Augusztus végével nyolc kastély megpályáztatásával megkezdődött a Lázár János egyik szívügyének számító kastélytörvény végrehajtása, amelynek értelmében állami tulajdonú kastélyok, kúriák, udvarházak, parkok, kertek, illetve az ezekhez tartozó ingóságok tulajdonjoga ingyen átruházható lesz. A próbaévben nyolc nemrég felújított kastélyra írtak ki pályázatot – derül ki a Telex összeállításából.
Első körben az alábbi – sokak által ismert és látogatott – kastélyok kerülhetnek ki állami tulajdonból:
- a bajnai Sándor–Metternich-kastélyra;
- a füzérradványi Károlyi-kastélyra;
- a nádasdladányi Nádasdy-kastélyra;
- a sümegi püspöki palotára;
- a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyra;
- a tatai Esterházy-kastélyra;
- a dégi Festetics-kastélyra;
- a majki kamalduli remeteségre és a hozzá kapcsolódó Esterházy-kastélyra.
A kastélytörvényen Lázárék legalább másfél éve kezdtek el dolgozni, és azóta eltelt időben látványossá vált, hogy a miniszter személyes küldetésévé tette a megvalósulását. A végső verziót végül némi huzavona után idén júniusban fogadta el a parlament: a törvény lényege, hogy
az állam privatizációra kínál 48 olyan kastélyt, amelyek közül többet EU-s és állami közpénzmilliárdokból újítottak fel az elmúlt években (gyakran kormányközeli vállalkozók).
Csak a most magánszereplőkhöz kerülő nyolc kastélyt közel 22 milliárd forintból újítottak fel a Nemzeti Kastély- és Nemzeti Várprogramban, bár volt köztük olyan, ahol a felújítás hagyott kívánnivalót maga után – írja a lap, amely tételesen közli, melyik kastélyt mekkora uniós, illetve mekkora hazai forrásból újították föl. Az látszik, hogy mindegyiknél az Európai Uniótól érkezett a nagyobb összeg.
Mint arról a Narancs is beszámolt, még tavaly márciusban jutott a Válasz Online birtokába az első törvénytervezet, ami arról szólt, hogy az összes mintaszerűen, állami vagy uniós pénzből felújított kastélyt közérdekűvagyon-kezelő alapítványoknak vagy más magánjogi szereplőknek adná Lázár János minisztériuma, az Építési és Közlekedési Minisztérium. A kulturális örökség egyes elemeinek fejlesztéséről címet viselő tervezet azt vetítette előre, hogy a frissen megmentett épületeket kiszerveznék magánjogi szereplőknek, azaz hasonló modellben veszítenék el közvagyonjellegüket, mint, mondjuk, az egyetemi campusok.
Mint a Telex írja, az első törvénytervezet melléklete tizenkét jó állapotú műemléket jelölt ki tulajdonátruházásra vagy vagyonkezelésbe adásra, ezek közül nyolccal startolt el most a kastélyprogram, mellettük szerepelt még az edelényi L’Huillier-Coburg-kastély, a komlódtótfalui Becsky–Kossuth-kúria, a tiszadobi Andrássy-kastély és a tuzséri Lónyai-kastély. Lázár néhány héttel később a Telex podcastjában azzal indokolta a kormányzati tervet, hogy noha az állam a tulajdonosa a műemlék épületeknek, de arra nem alkalmas, hogy jó gazda legyen.
A minisztérium oldalán tavaly május 26-án jelent meg a törvénytervezet, de ebben már nem szerepelt műemléki lista, azaz a szöveg értelmében bármelyik állami kastélyt meg lehetett volna szerezni.
Végül a törvény sorsa a magyar viszonyokhoz képest meglepően alakult: decemberben, az év utolsó ülésnapjain huszonegy másik törvénnyel együtt a parlament fideszes többsége elfogadta, de Novák Katalin nem írta alá, alkotmánybírósági normakontrollra küldte. A Sándor-palota indoklása szerint a koncepció támogatható, a törvény rendelkezései azonban anélkül tették volna lehetővé a magántulajdonba adást, hogy „ehhez a törvényalkotó a nemzeti vagyon megfelelő védelmét biztosító garanciális szabályokat teljeskörűen meghatározta volna”. Lázár János a lépésre azzal reagált egy Facebook-posztban, jóhiszeműen nem tudja értelmezni, mi volt a cél, csak akkor, ha rosszhiszemű: „Akkor viszont értem a mai döntést:
gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem, tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét.”
Az Alkotmánybíróság végül január közepén Novák indítványa alapján alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a törvényt.
Az AB által megsemmisített pontok elsősorban az ingyenes tulajdonba adás lehetőségéről szóltak. A 99 éves vagyonkezelésről szóló paragrafusokat az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, de megsemmisítette a törvény első paragrafusát, ami arról szólt, hogy az állam támogatja a magánjogi szereplők értékteremtő szerepét a kulturális örökség kezelésében. Az AB szerint nem volt meghatározva, hogy milyen közcélból látja szükségesnek a jogalkotó a magánjogi szereplők bevonását, és hogy az a közcél másként miért nem valósítható meg. Emellett a testület szerint alkotmányos elvárás, hogy egy nemzeti vagyonelem átruházásakor a pályázatok a közérdeknek megfelelően nyilvánosak legyenek; ezzel szemben a törvény szerint Lázár egy személyben, mindenféle pályázat nélkül döntött volna.
A kastélykérdést régóta követő Válasz Online szerint a döntés súlyos presztízsveszteség volt Lázár Jánosnak, aki a kastélytörvény áterőszakolását személyes ügyévé tette. A törvény áprilisban került volna újra a parlament elé, de a törvényalkotási bizottsági ülésen levették a napirendről.
Júniusban aztán Lázár fellélegezhetett: az önkormányzati és európai parlamenti választás után egy nappal a parlament elfogadta a decemberben beterjesztett törvényjavaslatot.
A végleges verzió értelmében 48 kastély privatizációját készítik elő, a módosítások pedig elméletileg megerősítik a privatizálók felelősségeit.
A törvény végső formátuma azt mondja ki, hogy a korábban állami tulajdonban lévő kastélyállomány egy része, parkkal és a kastély ingóságaival együtt ingyen átruházható olyan magánszemélyeknek vagy piaci szereplőknek, akik képesek vállalni, hogy az ingatlanok állagromlását megelőzik, és fenntartják azok közfunkcióját.
Nyitóképünkön a szabadkígyósi Wenckheim-kastély, egyike a most privatizációra bocsátott kastélyoknak.
Fotó: MTI/Rosta Tibor
