már nagyjából képben volt, és jó pár koordinátor neve és elérhetősége fent van a Motiváció Alapítvány honlapján is. A koordinátorok megtalálása mindazonáltal probléma: az általunk megkérdezett fogyatékosok egy része nem is tudott e lehetőségről, mások hiába keresték saját koordinátorukat, sőt az ELTE-n akad olyan is, aki nem járult hozzá elérhetőségének nyilvánossá tételéhez, mert "akkor túl sok hallgató zaklatná".
"Az oktatók kezdetben egy kicsit idegenkedtek, de azóta teljesen természetessé vált, hogy figyelni kell a speciális igényekre" - igazít el a pécsi koordinátor az oktatók megítélésében. "Sokan el sem tudták képzelni, mi lesz egy vizsgán, de ha az ember felmutat egy lehetőséget, hogyan oldható meg egy probléma, akkor a tanárok nyitottak erre" - erősíti meg Fodor Ágnes, a Motiváció Alapítvány munkatársa. A legtöbb oktató, amíg nem találkozik fogyatékossal, nem tudja kezelni a helyzetet, de a személyes élmények hatására ez oldódik. "Amikor egy előadáson ott voltam szem előtt a kerekes székkel, érezhetően zavarban voltak, amikor a fogyatékosság szóba került" - osztja meg élményét egy lány. Sokan elzárkóznak: bizonyos szakmákat, mint a tanár és a rendőr, nem tudnak elképzelni fogyatékkal élővel. A hallgatóság hozzáállására is az ismerethiány a legjellemzőbb, bár gyakran kialakul egy kis létszámú segítő mag, akik akár képzett személyi segítőkké is válnak. "A HÖK-tagok hihetetlen lelkesedéssel segítenek, nélkülük nem tudnám az összes feladatot ellátni" - mondja az ELTE Informatika Karának koordinátora.
Ám a legfőbb baj mégis az, hogy a környezet alakításában nem jelenik meg a fogyatékosok szempontja. "Az életeseményeket velem kell megélni ahhoz, hogy az ép megértse a helyzetet. Attól, hogy van személyes kapcsolat, meglátja, szeme lesz rá: befér-e a kerekes szék, jó-e a kilincs, merre van rámpa" - summáz az egyik kerekes székes hallgató. A központi kérdés az emberi méltóság megőrzése. "A segítés nagyon sokszor arról szól, mennyire esetlenek vagyunk" - mondja Takács Péter a Vakok Szövetségétől. Közülük többen úgy gondolják, hogy az önálló életvitelre nevelésre kell koncentrálni, hisz a "kocsmában sincs vezetősáv", s a túlzott segítség ezt sértheti. "Az egyéni szuverenitásom van megsértve, ha a környezet rákényszerít a segítségkérésre, míg ha akadálymentes a környezet, nem igénylek több segítséget, mint bármely ép ember" - világít rá egy kerekes székes lány.
Fonyó Attila
Életutak
Z. erdésznek és vadásznak tanult, 21 éves korában, baleset következtében került kerekes székbe. Szükségből kezdett számítástechnikával foglalkozni, ma ez a hivatása és a hobbija. Vidékről jár be a Gábor Dénes Főiskolára, autóval, mert mással nem lehet. A főiskola minden segítséget megad számára. "Az első meglepődés után teljesen baráti kapcsolatok alakultak ki."
P. születésétől vak, csak fényt lát. Debrecenbe járt a vakok általános iskolájába, majd a látássérülteknek számítástechnikát oktató budapesti Neumann János szakközépbe került. Informatikára járt Debrecenbe, ahol nem vették jó néven, hogy egyéni tanmenetet kért, sőt még tanárcserét is ki kellett harcolnia. Végzés után felvették tanárnak a Neumannba, s mivel kötelező tanári diplomát szereznie, felvételizett a Debreceni Egyetemre. Jelenleg ott beiratkozott kiegészítő tanár szakos hallgató, de indexét nem veheti fel, mert a kari fogyatékosügyi bizottság úgy döntött, vak ember nem alkalmas tanárnak.
M. 23 éves nagyfokú halláskárosult. Kétéves kora óta folyamatosan romlik a hallása. Szájról olvas, de a jelbeszédet nem használja, "mert az ismerősök nem tudják". A középiskolában már hallókészüléket kellett használnia. A tanárok figyelembe vették, s felé fordulva beszéltek. Az ELTE BGGYFK-ra jár, ahol sok fogyatékos hallgató is van, így sokkal figyelmesebbek, de még itt is előfordult, hogy a tanár számon kérte, miért nem jegyzetel. Nagyon zavarja, hogy vak hallgatótársa által laptopba jegyzetelt anyagokra van utalva, míg ő ezt nem tudja viszonozni. "Még mindig inkább érzem magam az egészségesekhez tartozónak, mint a siketekhez."
Hangos könyv
A vakoknak és a diszlexiásoknak alapvető szükségletük, hogy elektronikus változatban kapják meg a tematikákat, jegyzeteket, amit felolvastathatnak megfelelő programokkal. A digitális tematikák kiosztása az utóbbi időszakban egyre elterjedtebb (az ép hallgatók is egyre inkább e papírkímélő módon kapják az iránymutatót), a könyvtárak felszerelése hangos könyvekkel, digitalizált jegyzetekkel azonban szinte lehetetlennek tűnik a szigorú szerzői jogok miatt. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége többször felvetette az OM-nél, hogy a tankönyvlistára csak olyan kiadványt lehessen felvenni, amelyek kiadója vállalja, hogy a látássérültek, illetve beszédfogyatékosok szervezeteit is ellátja az elektronikus változattal (amit a szervezet regisztráció ellenében adhat tovább). Válasz nincs, Teleki Judit minisztériumi szakmai főtanácsadó szerint a kezdeményezés jó ötlet, ugyanakkor úgy vélte, hogy a kiadókkal való egyeztetésben az OM-nek nem kell közvetítenie. "Gyakorlatilag hülyének néztek" - mesélte egy koordinátor a kiadóknál tett próbálkozásáról. Eddig csak az Osiris tett kísérletet e-könyvek felajánlására, de a regisztráció megoldatlansága miatt e kezdeményezés nem járt sikerrel. Az elektromikus jegyzetek hiánya miatt a vak hallgatók saját költségükön olvastatják vagy szkennelik, szkenneltetik a könyveket. "Csak azt szeretném, hogy ugyanannyi energiával jussak a könyvhöz, mint a látó ember" - osztja meg velünk kívánságát egy vak hallgató.
