poeta.doc

Stabil kamera, instabil viszonyok

Könyv

 

Bognár Péter: Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal

Bizonytalan ideig leáll a közlekedés

A Budapestet Debrecennel összekötő vasútvonalon,

Miután kiderült: a pálya állapota katasztrofális,

A felsővezeték több helyen szakadt,

A talpfák korhadtak, a sínek feltekeredtek, eltűntek.

 

Dr. Antal Mihály, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke,

Dr. Városi-Nagy Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek,

És Dr. Lőwy Benjámin nyugalmazott országos főrabbi

Szombaton és vasárnap egész napos helyszíni imával

És böjttel könyörög Magyarország fennmaradásáért.

 

Szombaton délelőtt tíz órakor

Indulnak a budapesti Keleti pályaudvarról,

A benzines hajtányon csak ők utaznak majd,

Az ország a Magyar Televízió 1-es csatornáján ugyanakkor

Végig, élőben követheti a könyörgést.

 

Az együtt imádkozni vágyók négy stabil kamera

Közvetítésében lehetnek részesei az eseménynek,

Ezek közül kettő mutatja majd magát a könyörgést,

Egy kamera segítségével az ég válik láthatóvá,

Egy pedig a sínpálya minőségét vizsgálja és kőzetmintát gyűjt.

 

A MÁV szóvivője, Kardos Bernadett elmondta,

Hogy a beérkező adatokat folyamatosan elemzik,

És a hajtányt a legkisebb gyanús jelre visszafordítják,

Mivel nem lehet pontosan tudni,

Hány ember él arrafelé, kik ők.

 

Az utolsó szerelvény két hete indult el,

De a gépkezelő már Füzesabony előtt

Negyven éves tölgyeket látott, fenyőket,

Amik a töltésből, a sínekből nőttek ki,

A fákon pedig emberek ültek, ez is furcsa.

 

Debrecen fideszes polgármestere, Nagy Atanáz

Tegnap nyílt levélben fordult a honatyákhoz,

Szerinte ez az egész pénz kérdése,

Egyszerűen fel kéne újítani a nyomvonalat,

A kereszténységet pedig tovább kellene terjeszteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bognár Péter nem kimondottan váteszköltő, versei nemcsak első pillantásra, de még számos továbbira sem mutatnak olyan jegyeket, amelyeket a képviseleti költészet tipikus témái, regiszterei vagy műfajai közé lehetne besorolni. 2012-ben megjelent, Bulvár című kötetének fülszövegét ezzel a mondattal kezdte Borbély Szilárd: „Az utóbbi évek talán legerősebb költői hangja”, és ez még talán úgy is igaz volna, ha az óvatos – bár inkább csak a költőcéh többi tagjával szemben udvarias – „talán”-tól eltekintünk. A könyv több mint versek gyűjteménye: nehéz eldönteni, hogy a lapjain kibontakozó bűnügyi nyomozás – amely mögött egy disztópikus társadalomkép is kirajzolódik – jelenti-e a fő cselekményszálat, vagy a vízió a lényeg, amelyet a krimiszál csak szemléletesebbé tesz.

A hagyományos líraolvasó szerint személytelen költészet ez, és talán épp ez az oka annak az egyébként nehezen magyarázható jelenségnek, hogy Bognárt mintha nem tartanák számon korosztálya legjelentősebb költői között. A rodológia rövid története című, 2015-ben megjelent kötet (lásd: Kis éji agyzsibbasztás, Magyar Narancs, 2015. június 4.) versei egy váratlan, különös természeti vagy fizikai jelenségnek, az úgynevezett rodok megjelenésének erednek a nyomába, valami olyan nyelvi anyagot hozva létre, amelynek irizáló spektruma a tudományostól a szakrálisig, a ridegen hivatalostól a személyesig terjed – a mai olvasó ráadásul olyan irányba is eltévelyedhet, hogy a rodokat valamilyen nem eleven, mégis vírusszerű létformának képzeli. A fülön az alábbiak olvashatók:

„(…) Az MTA történetének talán legköltségesebb interdiszciplináris kutatása az »étertest-szubsztanciák« (rodok) mibenlétére kereste a választ. Jelen kötet – a kiemelt adatfolyamon és egyéb dokumentumokon túl – a rövid életű tudományág történetébe nyújt, ha nem is mindig objektív, de átfogó betekintést.

Tihanyi Éva, a Rodológia című folyóirat főszerkesztője”

Bognár legutóbbi, 2017-ben megjelent kötete, A fényes rend is zavarba ejt: ezúttal a gyerekkori versek hangját és témáit használó egyszerűséggel.

Rendkívül komoly és játékos költészet az övé. Érdekes, hogy vannak kritikusok, akik ezzel az utóbbi jelzővel mintha mostanában visszaélnének: „játék”-nak minősítve minden olyan mozzanatot, ami egy műben megoldatlan, átgondolatlan, kidolgozatlan – amivel nem tudnak mit kezdeni. Pedig valami csak akkor játék, ha élvezetet, irodalomról beszélve: esztétikai élményt okoz. Bognár esetében ez azt jelenti, hogy bár az egyes vers és a kötet is az átgondoltság és kidolgozottság félreismerhetetlen jeleit viseli magán, olykor mégsem értek pontosan mindent – viszont („akasszanak fel…”) mégis tetszik. Kicsit úgy, mint az amerikai foci.

Van ezekben a versekben valami viccességen túli, hideg humor, amely a talált tárgyak evidenciájával mutatja fel a hétköznapi abszurditást (a Bulvár egyik versének címe: Szűznemzéssel fogant pörölycápa a nebraskai Henry Doorly állatkertben), mégpedig olyan gesztussal, amelyből hiányzik a szellemességükkel tisztában lévő szellemesek kedélye.

Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal a Bulvárban olvasható. Az első versszak egy újsághír tárgyilagosságával indul, és csak a sínek feltekeredése sejtet valami furcsaságot. A három vallási vezető felléptetése is csak félig-meddig fonák: a böjt és az ima önmagában nem, csak a vasúti közlekedés viszonylatában furcsa. És hát mi sem természetesebb, mint hogy ilyen jelentős személyiségek útját közvetítse a tévé, és ha már úgyis ott hajtányozik a technika, akkor az egyik műszer akár kőzetmintákat is gyűjthet – ugyan mihez? Az itt idézett szöveg egyébként a kötetközlést követi, de a neten a vers más változatban olvasható, abban Bölcskei püspök, Erdő érsek és Schweitzer főrabbi van nevesítve. Talán csak a kiadói óvatosság volt az, ami a költővel a neveket fiktívre cseréltette, a vers mindenesetre Debrecenestül, hajtányostul, szóvivőstül éppen eléggé be van kötve a valóságba.

Mert ugye megszólal a szóvivő is, elemzik az adatokat, számon tartják a legkisebb gyanús jelet is. Ez még rendben is lenne (tényleg?), de a sínek közt feltűnő negyvenéves fák – nehéz nem gondolni a kiürült Piazza Navona kövei között frissen kinőtt fűre – és a rajtuk ülő emberek hírét hallva az olvasó elgondolkodhat: miféle szerződést írt ő alá ezzel a verssel. Csakhogy a fokozatosság elve alapján most már ő is részese ennek az abszurdnak, bár a végső konklúzió megint meglep, ezúttal a hétköznapi voltával: minden csak pénzkérdés. Igaz, a vallásos érzület fenntartása sem árt.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.