KÖNYVMELLÉKLET - kritika

A felemelkedés ára

Annie Ernaux: A szégyen

  • Balogh Magdolna
  • 2025. december 3.

Könyv

„Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat.”

Ezzel a hideglelős kijelentéssel kezdődik az 1952-ben történt eseményt felidéző regény. A szerző az esetről úgy beszél, mint ami kulcsfontosságú határként íródott be a még serdületlen lány lelkébe, fordulatot hozva bontakozó személyiségének alakulásában. Annie ekkor tizenkét éves, a katolikus magániskola kitűnő tanulója, aki a történtek nyomán úgy érzi, családjuk lezüllött, ő maga pedig méltatlanná vált az iskolára. Kellemetlen érzések töltik el azon a társasutazáson is, amelyen nem sokkal később apjával együtt vesznek részt. Az idegen környezetben nem tudnak fesztelenül viselkedni, a velük együtt utazó, náluk jobb módú emberek lenézik őket. Hirtelen kínos lesz minden, ami a család életformájában addig természetes volt: az udvari árnyékszék, a szülőkkel megosztott egyetlen szoba, a vezetékes víz hiánya. A kislány felfedezi, hogy az ő világán kívül van egy másik, „hatalmas, vakító napfényben úszó világ, ahol a szobákban meleg vizes csap van a mosdókagylónál, és ahol a lányok úgy beszélgetnek az apjukkal, mint a regényekben”. Az emiatt érzett, fokozatosan az életmódjává terebélyesedő-szilárduló szégyennek (a lélektan nyelvén kisebbségi érzésnek) a természetét, okait és eredőjét térképezi fel a mű. Nehéz lenne alábecsülni ennek a tétjét, hiszen a szerző egész életét végigkísérő érzésről van szó.

Ernaux poétikájának sarokköve a töredékes és elégtelen személyes emlékezet elfeledett vagy korábban tán nem is tudatosított (szavakba nem öntött) pszichikai rétegeibe irányuló mélyfúrás, miközben – s ennek az írásmódnak egyebek közt ez adja a vonz­erejét – e mélyfúrásoknak mindig van szociológiai relevanciájuk is: az egyéni tapasztalat rögzítése általános tanulságok levonására is módot ad. Ez maradéktalanul érvényes ezúttal is. Akkori önmagához úgy próbál visszatalálni, hogy felidézi az elsődleges és másodlagos szocializációjának legfontosabb közegeit, a családot és az iskolát véve górcső alá, meg­kísérli feltárni az ott érvényes erkölcsi elvárásokat. Leírásai, különösen a katolikus magániskola szigorú magatartási kódexét és ritua­lizált életrendjét bemutató passzusok a maguk tömörségében hideglelősen képesek közvetíteni egy merev, álszent és embertelen rend képét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.