Interjú

„Omar kiábrándult az életből”

Éric-Emmanuel Schmitt drámaíró

Könyv

A francia-belga író, filozófus műveit eddig több mint negyven nyelvre fordították le. A Rejtélyes viszonyok, Az ismeretlen, illetve az Oszkár és Rózsa mami című darabját több hazai színpadon is bemutatták már. Budapesten tartott mesterkurzusa alkalmából beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Mit gondol, mitől válhatott irodalmi sztárrá?

Éric-Emmanuel Schmitt: A regényeim, esszéim, darabjaim és egyéb írásaim szerzője vagyok, nem a sikereimé. Az olvasók-nézők csináltak belőlem sikerszerzőt. Persze minden újabb írásnál félek, hogy vége szakad ennek a harminc éve tartó szerencsecsillagzatnak. Elég merészen ugrálok a prózaírás, a színház, a film és a zene között. A képzeletem rabszolgája vagyok. A mi korunk a pesszimizmust, a hiányt, az ürességet, a szomorúságot kultiválja, én meghagyom a reményt, még a legtragikusabb történeteimben is mindig van valami pozitív.

MN: A legnagyobb mozisztárokat sikerült visszacsábítania a színpadra: Alain Delont, Omar Sharifot, Isabelle Adjanit. Konkrét színészekben, sztárokban gondolkodva írja a szerepeket?

ÉES: Soha. Michel Serrault évekig kapacitált, hogy írjak neki darabot, de képtelen voltam rá. Egy nem létező színészre gondolva írok, egy „kísértetre”, akiben van néhány vonás Jean Marais-ból, Gérard Philipe-ből, Belmondóból, Delonból. Jean Marais Cyranója láttán szerettem bele a színházba.

MN: Kezdettől a színház vonzotta?

ÉES: Kamaszkoromban bokszolónak készültem, mint a bátyám, hogy levezessem az agressziómat. Lyoni nagyapám, aki ékszerész volt, nagyon adott a kultúrára, tőle tanultam a könyvek szeretetét. Másodgenerációs értelmiségiként élő anakronizmusnak éltem meg, hogy miközben Nietzsche, Kant, Hegel műveit bújtam, Diderot-ból doktoráltam az egyetemen, a lényem másik része a színházhoz húzott. Aztán néhány évnyi filozófiatanárkodás után lehorgonyoztam az írásnál.

MN: Szoros barátság fűzte Omar Sharifhoz, akit visszacsalt a csellengésből az arab fűszeres szerepére az Ibrahim úrban.

ÉES: Sharif a 2000-es évek elején egy párizsi szállodában lakott. Minden vagyonát elkártyázta. A hotel egyiptomi igazgatója fedezte a költségeit azzal a kikötéssel, ha cserébe esténként Sharif megjelenik a bárban, hogy a közönség lássa, milyen illusztris vendége van a szállodának. Omar kiábrándult az életből, a mesterségéből, senkivel nem tartotta a kapcsolatot a szakmából. Amikor a producertársammal elhatároztuk, hogy megfilmesítjük az eredetileg regénynek írt Ibrahim urat, egyikünk sem tudta elképzelni mással, mint vele. Becsúsztattuk a forgatókönyvet a szobájába egy szívhez szóló levél kíséretében. Másnap felhívott, hogy ez a legszebb szerep, amit valaha ajánlottak neki. Már javában forgattunk, sokat nevettünk, barátság alakult ki köztünk, amikor megjegyezte: „Találhattál volna nálam jobb idős színészt, de jobb öreg arabot biztosan nem!” Személyes ügyének tekintette a filmet, egy muszlim fűszeres és egy zsidó kisfiú barátságának a történetét. A családjában mindenféle vallású emberek voltak, és ő maga is a toleranciát, az elfogadást képviselte.

MN: Az Ibrahim úr története ma aktuálisabb, mint valaha. A muszlim terrortámadások óta nem érezte szükségét annak, hogy a jelenre reflektáló történetekkel is előálljon?

ÉES: A színház az ember állapotának leképezése, pszichológiai lenyomata. Minden történet egyben kortárs is, mert a jelen problé­mái­nak tükrében szólal meg. Nem érdemes levinni az aktualitások szintjére. A görög tragédiáktól kezdve a metafora az az univerzális nyelv, amin keresztül a körülöttünk lévő világ leképezhető, értelmezhető. Íróként szerelmes vagyok a psziché rejtélyeibe, az emberi lélek összetettsége képezi a kíváncsiságom tárgyát, amikor leülök az íróasztalomhoz. Erről szeretek mesélni jóindulattal, soha nem ítélkezve. Molière, Racine, Corneille szerint is a színház a tetszés művészete.

MN: Az ismeretlen című darabjában arra tett kísérletet, hogy a gonosz jelenlétében firtassa Isten létezését. Freud utolsó bécsi éjszakáját eleveníti meg az Anschluss évében.

ÉES: Vajon most hol lehet Isten, hogyan lehet hinni benne Auschwitz után? Hányan tették már fel ezt a kérdést! A 20. század legszebb és legeredetibb ateistájának tartom Freudot, aki élete végén eljut arra a pontra, hogy kételkedni kezd az ateizmusában. A lányát elviszi a Gestapo, a Harmadik Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni, hogy elhagyhassa a várost. Egy rejtélyes idegen meglátogatja, és ez a saját kételyeit kivetítő találkozás arra indítja, hogy perbe szálljon a számára addig nem létező Istennel. A 90-es évek elején írtam a darabot, de az Európát lángba borító ideológiák sajnos ma is élnek. Az antiszemitizmus, a rasszizmus, a gonosz uralmában a Soá hosszú árnyéka kísért. Nem véletlen, hogy ez az egyik legtöbbet játszott darabom.

MN: Előszeretettel forgatja ki a történelem az egyetemes kultúra ismert alakjait a megszokott „szerepükből”. Ez indította arra, hogy Hitler két „sorsát” is megmutassa?

ÉES: A valódit és a fiktívet. A La part de l’autre talán a legolvasottabb, legtöbb példányban elkelt regényem. Az alapkérdése az: mi lett volna, ha a Soá poklához vezető második világháború szörnyének máshogy alakul a sorsa? Tizenhét évesen nem veszíti el az anyját, pártfogóra lel az apjában, felveszik a bécsi képzőművészeti akadémiára, és művész lesz. Milyen lett volna a 20. század Hitler nélkül? Hogyan válik egy személyiség démonivá, a frusztráció, a gyűlölet hogyan termeli ki a maga diktátorait? Ezek foglalkoztattak.

MN: A Le cycle de l’invisible című kisregénysorozata a világvallásokról szól, gyerek főszereplővel.

ÉES: A gyerekek a világmindenség spontán filozófusai, mert a platóni és a szókratészi erényeket hordozzák magukban. Platón szerint a filozófus legfőbb erénye a rácsodálkozás. Szókratész fogalmazta meg „a tudom, hogy nem tudok” alaptézist. Mi, felnőttek híján vagyunk a rácsodálkozás képességének, s a nem tudásunkat is képtelenek vagyunk elismerni. A spiritualitás nem légből kapott dolog. Az emberiséget kezdettől fogva az élet értelmének kutatása foglalkoztatja. A fizikai érzékelésen túli dimenziók, a valóság mögötti tartalom a spiritualitás, a vallások ennek a formai megnyilvánulásai. Éppen ezért teljesen értelmetlen mások vallását megkérdőjelezni, elutasítani. Egy svájci újságíróval folytatott beszélgetés indított a sorozat megírására. A Milarepa című színpadi monológom a buddhizmussal foglalkozik. Az újságíró megkérdezte, ezek szerint én buddhista vagyok? Mire visszakérdeztem: csak egy fekete lehet antirasszista?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.