Habár titoktartást vállalt évekkel ezelőtt a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) a bicskei gyermekotthon egykori pedofil igazgatója áldozatainak adott kártérítés ügyéről, a szervezet felettes szerve, a Belügyminisztérium tavasszal – a kegyelmi botrány kirobbanása nyomán – mégis adatokat közölt erről. A Népszava megtudta, hogy több áldozat az évekkel ezelőtti titoktartási megállapodás alapján szerződésszegésnek tartja a minisztériumi nyilatkozatot, emiatt ők kötbérigényt jelentettek be. Ezt viszont értesüléseik szerint a kormányzat elutasítja.
A kötbérfizetési igényre vonatkozó megkereséseiben foglaltaknak a Főigazgatóság nem kíván eleget tenni”
– úgy tudja a lap, hogy az érintett áldozatoknak írt hivatalos válaszában így tért ki az SZGYF a kötbérigény elől. A lap megkereste az SZGYF-et, de folyamatban lévő jogi eljárásra hivatkozva nem kívántak válaszolni.
Mint emlékezetes, Novák Katalin, egykori köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, a bicskei gyerekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki segített eltussolni, hogy Vásárhelyi János igazgató 2004 és 2016 között szexuálisan molesztálta az otthonban élő gyermekeket. A botrány – amibe Novák Katalin belebukott – felszínre hozta az ügy korábbi több, addig nem ismert részletét. 2024. április 26-án a Blikkben látott napvilágot, hogy az áldozatoknak korábban kártérítést fizettek. A Belügyminisztérium a lap megkeresésére hozta nyilvánosságra, hogy „a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kilenc fővel kötött peren kívüli egyezségi megállapodást, akiknek mindösszesen 154 millió forintot fizetett ki”. Csakhogy ezekre a szerződésekre titoktartás vonatkozott.
A belügyi tárca áprilisban a lapnak küldött válaszában úgy fogalmazott az adatok nyilvánosságra hozataláról:
Az egyezségi megállapodás és az ahhoz kapcsolódó nyilatkozatok nem sérültek azzal, hogy a Belügyminisztérium újságírói kérdésre a mindösszesen kifizetett kártérítésről tájékoztatást adott”.
A lap megtudta, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) a kártérítés feltételéül szabta, hogy az áldozatok és a fenntartó sem beszélhetnek a kifizetésekről. Ez a titoktartásra vonatkozó mondat valamennyi károsult gyermek szerződésébe is belekerült.
A Blikk cikkében az is szerepel, hogy az egyik áldozat, Pop Mert is megegyezett az állammal, és peren kívül több tízmilliós összeget kapott, továbbá az: „néhányan kevesebb pénzt kaptak, valószínűleg az elszenvedett kínok befolyásolták az összeg mértékét.” A pénzt különböző időpontokban fizették ki, ám mindannyian elfogadták az egyezséget. Az, hogy a Blikk információi honnan származnak, szintén nem tudni, a cikk végén szerepel, hogy Pop Mert nem kívánt nyilatkozni, azt pedig lapunknak is megerősítette, hogy ő nem nyilatkozott semmilyen módon ebben az ügyben.
Az SZGYF az áldozatoknak küldött válaszában azt írja: "A károsultak és a Főigazgatóság között megkötött kártérítés fizetésére vonatkozó egyezségi megállapodások titoktartásra vonatkozó előírását a Főigazgatóság semmilyen módon nem sértette meg, az egyes megállapodások részleteit érintő és ezáltal a károsultak személyével közvetlen kapcsolatba hozható adatokat, információkat harmadik személyek, különösen a sajtó részére nem hozta nyilvánosságra.”
A Népszava felkeresett egy kártérítési ügyekben jártas ügyvédet, aki szerint az nem kérdés, hogy
a titoktartási kötelezettséget a hatóság megszegte, hiszen a titoktartás alapján még a megállapodás tényét sem lehetett volna nyilvánosságra hozni, nemhogy a konkrétan kifizetett kártérítést.
Az SZGYF törvényi hivatkozásai arra vonatkoznak, hogy a Belügyminisztérium lényegében a károsultak számára, közpénzből kifizetett összeget hozta nyilvánosságra. Ugyanakkor a szerződés ténye, a szerződő felek száma már egy másik kérdés, hiszen a titoktartás arra is vonatkozott, amit viszont ez alapján egyértelműen megszegett valaki. A kártérítési összeget a Belügyminisztérium hozta nyilvánosságra, mely információt nyilvánvalóan a felügyelete és ellenőrzése alatt álló SZGYF-től kapta (életszerűtlen, hogy ezeket az információkat a Belügyminisztérium a károsult gyermekektől kapta, hiszen ezeket a részleteket ők sem ismerték, ráadásul nem is nekik állt ez érdekükben) – fogalmazott az ügyvéd.
"Rohadt nehéz volt csendben maradni mikor a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozta a kártérítés teljes összegét. Mi akkor sem védhettük meg magunkat, mert féltünk, ha bármit elárulunk, akkor jelentős összegű kötbért kellene fizetnünk. Ezt a titoktartást megszegték, ez nem is kérdés. Közben mi évek alatt sem egymással, sem a hozzánk közel állókkal egy szót sem beszélhettünk erről, ennek a terhét is cipelnünk kell" – mondta a lapnak az egyik áldozat.
