Könyv

„Combault polgártárs kért szót, aki elmondta, hogy »mielőtt kikiáltanánk a kommünt, hasznos volna, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy mit is értünk ezalatt, mert szerinte sokan azt sem tudják, mi az a kommün« (tiltakozások, tumultus, közbekiabálások: »ez egy besúgó!«, mások: »na, jó, akkor meséld el nekünk, mi az a kommün!«). A polgártárs újra beszélni kezdett: »A kommün a nép joga, az egyenlőség, a felkelés, az árulók megbüntetése. A kommün végül is… no, hát, az a kommün!«”

Hetven évvel ezelőtt, a könyvkiadók államosítását követően szovjet mintára hozták létre az ifjúsági kiadóvállalatot. A Móra Kiadó ma is meghatározó szereplője a hazai könyvpiacnak, bár a rendszerváltás után nem sok hiányzott ahhoz, hogy ugyanúgy eltűnjön, mint a többi állami vállalat.

Az egykori galíciai Lembergen vezet át négy ember sorsa: az író nagyapjáé, a Hitler megszállta Lengyelország kormányzójáé, továbbá két jogtudósé.

„A fiúk még holtan is csak bajt okoztak.” Ezzel a mondattal kezdődik a Pulitzer-díjas amerikai író, Colson Whitehead legutóbbi, hetedik, magyarul második regénye, A Nickel-fiúk. Már ebből is kiderül, hogy a szerző ezúttal nem árul zsákbamacskát, nem a meglepő megoldásokra helyezi a hangsúlyt (a vége felé mégis akad egy), hanem egy megtörtént eseménysor „felregényesítésére” tesz kísérletet.

a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – Világirodalom

A morális és anyagi csőd szélén táncoló nemzeti könyvtár új vezetése már körvonalazódik, de Demeter Szilárd nagyszabású vízióin túl egyelőre keveset tudni arról, hogyan tervezik megmenteni az OSZK-t a következő években.

Kreatív írást tanít, a KULTer.hu alapító-főszerkesztője, az Alföld szerkesztője. Három verseskötet után a legújabb munkája egy Szegedi-Varga Zsuzsanna képzőművésszel közösen létrehozott kétnyelvű művészkönyv, melynek lapjain apokaliptikus víziók is megjelennek.

Beauvoir első regénye, A vendég nő (1943) Sartre, Olga Kosakiewicz és a saját szerelmi hármasáról szól, a Mások vére (amelyből Claude Chabrol 1984-ben dagályos filmdrámát rendezett, Hélène szerepében Jodie Fosterrel) háborús története sem nélkülözi a többszereplős érzelmi drámát, felmutatva, hogy nem függetleníthetjük magunkat a történelemtől. A könyv 1945-ben jelent meg (magyarul most először olvasható), de Beauvoir az események kellős közepén, 1941 októbere és 1943 májusa között írta.