Francesco del Cossa szelleme – nem ismert, mi okból – élet és halál között rekedve mesél hol saját korabeli életéről, hol egy 21. századi kamasz, George mindennapjairól. A 15. századi reneszánsz festő valós, bár több száz évig elfeledett személy volt, mígnem egy művészettörténész rálelt arra a levélre, melyben a művész az elvégzett munkájáért tisztes fizetséget kér megbízójától. Del Cossa életéről és munkásságáról igen keveset tudni, Ali Smith könyve sem az életrajzot szeretné rekonstruálni, hanem a művész életének ismert, valós elemeit felhasználva teremt érdekes, több szálon futó fikciót. A kötetnek két variánsa létezik (az egyikben a festő, a másikban a kamasz története áll első helyen) és a szerző kifejezett kérése minden kiadója felé, hogy ez a két részből álló történet (bár tényleg csak a sorrendben különböznek) kétféle formában is jelenjen meg. A szerző szándéka szerint így a véletlen műve lesz, melyik olvasó melyik történettel ismerkedik meg először, s ez erős hatással lesz a történet befogadására.
A festői szellem elbeszélése szerint ő, Francesco nem férfi, hanem álruhás nő, aki hiába nagyon tehetséges rajzoló, a neme miatt a saját korában esélye sem lenne érvényesülni, támogató apjának köszönhetően azonban színleg nemet váltva lehetőséget kap, hogy képezhesse magát, dolgozhasson, hogy befogadja a művészi közeg. Francesco az inkognitóját lehetőségként és nem önfeladásnak éli meg, a férfi lét csodás eszköz céljai eléréséhez. A regénybeli Francesco keresett freskófestő, aki többek között (mint ahogy a valóságban is) a ferrarai Schifanoia-palota allegóriáját alkotta meg. Az olasz falfestmény által kapcsolódik a reneszánsz történet a kortárs valósághoz, George édesanyját ugyanis egy közös vakáció alkalmával elbűvölte Francesco del Cossa munkája. Amikor George fiatalon elveszíti édesanyját, a gyász feldolgozása során kerül újra a látóterébe a reneszánsz művész. (George identitása az androgün ábrázolás miatt szintén nem dönthető el egyértelműen: a szellem fiatal fiúnak hiszi őt, de valójában lány, Georgia.)
A szövevényesen közreadott, sokrétű történetek idősíkokat váltva, más-más nézőpontból bontakoznak ki. A félárva kamasz meggyőződése, hogy anyja halálához annak aktív politikai szerepvállalása, netes akciói miatt köze volt a titkosszolgálatnak. Nyomozásba kezd, felidézi olaszországi útjukat, a freskófestőről meglévő információit, rendre elzarándokol a National Gallery-beli képhez, mindeközben pedig anyja egyik érdekes ismeretségére derít fényt. Egy váratlanul alakult új barátsága révén még egy iskolai prezentációhoz is felhasználja a freskófestőről szerzett tudását. A regény nyelvezetének a jellemábrázolásban, figurateremtésben különösen nagy szerepe van, a fordító, Mesterházi Mónika bravúros, mégis egyszerű és elegáns megoldásai csodálatosan húzzák alá ezeket a személyiségformáló gesztusokat. A festő mint szellem ugyanis a kamaszok használta mai hangon beszél, mégis érzünk valami furcsa ízt, így a szöveg(elés)e által is konstruálódik az a művészi alak, mely akár Francesco del Cossa is lehetett volna.
A szerző több általános érvényű dilemmát vizsgál, genderkérdésről, identitáskeresésről beszél, művészi lehetőségekről, korlátokról, befogadási esztétikáról és értelmezési módokról értekezik. Különös felépítésű könyvében a tér, az idő, a sorsok és az identitások elválaszthatatlanul fonódnak össze. Narrációja gazdag, nehezen követhető, szertelen, sokféle narratívájú prózája enigmatikus, egyfajta megfejtendő rejtély.
Fordította: Mesterházi Mónika. Magvető, 2019, 360 oldal, 3999 Ft
