Könyv

Roberto Bolaño: Szülőföld

  • bánza
  • 2019. június 1.

Könyv

Az utóbbi évtizedek nagy magyar irodalmi adorálásának hősei (Thomas Bernhard, W. G. Sebald) mind megszállottak voltak. És egyben kívülállók is.

A megszállottság és a különcség persze kéz a kézben jár, de csak normálisan létező irodalmi és társadalmi/emberi viszonyok közt megvalósítható, és kerülhet a (roppant) siker közelébe. Mivel ez Magyarhonban az utóbbi évtizedekben képtelen vállalkozásnak bizonyult, ráadásul manapság már a legsikeresebb szerzők sem számíthatnak a közeg támogatására, a kortárs külhoni különcök amolyan előretolt bűnbakszerepet kaptak mifelénk: Esterházy Th. Bernhard mondataival szidhatta az éppen aktuális magyar kormányt, és aztán Kertész Imre is kontrázott ehhez (meg sokan mások).

A legújabb korszakban egyértelműen Bolaño a főszereplő, bár nincs valódi magyar kontextusa, aligha tagadható hatása az ifjabb prózaírókra és esszéistákra.

Most őt is elérte a „kukázók” (Milan Kundera szava) keze, akik a hagyatékból csemegézve teszik közé a még kétes esztétikai állapotban is jól eladható írásokat. A nagyon új (spanyolul: 2017-es!) kötetben a legkülönfélébb zagyvalékok találhatók, amelyek legfeljebb egy anyanyelvű filológusnak okozhatnak örömet. Mi lenne, ha előbb az életében megjelent könyveket adnánk ki magyarul? Olyanokat, mint az Amuleto vagy a Llamadas telefónicas, melyek egyébként is kapcsolódnak a nálunk is szeretett két (Vad nyomozók; 2666) remekéhez.

Fordította Kutasy Mercédesz. Jelenkor, 2019, 216 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.