Könyv

Már tizenhárom éve halott, de hatása, életműve ma is eleven. Feyerabend már életében legenda lett, gondolatait máig idézik, bár csak kevesen követték őt a senkiföldjére.

Feleségét a forró dobkályha mellé ültették télikabátban, s amikor a széle már pörkölődni kezdett, a parasztgazda aláírta az őt valamiért elítélő papírt. Más alkalmakkor gondosan ápolt pödrött bajszát szálanként tépdesték ki, vagy csak egyszerűen megverték. Hogy miért?

Grigorij Salvovics Cshartisvili grúz születésű orosz japanológus, irodalomtörténész, lapszerkesztő élete derekán úgy dönt, hogy új foglalkozást keres magának. A moszkvai metrón utaztában arra lesz figyelmes, hogy egy hölgy újságpapírba kötött könyvbe temetkezik. Közelebb hajol, s lám, olcsó krimit rejt a borító. Ráadásul a hölgy nem más, mint a saját felesége. "Írj jobbat, ha tudsz!" - mordul rá az asszony.

A kiváló történész ezúttal olyan témához nyúlt, amelyről vagy négy évtizeden át semmit vagy csak ordas hazugságokat lehetett leírni. Ráadásul könyve konkrét évfordulóhoz is kapcsolódik: most múlt hatvan éve, hogy 1947. február 10-én aláírták a második világháborút magyar részről lezáró párizsi békeszerződést, amit még az év nyarán - némi vita után, de azért a beletörődés jegyében - a magyar parlament is ratifikált.

Mit is ünneplünk augusztus 20-án? Államalapítónkat, az új kenyeret, az alkotmányt, a nemzeti megmaradást? Korszakonként mást és mást, azt, amit az adott kurzus - a dualizmustól, a Horthy- és Kádár-koron keresztül a millecentenáriumig - megkövetelt, amit a hatalmon lévő rendszer a maga legitimációja szempontjából fontosnak tartott.

Az angol irodalom nagyon erős. Árnyalni kell persze a kijelentést: az angol nyelvű irodalom hihetetlenül erős, hiszen a jó nevű és jól író szerzők többsége vagy nem Angliában látta meg a napvilágot, vagy bevándorló, vagy volt gyarmatokon születettek gyermeke.

Van Shelleynek egy verse: Az érzékeny plánta, amely egy reménytelenül szerelmes mimózáról szól. E mimosa pudica a kert többi növényétől eltérően nem a saját fajtabeliek közül keres magának társat, hanem magába a Szépségbe szerelmes.

Nagy Koppány Zsolt regényét olvasva nehéz elsőre pontosan megmondani, hogy mivel (vagy kivel) is állunk szemben.

A lábjegyzet irodalmi-kulturális megítélése megosztja az embereket, egyesek (valamiért) szeretik, mások (valamiért) utálják. Az okok sokfélék lehetnek.

"Szerencséje van - szólalt meg -, ha előbb jön, még itt találja azt a részeges Chinaskit. Itt járt megint, és vagy egy órát kérkedett az új postai mérlegével."

A Mozart-év végén jelent meg Maynard Solomon angolul 1995-ben kiadott kötete. Tiszteletet parancsoló, nagy munka, fizikai paraméterei imponálóak: 32 számozott fejezet, a törzsszöveg az 573. oldalnál ér véget, ehhez majd' 80 oldalnyi jegyzet kapcsolódik, valamint hatalmas, résztémák szerint csoportosított bibliográfia, kiegészítve a magyar nyelven olvasható irodalommal.

"Sokáig korán feküdtem le." Eddig a (műveltségi vetélkedőkben is elő-előkerülő) mondatig valószínűleg mindenki eljutott, de - valljuk be - még a nyelvtudásában legmagabiztosabb romanista sem biztos, hogy abszolválta Proust grandiózus regényének mind a hét kötetét eredetiben, annak ellenére, hogy ha kinyitotta, nehezen szabadult a szöveg többszörösen összetett mondatai mögött megbújó könnyedségtől.

Karinthy Ferenc első könyvének megjelenése (1943) és halálának dátuma (1992) itt is, ott is pár évnyi margót hagyva szinte kísérteties pontossággal metszi ki a II. világháború és a rendszerváltás közé eső történelmi időszak nagy tömbjét, a szocializmus időszakát. A kérdés csak az, puszta véletlen-e vagy jelentőségteli ez az időbeli átfedés?

A karácsonyi könyvvásár egyik legszebb könyve volt Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György munkája, az Osirisnál megjelent Görög művelődéstörténet, amelynek előzménye az először 1969-ben, majd átdolgozva 1984-ben kiadott A görög kultúra aranykora. Az új kiadás szerkesztőjével beszélgettünk.