Könyv

Katja Kettu: Rose elment

Könyv

Az indiános könyvek nagy részében, akármennyi réteg is rakódik a történetre, rendszerint a jó és a rossz, a fény és az árnyék harcának lehetünk tanúi. Nincs ez másként a finn Katja Kettu Rose elment című regényében sem, amelynek címe önmaga spoilere: vannak az indián lányok, akik eltűntek, és van Rose, aki elment. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy megértsük, Rose miért arra az útra lépett rá, amire, meg kell értenünk az Amerikába költöző finnek vívódásait, az odzsibvé (Ojibwa) indiánok hagyományait, két idegen nemzet együttélésének nehézségeit, és azokat a józan ésszel fel nem fogható, misztikus történéseket is, amelyek egy rezervátum mélyén megeshetnek. Mindehhez különös sorvezetőt adnak az 1973 februárjában és 2018 augusztusában írt levelek, amelyekből kibomlik nemcsak Rose, hanem a lánya, a félig finn, félig indián Lempi története is. Lempi 45 évvel anyja eltűnése után tér vissza gyerekkora helyszínére, ahol törzse idegenkedve fogadja. Memóriazavaros apja beleragadt abba a napba, amikor imádott felesége eltűnt, kamaszkori szerelmével pedig még mindig kusza érzelmeket táplálnak egymás iránt. A lassan induló lélektani történet észrevétlenül csap át drámai nyomozásba és kemény önismereti utazásba, ahol éppúgy megjelennek pedofil papok és letépett fülek, mint a finn szauna vagy az alakváltó indiánok keserédes sorsa.

A mágikus realista elemekkel átszőtt útkeresés végén nincs pont, van viszont egy sebhelyes homlokú farkas, meg vannak színes hasonlatok és indián legendákból kinövő, nyakatekert szóvirágok. A levélregény csak egy helyen hibázik: kezdetben túlságosan széttart a történet, így a végén egyszerre zúdul ránk minden emlék és remény, elkapkodva kissé a befejezést.

Fordította: Bába Laura. Gondolat Kiadó, 2019, 270 oldal, 3400 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.