magyarnarancs.hu: Érdekesen alakult a Senkinek egy szót se! című krimijének az utóélete. Nem Hollywood dolgozta fel, hanem a francia színész, Guillaume Canet rendezett belőle hamisítatlan francia filmet: az amerikai sztoriból francia lett. Canet a tudtával alakította át a történetet?
Harlan Coben: Be voltam avatva. Olyannyira, hogy még engem is láthat a filmben, ha épp nem pislog, amikor François Cluzet-t (interjúnk vele itt) és Kristin Scott Thomast a vasútállomáson követni kezdi valaki. Én vagyok az a nagydarab, ijesztő pasi, aki a nyomukba szegődik. Guillaume szándékai a kezdetektől fogva nyilvánvalóak voltak, nem árult zsákbamacskát. Ráérzett, miről is szól valójában ez a történet; a Senkinek egy szót se! (kritikánk a regényről itt) sokkal inkább love story, mint thriller. Guillaume mindenekelőtt a love storyt látta meg benne – ezért is adtam el neki jó szívvel a megfilmesítés jogait (kritikánk a filmről itt).
|
magyarnarancs.hu: Szokás mondogatni, főleg a külső hasonlóságok okán, hogy François Cluzet a franciák válasza Dustin Hoffmanra. Ha megcsinálják a regény amerikai változatát, van tippje, hogy ki játssza Cluzet szerepét?
HC: Nem akarom, hogy a nézők előítéletekkel üljenek be a filmre, már ha egyszer elkészül. Számos jó színészt ismerek, akikre remekül illene Dr. Beck figurája.
magyarnarancs.hu: Dr. Beck nem zsaru, csak egy kétségbeesett férj, akinek a feleségét meggyilkolták. Legalábbis ebben a hitben él éveken át. A krimiirodalom hivatásszerű nyomozói közül kit tart a legkeményebb figurának?
HC: Nem vagyok jó a legekben, de ha már mindenképpen mondanom kell valakit, akkor legyen Spenser, Robert B. Parker figurája. Na, ő aztán igazán csodálatra méltó kemény fiú.
|
magyarnarancs.hu: És mi újság Chandlerrel? Még mindig ő a műfaj legnagyobb királya?
HC: Igen is meg nem is. Zseniális író volt, öröké csodálni fogjuk azért, amit letett az asztalra. De ezzel a krimiirodalom nem állt meg, új írók jöttek, akik bátran építettek a csodálatos chandleri alapokra. Így van ez rendjén szerintem.
magyarnarancs.hu: Stephen King bevallottan az AC/DC bömböltetése mellett írta jó néhány regényét. Önnek mi jön be háttérzeneként? Heavy metal vagy netán dzsessz?
HC: Én is zenére írok, de az én műfajom a klasszikus és az instrumentális zene. Régen rossz, ha énekelnek is – a szöveg ugyanis csak elvonja a figyelmemet. Miközben én is egy történeten dolgozom, cseppet sem segít, ha a háttérben is egy történetet mesél valaki, még ha dalban mondja is el azt.
|
magyarnarancs.hu: A nemrég elhunyt Elmore Leonard hasznos tippekkel látta el a kezdő és haladó írókat. Intelmeit tíz szabályban rögzítette. Híres tízparancsolatában szerepel a következő kitétel is: sose indíts könyvet időjárással! És kerüld a karakterek aprólékos leírását! Egyetért valamelyikkel?
HC: Nagyon is. De a legjobb leonardi szabály mégiscsak a következő: hajítsd ki a szövegből azokat a passzusokat, amiket az olvasók is átlapoznának unalmukban. A bűntörténetek kliséi engem inkább untatnak, mintsem bosszantanak. Ha mezei olvasó vagyok, éppúgy átlapozom őket, mint a közmondásos olvasó, akire Leonard is utalt.
magyarnarancs.hu: Képregényben kit-mit fogyaszt előszeretettel?
HC: Megboldogult kölyökkoromban Amerika Kapitány és Bucky párosáért rajongtam, de Batman és Robin is megdobogtatta a szívemet. Mit tagadás, bírom a párosokat.
|
magyarnarancs.hu: Látott valami jó krimit mostanában?
HC: Az utóbbi évek legjobb thrillere a Fogságban volt szerintem Hugh Jackmannel.