A rendszerváltás idejére hatalmas tartozásokat halmoztak fel a könyvterjesztők, így a budapesti könyvesboltokat birtokló Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) is, amely 1991-ben vált ketté. Az állami kézben maradt, Librire keresztelt részhez került mintegy 70 üzlet, 16 pedig a későbbi Líra és Lanthoz. Utóbbit Kolosi Tamás és üzlettársai privatizálták, a Libri pedig a pénzügyi területen működő Balogh Ákos és akkori üzlettársai, Somfai Róbert és Jellen Kornél figyelmét keltette fel. 1993-ban a csődközelben lévő cégben 30 százalékos üzletrészt szereztek, követeléseket vásárolva, s ezzel megmentve az összeomlástól. Akkoriban bizonyára csak az értékes bérleti jogok érdekelték őket, de az elkövetkező években beleszerettek a könyves bizniszbe. Egyik forrásunk szerint azért, mert – látva a nemzetközi trendeket – ezen a területen nem kellett tartaniuk külföldi versenytársaktól. Balogh a 80-as évek közepén a Skála menedzseriskolájába járt, ennek segítségével Ausztráliába és Japánba is eljutott, és korszerű ismereteit jól hasznosította a rendszerváltáskor. Megalapította a Skála többségi tulajdonában lévő Capital Rt.-t és a New York Brokert. A pénzügyi szolgáltatások mellett cégeket vásároltak és daraboltak fel, az értékesebb részeket fejlesztették vagy jó áron eladták. Ezt csinálták a Cooptouristtal, később a Skála–Centrum áruházakkal és részben a Librivel is. A könyves cég esetében kifizették az adósságot, és az ezredfordulóra kivásárolták a kiadókat, melyek korábban üzletrészt kaptak az ÁKV-ben; végül az állam is megszabadult maradék üzletrészétől. A Capital élt az elővásárlási jogával.
Nőnek és fonódnak
Nem kísérjük végig a Librit a magyar könyvpiac zivataros évtizedein: ugrunk az időben 2013 decemberéig, amikor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyt adott a Shopline és a Libri-csoport – pontos szakszóval – összefonódására. A két, egyenként is szerteágazó tevékenységgel rendelkező fél meglehetősen bonyolult ügyletet hozott tető alá. A Shopline a jelenlegi kormánnyal nem kimondottan ellenséges viszonyban álló nagyvállalkozó, Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozik. Az online könyvterjesztésben piacvezető, 4,2 milliárdos forgalmú cég az utolsó években szerény veszteséget hozott, s úgy tűnhetett, pozícióit az Amazon is fenyegeti. Hozzá tartozott még a Bookline Könyvek nevű kiadó is. A veszteségesen működő, gyengébb online kompetenciákkal, ám a piacon a legmagasabb árrésekkel dolgozó könyvesbolti hálózattal és prosperáló kiadókkal rendelkező Libri-csoport 2013-ban 9,7 milliárdos forgalmat bonyolított le; a portfólió ismert marketingkiadványokat és internetes portálokat is magában foglalt (Port.hu, Fidelio.hu, Színház.hu, illetve a Fidelio műsorfüzet és a Bóbita magazin). Az összefonódás úgy történt, hogy a Shopline megvásárolta a Balogh Ákos többségi tulajdonában lévő Libri-csoport központi vállalkozását, a könyvkereskedelmet lebonyolító, de a cég kiadóiban is tulajdonrésszel bíró Libri Könyvkereskedelmi Kft. száz százalékát. A Libri fő tulajdonosa pedig megvette a Shopline részvényeinek 67,7 százalékát. Profiltisztításra is sor került, a Libri és a Shopline médiaérdekeltségei a Shopline tulajdonosához, az Indexet és az Inforádiót is birtokló CEMP-csoporthoz kerültek, így a Libri–Shopline kizárólag könyvkiadással és kiskereskedelemmel foglalkozik.
A fúzióval mindkét fél nyert, és a piac egyik legerősebb szereplőjévé váltak. A GVH annak ellenére hagyta jóvá az összefonódást, hogy a könyv-kiskereskedelemben a Libri és a Shopline együttes részesedése 26 százalék lett, ami meghaladja a kritikus mértéknek számító 20 százalékot. Ennél is nagyobb, 33 százalékos részesedésre tett szert a könyvek kiadóktól való beszerzésében, amivel „akár megkerülhetetlenné válhat a piacon” – olvasható a GVH döntésének indoklásában. Ugyanakkor mindkét mutatót tekintve a második helyre szorult a Pécsi Direkt mögött: a kiskereskedelemben 32, a beszerzésben 38 százalékot ellenőrzött Matyi Dezső cége.
Talán jótékony hatása lett volna, ha nem a további koncentráció felé mozdul el a piac – vélik sokan. A két nagy mellett a kiskereskedelmi forgalom 10-10 százalékát ellenőrzi a Líra és a hipermarketek, és 21 százalék jut a kis boltoknak. Ráadásul az Alexandra esetleges összeomlásával egyik pillanatról a másikra monopolhelyzetbe kerülne a Libri–Shopline. Ez azonban komoly forgalomveszteséggel és a piacra ömlő olcsó könyvvel járna – Matyi teljes és gyors bukása tehát nekik sem érdekük.
Miközben az utóbbi időben megszaporodtak a könyvpiaci csődök (Ulpius, Pécsi Direkt), a Libri–Shopline csoport újabb 12 üzlet nyitásával vétette magát észre. A könyves cégek közül elsőként az ő 2014-es számaik váltak publikussá: eszerint a csoportból a kiadók (Libri, Helikon, Park, Kolibri) teljesítettek a legjobban, a 2013-as 1,4 milliárd után tavaly 1,7 milliárd forint forgalmat bonyolítottak le. A kereskedelmi ágazat (a könyvesbolti értékesítést végző Libri Könyvterjesztő Kft., az online-ban érdekelt Shopline, Bookline és Libri.hu) gyengébben teljesített, mint tavaly, de a teljes cégcsoport tavaly is elérte a 2013-as 13,5 milliárdos fogalmat – mondta Starcz Ákos, a Libri–Shopline vezérigazgatója. Ez nem rossz eredmény egy stagnáló ágazatban; ritka az, hogy egy fúzió során az egy meg egy az kettő lesz, tehát összeadódik a forgalom.
Ezzel a Libri megközelítette a jelenleg piacvezető Alexandrát, Matyi Dezső recsegő-ropogó, de még mindig a legtöbb boltot birtokló birodalmát. Persze mindez matematikailag nehezen bizonyítható, hiszen Matyi legnagyobb cégei – mint például a felszámolás alatt lévő Pécsi Direkt – 2012 óta nem adtak le mérleget. De az akkori 82 helyett most 73 üzlettel rendelkező, súlyos adósságot görgető Alexandra vélhetően nem tudja hozni a 2012-es – nagykereskedelmi tevékenységet is tartalmazó – 15 milliárdos forgalmat. A kereskedelmet 2013-ban két cégbe menekítette át Matyi, ezek eredményeiről csak májusban lesznek adatok. A körülbelül 45 milliárdos könyves piac harmadik legnagyobb szereplője, a többek között a Magvető Kiadót is birtokló, 65 üzlettel rendelkező Líra Zrt. 2013-ban 4,5 milliárdos forgalmat bonyolított le, és szerény pozitív eredménnyel zárt.
Matyi Dezső birodalma, ha nem is omlik össze, egyre gyengül, s ezt kizárólag a Libri tudta kiaknázni. Hiszen minden bizonnyal a jelenleg az Alexandra által 12 plázában bérelt üzletét ajánlotta fel a Klepierre-csoport nemrégiben a Librinek. Bár a tényt egyik fél sem erősítette meg – sőt, Matyi tagadta: állította, hogy nem adnak fel üzleteket, s „bizonyos körök” támadásáról beszélt –, valószínűtlen, hogy a Libri azokban a plázákban nyisson üzletet, ahol már van egy nagy alapterületű könyvesbolt. Ez néhány budapesti bevásárlóközpontban elmegy, de vidéken nem volna rentábilis – ezt Starcz Ákos is elismerte lapunknak.
Felvetődik, hogy a leginkább bolthálózatának költségeibe belebukott Ulpius vagy a szintén a túlnövekedés miatt pengeélen táncoló Alexandra nem intő jel-e a terjeszkedő Libri számára? A vezérigazgató szerint versenytársaikkal ellentétben nem hitelből növekednek, és ha a mostani 37-hez hozzáadjuk a 12 tervezett boltot, akkor is jóval kevesebb üzletük lesz, mint a Lírának és az Alexandrának. Igaz, a boltok száma csak egy a mutatók közül, fontosabb a nagyság, az elhelyezkedés és a forgalom. Ám ezekről nem készülnek nyilvános statisztikák.
Kevés a kóla
A piaci szereplők döntő többsége tartott a fúzió negatív hatásaitól. A GVH határozatában is szerepel, hogy „a fogyasztói árak és a terjesztői árrés emelkedésére számítanak.” A Libri árrése a fúzió előtt is a legmagasabb volt a piacon, elérhette a fogyasztói ár 55 százalékát, míg a versenytársaké 50 százalék alá is csúszott. Ez az 5 százalék gyakran a kiadó hasznát jelentheti. „A kiadók álláspontja szerint kevesebb címet, rosszabb minőségben és emelt áron tudnak majd megjelentetni. A Libri a fúzió által erősíti pozícióját, ami a kiadók tárgyalási pozíciójára kedvezőtlen hatást gyakorol. A független kiadók veszélybe kerülnek, a Libri felvásárlásokon keresztül tovább fogja erősíteni kiadói pozícióját” – foglalta össze a piac félelmeit 2013-ban a GVH. Mindezek ellen annyit tett, hogy 2014-re megtiltotta az árrés emelését, 2015–2016-ra pedig minimális, 0,18 százalékos növelést engedélyezett a csoportnak. Starcz szerint nincs a terveik között az árrés további emelése. Igaz, az ellen nem volt kifogása a hatóságnak, hogy – ami egyébként az összefonódás egyik üzleti célja volt – a Shopline alacsonyabb árrését a Libri magasabb árréséhez emeljék. Ami meg is történt, nem kevéssé javítva a cég eredményét, hiszen Starcz szerint kiskereskedelmi forgalmuk 40 százalékát az online kereskedelem adja. A kiadókkal beszélve pedig az derült ki, hogy körülbelül 5 százalékkal volt alacsonyabb a korábbi árrés a Shopline-nál. Egy közepes kiadó – mint a vezetője a Narancsnak megjegyezte – ezzel rögtön ötmillió forintot bukott.
A Librit korábban is támadták, leginkább épp a magas árrés miatt. A Nap Kiadó meg is szakította velük a kapcsolatot. Starcz úgy érvel – s ezt minden kiadó meg is erősíti –, hogy a piaci átlagnál magasabb, akár 55 százalékos árrésért cserébe pontosan fizetnek, és pluszszolgáltatásokat is kaphatnak a kiadók: kiemelt helyet, saját könyvgúlát. Egy független, elsősorban szakkönyveket előállító kiadó szerint a Libri tőlük jól rendel, jól ad el, és profi módon tartja a kapcsolatot. Mások, így Gyurgyák János, az Osiris Kiadó tulajdonosa szerint viszont a Libri monopóliumra tör, boltjaiban már most is elsősorban saját kiadványait tolja, továbbá csak azt rendeli, ami gyorsan és biztosan fogy, így az igényes irodalom és a szakkönyvek jelentős felületeket veszítenek. Ő a saját könyveinek jelentős csökkenését tapasztalta a Libri boltjaiban. Érsek Nándornak, a szintén független Scolar Kiadó vezetőjének az a tapasztalata, hogy az összeolvadás elején tényleg lényegesen visszaesett a forgalmuk, de ez láthatóan a Librinek sem volt kedvező, így változtattak az üzletpolitikán. Mára már visszaállt a normális kereskedelem, jóllehet a lassabban fogyó köteteket hamar visszárazza a társaság. Hogy szűkült-e és szürkült-e a kínálat az összefonódással, nem bizonyítható. Egyrészt a rövid idő, másrészt megbízható adatok hiányában. Ugyanis a könyvtermést bevallásos alapon méri a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE). A legfrissebb számaik még nem nyilvánosak, de Zentai Péter László, a szervezet igazgatója annyit elárult az előzetes adatokból, hogy azok a tavalyihoz hasonlóak.
„Megtisztelő a média és a társadalom kiemelt érdeklődése a könyvkiadókkal kapcsolatban, de nem nagyobb a kiszolgáltatottságunk, mint a hipermarketek sok tízezer beszállítójának” – mondja Balázs István, az Animus Kiadó tulajdonosa. – Van különbség az egyes láncok között, de alapvetően az diktál, akié a polc. A könyvek 90 százaléka – épp úgy, mint a hipermarketek termékei – helyettesíthető, kevés közöttük a Coca-Cola. A kiadóknak olyan termékeket kell előállítaniuk, amik kellenek a kereskedőknek, de ha épp olyanban utaznak, amiből az illető láncnak vannak »saját márkás termékei«, pórul járnak. Ez a piac.” Igaz, az Animusnak volt néhány Coca-Colája, így például a Harry Potter-sorozat.
Generációs váltás
Talán azért is nagy a szakma zavarodottsága a Librivel kapcsolatban, mert – mint Érsek Nándor rámutat – korábban igényes, független, értelmiségi könyvesbolt volt, szemben az Alexandra színes-szagos kínálatával. Érsek szerint egy kicsit megfordult a helyzet, most az igényesebb és kisebb példányszámban megjelent kötetek inkább kapnak helyet Matyi Dezső üzleteiben, mint a Libriben. Starcz erre azt mondja, szigorú piaci logika szerint működnek: azt rendelik, ami fogy, és a teljes bolthálózat ellátására legalább 5-600 példányra van szükségük. Az ennél kisebb példányszámú köteteket jórészt a központi raktárukból, online tudják értékesíteni.
Sárközy Bence, a Libri Kiadó igazgatója szerint mítosz, hogy igényes könyveket csak kis, független kiadók hoznak ki, a nagyok meg csupa szemetet. Sárközy úgy számol, hogy a Libri–Shopline kiadói csoport évi 500 címéből – amelyek zöme igényes non-fiction, valamint gyerekkönyvek, illetve magyar és külföldi szépirodalom – legfeljebb 50 nevezhető szórakoztató irodalomnak. Starcz szerint természetes az is, hogy a hazai pálya egy kicsit nekik lejt, így van ez a versenytársaknál is, de ellentmondana a piaci logikának, ha az üzleteikből márkaboltokat csinálnának: a Libri a saját könyveivel mind címszám, mind forgalom tekintetében 10–15 százalékot ér el saját boltjaiban.
A konfliktusokhoz az is hozzájárulhat, hogy a Libri vezetői egy nemzedékkel fiatalabbak, mint a zömében a rendszerváltáskor indult könyvesek, érezhető a generációs feszültség is. Érsek Nándor szerint „arról van szó, hogy megjelent az állandó likviditási gondokkal küzdő könyvpiacon egy jelentős tőkével rendelkező, tisztán üzleti logikával működő, több lábon álló csoport, amely él is ezzel a helyzeti előnyével. Mindent megtesz, amit a fennálló törvények megengednek számára.” Mások hozzáteszik: vissza is él a helyzetével, ám a könyvkereskedelem szabályozatlanságáról nem a Libri tehet.
A MKKE szerint az egyik legnagyobb rákfenéje a könyvpiacnak, hogy egyes láncok azonnal akcióval adják újdonságaikat – és ebben a Libri élen jár. A szervezet elnöke, Kocsis András Sándor szerint ezzel versenyelőnyhöz jutnak. Ezért is harcol a MKKE az egy évig kötött könyvár bevezetéséért, amit azonban a kormányzat visszadobott. Hasonlóan károsnak ítéli az elnök az újdonságok esetében a 2+1, 1+1 akciókat is, hiszen ezzel az átlagos kosárértéket, azaz a bizonyos időben könyvre költött összeget az akciózó láncnál, főleg annak saját termékeire költi a vásárló. A szervezetet többször bíráló Sárközy Bence viszont a túlszabályozás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Izraelben például a kötött árról szóló törvény azt is előírja, hogy a boltokban az illető kiadóknak csak a piacon elfoglalt súlyuknak megfelelő reklám és polcfolyóméter jár. Ám ezzel nem a nagyokat korlátozták, hanem sok esetben a kicsiket hozták lehetetlen helyzetbe. Hozzátehetnénk, hogy számos országban, így a német piacon is jól működik a fix ár rendszere. Starcz azt mondja, az akciók más piacokon is ismert, legitim marketingeszközök, nem látja be, miért ne élnének velük; de ha születik egy törvény a fix árról, természetesen ennek megfelelően fognak kereskedni. Addig pedig úgy működnek, ahogy egy gazdasági társaságnak kell: igyekeznek profitot elérni.
