poeta.doc

Stabil kamera, instabil viszonyok

Könyv

 

Bognár Péter: Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal

Bizonytalan ideig leáll a közlekedés

A Budapestet Debrecennel összekötő vasútvonalon,

Miután kiderült: a pálya állapota katasztrofális,

A felsővezeték több helyen szakadt,

A talpfák korhadtak, a sínek feltekeredtek, eltűntek.

 

Dr. Antal Mihály, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke,

Dr. Városi-Nagy Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek,

És Dr. Lőwy Benjámin nyugalmazott országos főrabbi

Szombaton és vasárnap egész napos helyszíni imával

És böjttel könyörög Magyarország fennmaradásáért.

 

Szombaton délelőtt tíz órakor

Indulnak a budapesti Keleti pályaudvarról,

A benzines hajtányon csak ők utaznak majd,

Az ország a Magyar Televízió 1-es csatornáján ugyanakkor

Végig, élőben követheti a könyörgést.

 

Az együtt imádkozni vágyók négy stabil kamera

Közvetítésében lehetnek részesei az eseménynek,

Ezek közül kettő mutatja majd magát a könyörgést,

Egy kamera segítségével az ég válik láthatóvá,

Egy pedig a sínpálya minőségét vizsgálja és kőzetmintát gyűjt.

 

A MÁV szóvivője, Kardos Bernadett elmondta,

Hogy a beérkező adatokat folyamatosan elemzik,

És a hajtányt a legkisebb gyanús jelre visszafordítják,

Mivel nem lehet pontosan tudni,

Hány ember él arrafelé, kik ők.

 

Az utolsó szerelvény két hete indult el,

De a gépkezelő már Füzesabony előtt

Negyven éves tölgyeket látott, fenyőket,

Amik a töltésből, a sínekből nőttek ki,

A fákon pedig emberek ültek, ez is furcsa.

 

Debrecen fideszes polgármestere, Nagy Atanáz

Tegnap nyílt levélben fordult a honatyákhoz,

Szerinte ez az egész pénz kérdése,

Egyszerűen fel kéne újítani a nyomvonalat,

A kereszténységet pedig tovább kellene terjeszteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bognár Péter nem kimondottan váteszköltő, versei nemcsak első pillantásra, de még számos továbbira sem mutatnak olyan jegyeket, amelyeket a képviseleti költészet tipikus témái, regiszterei vagy műfajai közé lehetne besorolni. 2012-ben megjelent, Bulvár című kötetének fülszövegét ezzel a mondattal kezdte Borbély Szilárd: „Az utóbbi évek talán legerősebb költői hangja”, és ez még talán úgy is igaz volna, ha az óvatos – bár inkább csak a költőcéh többi tagjával szemben udvarias – „talán”-tól eltekintünk. A könyv több mint versek gyűjteménye: nehéz eldönteni, hogy a lapjain kibontakozó bűnügyi nyomozás – amely mögött egy disztópikus társadalomkép is kirajzolódik – jelenti-e a fő cselekményszálat, vagy a vízió a lényeg, amelyet a krimiszál csak szemléletesebbé tesz.

A hagyományos líraolvasó szerint személytelen költészet ez, és talán épp ez az oka annak az egyébként nehezen magyarázható jelenségnek, hogy Bognárt mintha nem tartanák számon korosztálya legjelentősebb költői között. A rodológia rövid története című, 2015-ben megjelent kötet (lásd: Kis éji agyzsibbasztás, Magyar Narancs, 2015. június 4.) versei egy váratlan, különös természeti vagy fizikai jelenségnek, az úgynevezett rodok megjelenésének erednek a nyomába, valami olyan nyelvi anyagot hozva létre, amelynek irizáló spektruma a tudományostól a szakrálisig, a ridegen hivatalostól a személyesig terjed – a mai olvasó ráadásul olyan irányba is eltévelyedhet, hogy a rodokat valamilyen nem eleven, mégis vírusszerű létformának képzeli. A fülön az alábbiak olvashatók:

„(…) Az MTA történetének talán legköltségesebb interdiszciplináris kutatása az »étertest-szubsztanciák« (rodok) mibenlétére kereste a választ. Jelen kötet – a kiemelt adatfolyamon és egyéb dokumentumokon túl – a rövid életű tudományág történetébe nyújt, ha nem is mindig objektív, de átfogó betekintést.

Tihanyi Éva, a Rodológia című folyóirat főszerkesztője”

Bognár legutóbbi, 2017-ben megjelent kötete, A fényes rend is zavarba ejt: ezúttal a gyerekkori versek hangját és témáit használó egyszerűséggel.

Rendkívül komoly és játékos költészet az övé. Érdekes, hogy vannak kritikusok, akik ezzel az utóbbi jelzővel mintha mostanában visszaélnének: „játék”-nak minősítve minden olyan mozzanatot, ami egy műben megoldatlan, átgondolatlan, kidolgozatlan – amivel nem tudnak mit kezdeni. Pedig valami csak akkor játék, ha élvezetet, irodalomról beszélve: esztétikai élményt okoz. Bognár esetében ez azt jelenti, hogy bár az egyes vers és a kötet is az átgondoltság és kidolgozottság félreismerhetetlen jeleit viseli magán, olykor mégsem értek pontosan mindent – viszont („akasszanak fel…”) mégis tetszik. Kicsit úgy, mint az amerikai foci.

Van ezekben a versekben valami viccességen túli, hideg humor, amely a talált tárgyak evidenciájával mutatja fel a hétköznapi abszurditást (a Bulvár egyik versének címe: Szűznemzéssel fogant pörölycápa a nebraskai Henry Doorly állatkertben), mégpedig olyan gesztussal, amelyből hiányzik a szellemességükkel tisztában lévő szellemesek kedélye.

Katasztrofális állapotban a Debrecen–Budapest vasútvonal a Bulvárban olvasható. Az első versszak egy újsághír tárgyilagosságával indul, és csak a sínek feltekeredése sejtet valami furcsaságot. A három vallási vezető felléptetése is csak félig-meddig fonák: a böjt és az ima önmagában nem, csak a vasúti közlekedés viszonylatában furcsa. És hát mi sem természetesebb, mint hogy ilyen jelentős személyiségek útját közvetítse a tévé, és ha már úgyis ott hajtányozik a technika, akkor az egyik műszer akár kőzetmintákat is gyűjthet – ugyan mihez? Az itt idézett szöveg egyébként a kötetközlést követi, de a neten a vers más változatban olvasható, abban Bölcskei püspök, Erdő érsek és Schweitzer főrabbi van nevesítve. Talán csak a kiadói óvatosság volt az, ami a költővel a neveket fiktívre cseréltette, a vers mindenesetre Debrecenestül, hajtányostul, szóvivőstül éppen eléggé be van kötve a valóságba.

Mert ugye megszólal a szóvivő is, elemzik az adatokat, számon tartják a legkisebb gyanús jelet is. Ez még rendben is lenne (tényleg?), de a sínek közt feltűnő negyvenéves fák – nehéz nem gondolni a kiürült Piazza Navona kövei között frissen kinőtt fűre – és a rajtuk ülő emberek hírét hallva az olvasó elgondolkodhat: miféle szerződést írt ő alá ezzel a verssel. Csakhogy a fokozatosság elve alapján most már ő is részese ennek az abszurdnak, bár a végső konklúzió megint meglep, ezúttal a hétköznapi voltával: minden csak pénzkérdés. Igaz, a vallásos érzület fenntartása sem árt.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.