Ezzel a hideglelős kijelentéssel kezdődik az 1952-ben történt eseményt felidéző regény. A szerző az esetről úgy beszél, mint ami kulcsfontosságú határként íródott be a még serdületlen lány lelkébe, fordulatot hozva bontakozó személyiségének alakulásában. Annie ekkor tizenkét éves, a katolikus magániskola kitűnő tanulója, aki a történtek nyomán úgy érzi, családjuk lezüllött, ő maga pedig méltatlanná vált az iskolára. Kellemetlen érzések töltik el azon a társasutazáson is, amelyen nem sokkal később apjával együtt vesznek részt. Az idegen környezetben nem tudnak fesztelenül viselkedni, a velük együtt utazó, náluk jobb módú emberek lenézik őket. Hirtelen kínos lesz minden, ami a család életformájában addig természetes volt: az udvari árnyékszék, a szülőkkel megosztott egyetlen szoba, a vezetékes víz hiánya. A kislány felfedezi, hogy az ő világán kívül van egy másik, „hatalmas, vakító napfényben úszó világ, ahol a szobákban meleg vizes csap van a mosdókagylónál, és ahol a lányok úgy beszélgetnek az apjukkal, mint a regényekben”. Az emiatt érzett, fokozatosan az életmódjává terebélyesedő-szilárduló szégyennek (a lélektan nyelvén kisebbségi érzésnek) a természetét, okait és eredőjét térképezi fel a mű. Nehéz lenne alábecsülni ennek a tétjét, hiszen a szerző egész életét végigkísérő érzésről van szó.
Ernaux poétikájának sarokköve a töredékes és elégtelen személyes emlékezet elfeledett vagy korábban tán nem is tudatosított (szavakba nem öntött) pszichikai rétegeibe irányuló mélyfúrás, miközben – s ennek az írásmódnak egyebek közt ez adja a vonzerejét – e mélyfúrásoknak mindig van szociológiai relevanciájuk is: az egyéni tapasztalat rögzítése általános tanulságok levonására is módot ad. Ez maradéktalanul érvényes ezúttal is. Akkori önmagához úgy próbál visszatalálni, hogy felidézi az elsődleges és másodlagos szocializációjának legfontosabb közegeit, a családot és az iskolát véve górcső alá, megkísérli feltárni az ott érvényes erkölcsi elvárásokat. Leírásai, különösen a katolikus magániskola szigorú magatartási kódexét és ritualizált életrendjét bemutató passzusok a maguk tömörségében hideglelősen képesek közvetíteni egy merev, álszent és embertelen rend képét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
