A Fedőneve: „szocializmus” – Művészek, ügynökök, titkosszolgák című könyvében a filmes, színházi szcéna tágabb állambiztonsági kontextusát is igyekezett feltárni, miközben már a Szabó-ügy keltette hullámok lenyomata is ott figyelt a könyv utolsó fejezetében. Legfrissebb könyvével és az ezt megalapozó gondos kutatómunkával végképp bizonyítja, hogy „pályamódosítása” sikeres volt, s a szerző (nem szakmabéli történészként is) egyike a Kádár- és Rákosi-kor rendőrállami rendszere legavatottabb krónikásainak.
A témában zajló diskurzus során még mindig felbukkanhatnak olyan érvek, melyek különösen az érett és késői Kádár-rezsim vonatkozásában bagatellizálnák a titkosszolgálat, a BM ama bizonyos III. főcsoportfőnökségének szerepét a mindennapok formálásában – nos, ezekre az ellenvetésekre alapos csapást mér a könyv szinte minden lapja. Gervai ezúttal kilép korábban választott terrénumáról: nem csupán a szűkebb kulturális tér totális uralásának módszerei érdeklik, hanem az, amiből a leginkább megérthető az ország teljes behálózottsága. Történetek és figurák sorjáznak egymás után, jeles, sokszor legendás alakok, közöttük megfigyeltek és leleplezett besúgók: egyszerű hálózati személyek, informátorok vagy a táplálékláncban már felettük elhelyezkedő titkos megbízottak, munkatársak, pláne társadalmi kapcsolatok. Az egyes fejezetek úgyszólván önálló esettanulmányok, amelyekből szokatlan élességgel, mondhatni, fenomenologikus lényegre töréssel bomlik ki a kádári (meg az azt megelőző, ósztálinista) titkosszolgálat működési mechanizmusa. Ha azt gondoljuk, hogy az ördögi zsenialitás, egy semmilyen fontos szempontot figyelmen kívül nem hagyó, démoni cselszövő nyomai tárulnak fel (melyek mögött tán egy 20. századi Fouché vonásai tűnnek elő), hát súlyosan tévedünk. Ez bizony a kelet-európai abszurdok világa, súlyos látlelet egy buta és gonosz szervezetről, amely mellesleg eredeti célját sem tudta elérni, hiszen minden fontoskodása dacára a kezei között foszlott szét a kádári rendszer szövete. Igaz, ez már csupán az utólagos okoskodás, sokkal jobban járunk, ha a III. főcsoportfőnökséghez hasonló bürokratikus szervezetek célját (a megfelelő parkinsoni közelítéssel) önmaguk fenntartásában és ehhez mérten megfelelő mennyiségű áltevékenység generálásában jelöljük meg. Nos, a könyv elképesztő történetei szerint ebben verhetetlen volt a Szerv. A felszabadító szovjet katonák kegyetlenségét és a hetvenes év beatzenészeinek felháborító mozgáskultúráját egy szövegbe sűrítő tévénézői levél álneves írója, a mátészalkai Lenin-szobor összefirkálója vagy a guminyomdával készült „izgató” tartalmú üzenetek máig felderítetlen szerzői után ugyanúgy többéves (elárulhatjuk: eredménytelen) nyomozás következik.
De a történet soha nem önfeledten vidám – már ha annak nevezhetjük, hogy még a legabszurdabb esetek során is mozgósítják összes elérhető emberüket, akik tényleg mindenhol ott vannak. A hatvanas években egy besúgójelentés elég ahhoz, hogy bíróság elé és azután börtönbe kerüljenek egy ktsz közösen Szabad Európát hallgató dolgozói. Felháborító történetből amúgy is akad itt bőven a Nyugatra került honi atomtudósok itthon maradt rokonaival való aljas, undorító bánásmódtól kezdve a szovjet filmek elleni szabotázzsal vádolt, alighanem agyonvert és elkapart (majd a „sajátjai” által soha nem rehabilitált) kommunista mozivállalati vezető, Angyal György pokoljárásáig. De feltárul előttünk a Szalma család szappanopera-szerű története, ahol az ávós szakma apáról fiúra, sőt lányra szállt, és megismerkedhetünk egy újabb sztárbesúgóval, a pszichiáter Goldschmidt Dezsővel, akiről még 1992-ben díjat neveztek el, amit azóta is évről évre kiosztanak. A könyvben ritka az üresjárat (mondjuk, a grafológus interjúalany kézíráselemzése korántsem minden olvasót fog meggyőzni), viszont a gazdag jegyzetanyag és a hasznos titkosrendőri kislexikon mellé még egy állambiztonsági ki kicsoda? is járul: ha a könyv történetei nem győztek volna meg a szervezet rezsimeken és rendszereken túlnyúló, sok tekintetben a máig hatoló jellegéről, akkor ezek az életrajzok még beszédesebben tanúsítják a kontinuitást.
Kalligram, 2015, 355 oldal, 3500 Ft
