Könyv

Az Actes Sud francia kiadó 2017-ben jelentette meg Clara Royer magyar származású irodalomtanár, egyetemi docens, író, forgatókönyvíró Halálaim története című kötetét Kertész Imréről. A Magvető kiadásában most megjelent az életrajzi esszé magyar változata Kertész Imre élete és halálai címmel. A szerzővel beszélgettünk.

Nemrég még röhögtünk az „apokaliptikus gondolkodáson”, a teleologikus időszemléleten meg a „végidők” képzetén, mára viszont a pusztulás felé tartó emberi idő elképzelése mintha aktuálissá válna, hiszen az ökológiai kollapszus és a klímakatasztrófa küszöbön áll.

A francia-belga író, filozófus műveit eddig több mint negyven nyelvre fordították le. A Rejtélyes viszonyok, Az ismeretlen, illetve az Oszkár és Rózsa mami című darabját több hazai színpadon is bemutatták már. Budapesten tartott mesterkurzusa alkalmából beszélgettünk vele.

Mire a Harcom szerzője megérkezett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, a hatrészes regényfolyamból az Élet című negyedik kötet is megjelent magyarul. S amíg mi az utolsó két kötetre várunk, a világ már túl van egy másik Knausgård-sorozaton is.

Erős a felütés: a 37 éves narrátor rádöbben életének parttalanságára és idejének végességére.

Nem kilóra szokás a képregényeket mérni, de Craig Thompson magnum opusát kézbe véve nehéz elsőként nem a méretein meglepődni.

Kinek szól Nényei Pál irodalomtörténete? Ezen a kérdésen szerző, kiadó, kritikus és olvasó is kénytelen elgondolkodni egy olyan, több szempontból is határterületre helyezhető könyvsorozat esetében, mint Az irodalom visszavág. Nényei válasza a legegyszerűbb: szándéka szerint könyvei mindenkihez szólnak, beleértve saját magát is. Az irodalom visszavágban is úgy akar a tárgyáról beszélni, ahogy gimnáziumi tanárként tanítja.

Szoba kiadó című regénye azt is megnyeri a norvég irodalomnak, aki eddig ódzkodott az ilyesmitől. A jólétről, a bűnös kamaszkorról, Breivik hatásáról és az Esterházyhoz fűződött barátságáról beszélgettünk vele.

Az utóbbi évtized egyik legnagyobb nemzetközi irodalmi sikere a norvég író Harcom című regényfolyama. Megpróbáljuk megfejteni, hogy miért.

„Nagy ember fiának lenni óriási szerencse, megbecsülendő előny, másfelől viszont nyomasztó teher, az egyéni önérzet tartós megalázása” – olvasható a Lotte Weimarban lapjain a mélyen dialektikus megállapítás, amelynek találó voltát alighanem leginkább épp Thomas Mann családjában érezték át.