| Bognár Péter: Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal
Bizonytalan ideig leáll a közlekedés A Budapestet Debrecennel összekötő vasútvonalon, Miután kiderült: a pálya állapota katasztrofális, A felsővezeték több helyen szakadt, A talpfák korhadtak, a sínek feltekeredtek, eltűntek.
Dr. Antal Mihály, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Dr. Városi-Nagy Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, És Dr. Lőwy Benjámin nyugalmazott országos főrabbi Szombaton és vasárnap egész napos helyszíni imával És böjttel könyörög Magyarország fennmaradásáért.
Szombaton délelőtt tíz órakor Indulnak a budapesti Keleti pályaudvarról, A benzines hajtányon csak ők utaznak majd, Az ország a Magyar Televízió 1-es csatornáján ugyanakkor Végig, élőben követheti a könyörgést.
Az együtt imádkozni vágyók négy stabil kamera Közvetítésében lehetnek részesei az eseménynek, Ezek közül kettő mutatja majd magát a könyörgést, Egy kamera segítségével az ég válik láthatóvá, Egy pedig a sínpálya minőségét vizsgálja és kőzetmintát gyűjt.
A MÁV szóvivője, Kardos Bernadett elmondta, Hogy a beérkező adatokat folyamatosan elemzik, És a hajtányt a legkisebb gyanús jelre visszafordítják, Mivel nem lehet pontosan tudni, Hány ember él arrafelé, kik ők.
Az utolsó szerelvény két hete indult el, De a gépkezelő már Füzesabony előtt Negyven éves tölgyeket látott, fenyőket, Amik a töltésből, a sínekből nőttek ki, A fákon pedig emberek ültek, ez is furcsa.
Debrecen fideszes polgármestere, Nagy Atanáz Tegnap nyílt levélben fordult a honatyákhoz, Szerinte ez az egész pénz kérdése, Egyszerűen fel kéne újítani a nyomvonalat, A kereszténységet pedig tovább kellene terjeszteni. |
Bognár Péter nem kimondottan váteszköltő, versei nemcsak első pillantásra, de még számos továbbira sem mutatnak olyan jegyeket, amelyeket a képviseleti költészet tipikus témái, regiszterei vagy műfajai közé lehetne besorolni. 2012-ben megjelent, Bulvár című kötetének fülszövegét ezzel a mondattal kezdte Borbély Szilárd: „Az utóbbi évek talán legerősebb költői hangja”, és ez még talán úgy is igaz volna, ha az óvatos – bár inkább csak a költőcéh többi tagjával szemben udvarias – „talán”-tól eltekintünk. A könyv több mint versek gyűjteménye: nehéz eldönteni, hogy a lapjain kibontakozó bűnügyi nyomozás – amely mögött egy disztópikus társadalomkép is kirajzolódik – jelenti-e a fő cselekményszálat, vagy a vízió a lényeg, amelyet a krimiszál csak szemléletesebbé tesz.
A hagyományos líraolvasó szerint személytelen költészet ez, és talán épp ez az oka annak az egyébként nehezen magyarázható jelenségnek, hogy Bognárt mintha nem tartanák számon korosztálya legjelentősebb költői között. A rodológia rövid története című, 2015-ben megjelent kötet (lásd: Kis éji agyzsibbasztás, Magyar Narancs, 2015. június 4.) versei egy váratlan, különös természeti vagy fizikai jelenségnek, az úgynevezett rodok megjelenésének erednek a nyomába, valami olyan nyelvi anyagot hozva létre, amelynek irizáló spektruma a tudományostól a szakrálisig, a ridegen hivatalostól a személyesig terjed – a mai olvasó ráadásul olyan irányba is eltévelyedhet, hogy a rodokat valamilyen nem eleven, mégis vírusszerű létformának képzeli. A fülön az alábbiak olvashatók:
„(…) Az MTA történetének talán legköltségesebb interdiszciplináris kutatása az »étertest-szubsztanciák« (rodok) mibenlétére kereste a választ. Jelen kötet – a kiemelt adatfolyamon és egyéb dokumentumokon túl – a rövid életű tudományág történetébe nyújt, ha nem is mindig objektív, de átfogó betekintést.
Tihanyi Éva, a Rodológia című folyóirat főszerkesztője”
Bognár legutóbbi, 2017-ben megjelent kötete, A fényes rend is zavarba ejt: ezúttal a gyerekkori versek hangját és témáit használó egyszerűséggel.
Rendkívül komoly és játékos költészet az övé. Érdekes, hogy vannak kritikusok, akik ezzel az utóbbi jelzővel mintha mostanában visszaélnének: „játék”-nak minősítve minden olyan mozzanatot, ami egy műben megoldatlan, átgondolatlan, kidolgozatlan – amivel nem tudnak mit kezdeni. Pedig valami csak akkor játék, ha élvezetet, irodalomról beszélve: esztétikai élményt okoz. Bognár esetében ez azt jelenti, hogy bár az egyes vers és a kötet is az átgondoltság és kidolgozottság félreismerhetetlen jeleit viseli magán, olykor mégsem értek pontosan mindent – viszont („akasszanak fel…”) mégis tetszik. Kicsit úgy, mint az amerikai foci.
Van ezekben a versekben valami viccességen túli, hideg humor, amely a talált tárgyak evidenciájával mutatja fel a hétköznapi abszurditást (a Bulvár egyik versének címe: Szűznemzéssel fogant pörölycápa a nebraskai Henry Doorly állatkertben), mégpedig olyan gesztussal, amelyből hiányzik a szellemességükkel tisztában lévő szellemesek kedélye.
Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal a Bulvárban olvasható. Az első versszak egy újsághír tárgyilagosságával indul, és csak a sínek feltekeredése sejtet valami furcsaságot. A három vallási vezető felléptetése is csak félig-meddig fonák: a böjt és az ima önmagában nem, csak a vasúti közlekedés viszonylatában furcsa. És hát mi sem természetesebb, mint hogy ilyen jelentős személyiségek útját közvetítse a tévé, és ha már úgyis ott hajtányozik a technika, akkor az egyik műszer akár kőzetmintákat is gyűjthet – ugyan mihez? Az itt idézett szöveg egyébként a kötetközlést követi, de a neten a vers más változatban olvasható, abban Bölcskei püspök, Erdő érsek és Schweitzer főrabbi van nevesítve. Talán csak a kiadói óvatosság volt az, ami a költővel a neveket fiktívre cseréltette, a vers mindenesetre Debrecenestül, hajtányostul, szóvivőstül éppen eléggé be van kötve a valóságba.
Mert ugye megszólal a szóvivő is, elemzik az adatokat, számon tartják a legkisebb gyanús jelet is. Ez még rendben is lenne (tényleg?), de a sínek közt feltűnő negyvenéves fák – nehéz nem gondolni a kiürült Piazza Navona kövei között frissen kinőtt fűre – és a rajtuk ülő emberek hírét hallva az olvasó elgondolkodhat: miféle szerződést írt ő alá ezzel a verssel. Csakhogy a fokozatosság elve alapján most már ő is részese ennek az abszurdnak, bár a végső konklúzió megint meglep, ezúttal a hétköznapi voltával: minden csak pénzkérdés. Igaz, a vallásos érzület fenntartása sem árt.
