Képregény

Hulk: Szürke

  • - kg -
  • 2020. május 16.

Könyv

Annyira jó sztori, nem is lenne szabad igaznak lennie: Hulknak, akit az is zöldnek ismer, aki szerint jó ötlet volt Mokányra magyarosítani a nevet, szóval Stan Lee és Jack Kirby 1962-ben megjelent szörnyetegének eredetileg a szürke színt szánták készítői. Csakhogy a nyomda ördöge (remek név egy képregénygonosznak!) közbelépett, Hulk szürkeségével nehezen boldogultak a korabeli nyomdagépek. Ne szépítsük: kapott egy zöldes árnyalatot. Amivel máris jobban járt, mint a hazai rendszerváltás a maga vajszínű árnyalatával. Ám míg a vajas fejlemény csak keveseket tett boldoggá, Hulk elbaltázott színvilágába Stan Lee azonmód beleszeretett, így nyerte el határozott zöldjét kedvenc mérges szuperhősünk.

Jeph Loeb és Tim Sale sorozata Hulk büszkén szürke eredettörténetét meséli újra az ősrobbanásig (újra felrobban a gamma-bomba!), az ősellenségig és az ősszerelemig visszanyúlva. A vállalkozás komolyságát kikezdi kicsit, hogy Loeb egy „Hulk a pszichiáternél” jelenettel kezdi és fejezi be az emlékezést, ami mögött nem a viccmesélés vágyát, mint inkább a keretezés kényszerét érezhetjük, de ezen könnyű túllendülni. Azt már tényleg nem viselte volna el a feldolgozás, ha Bruce Banner a freudi pamlagra is ledől, de nem dől, Hulkként viszont megsimogat egy nyulat, és felveszi a harcot Vasember korai, bumfordi változatával, aki úgy fest, mint Mikrobi és a Vasálarcos szerelemgyereke. Tim Sale illusztrációinak hála ezek a történet nagy és megkapóan látványos pillanatai – persze sem szegény nyúl, sem a hidegháborús dizájnba öltözött kolléga nem jön ki jól a dologból.

Fordította: Galamb Zoltán. Fumax, 2020, 168 oldal, 5495 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”