Könyv

Ködoszlató és igen kiváló könyv látott napvilágot Emil Cioranról. Ködoszlató azért, mert az évtizedek óta egyre kultikusabbá váló román-francia filozófus és szépíró személyes életére, bizonyos gondolataira és a fasizmushoz való ellentmondásos viszonyára legendák homálya borul, és kiváló is, mert olvasmányos, mégis alapos monográfiát írni nem könnyű.

A Szépirodalmi Könyvkiadó az 1989 előtti társadalmi berendezkedésben egyike volt az elit állami vállalatoknak, lég­köre arisztokratikus, könyvei szép kiállításúak, klasszikus és modern írók munkái. Magam egy Krúdy-sorozatot szerkesztettem ott utoljára, a színesen fénylő, keretes címlapokon szecessziós betűk.

60 millió eladott példány és bérelt hely a New York Times bestsellerlistájának élén. Magyarul Nincs üzlet című regénye jelent meg legutóbb. E-mailen váltottunk szót.

Bölcsésznek, filmrendezőnek, rabbinak tanult, dalokat írt és énekelt, több tévéfilm főszerepét játszotta, majd két verseskötettel állt elő: a hamvasztókönyv (1995, Múlt és Jövő) után nemrég jelent meg a fogság (1997, Széphalom). Haszid egypercesei megjelenésre várnak, s miközben nappalait a gyes-apukaság feladatai töltik ki, este regényt ír a konyhában.

Krasznahorkai László Man Booker- meg Kertész Imre Nobel-díja előtt is jutottak külhoni elismerések magyar írók számára. A Pinker ügynökségtől a Sztálin-díjig.

„Mily jó, élvezetes és tanulságos is élő kortársunknak gyűjteményes, tehát fejlődést bemutató verseskötetét egyben olvasni! Nem egyszerű (?) esztétikai öröm ez, hanem inkább – szinkronicitás ide vagy oda – irodalomtörténeti: látni lehet egy beérkezett, megállapodott, önmagára talált jelentős költészet kialakulási fázisait, tendenciáit, kezdeti (fiatalos és kamaszos) gyengeségeit és erősségeit, meg lehet figyelni, mi az, ami már induláskor megvolt, mi az, ami elmaradt, mi az, ami másként akart volna fejlődni…”

William Gibson látja a jövőt. Ami pedig talán még különösebb, hogy ezt a hajmeresztő kitételt ma már bizonyítani sem kell, hiszen úgy kezeli mindenki, mintha mi sem volna természetesebb – holott a legkevésbé sem az.

Sose kezdj könyvet prológussal, időjárással, és óvakodj a helyszínek és a tárgyak részletes leírásától – tanácsolta Elmore Leonard, a bűnregények amerikai atyamestere, de J. K. Rowling vagy sosem olvasott E. L.-t, vagy csak azért is fittyet hányt a tavalyelőtt elhunyt kolléga intelmeire, mert nála már a prológusban sűrűn hull a fehér hó.

A huszadik század konfidens ismerőse volt, mégsem vált belőle főállású kortárs – nyitotta 2008-as Fejtő-nekrológját e sorok írója, hogy aztán elősorolja egy hosszú, mozgalmas és nagy élet állomásait.

A szerző, akit még jó tollú színházi és filmes szakíróként ismerhettünk meg, először a Szabó István-ügy kapcsán, egészen pontosan a jeles filmrendező állambiztonsági múltjának feltárójaként mutatkozott új szerepben.

Hideg fejjel működtetett kapitalista vállalkozás: náluk a legmagasabb az árrés, brutális akciókkal támadnak, viszont pontosan fizetnek. A Libri–Shopline jövőre piacvezető lehet a könyvkereskedelemben.

Cikkünk címét az Alföld tavaly novemberi konferenciájától kölcsönöztük, amelynek előadásai a folyóirat márciusi számában olvashatók. Bényei Tamás az angol nyelvű irodalmakról szólva listánk több szereplőjét is megemlíti: Sebaldot „gyakorlatilag kooptálja az angol irodalom”; Terézia Mora több más szerzővel, köztük Agota Kristoffal együtt, „kulturális hibrid”; Robert Nye „érthetetlen módon hiányzik a kortárs angol kánonból”, Nabokov pedig – például Becketthez vagy Brodszkijhoz hasonlóan – „az egyes nemzeti irodalmakba csak részlegesen és úgy is csak komoly nehézségek árán” illeszthető be.