Van, amikor egyértelműen megjósolható, hogy ki lesz listánk befutója. 2025 második felében viszont több olyan nagyszerű könyv jelent meg, amelyek közül kritikusaink sem tudtak könnyen választani. Ezúttal nagyon szoros verseny alakult ki a dobogósok között.
Az első helyezést Barnás Ferenc Most és halála óráján című regénye nyerte el. „Évek óta erre készülök” és „erre nem lehet felkészülni” – tör rá a rettenetes, kettős felismerés a könyv idősödő főszereplőjére egy vélhetőleg meghibásodott (később mégis épségben landoló) repülőgépen ülve. Amire a mutató névmások csak utalnak, azt a könyvcím persze explicit módon is megnevezi. Barnás műve a véggel való szembenézés regénye, amelyben a címet alkotó fogalmak jelentése nem válik szét, a jelen részeként megélt tapasztalatok bármikor átváltozhatnak az élet utolsó pillanataivá. Főhőse, Torjai Endre hiába végzett remek munkát egy telefonos lelki segélyszolgálat pszichológusaként, a magánéletében magányos, depresszióval küzd, a szorongását alkohollal kezeli, és képtelen megszabadulni a bűntudat mindent átfogó érzésétől. Nyugdíjazása után pszichiátere tanácsára hátrahagyja Magyarországot, és a Csendes-óceán nyugati térségének egyik (a regényen kívüli valóságban nem létező) szigetén telepszik le, hogy ott, a tenger moraját hallgatva, végre békére leljen. Ez a béke azonban hamarosan illuzórikusnak bizonyul, a fiktív óceániai államok valós országokéra igencsak hajazó történelme az emberi kegyetlenség beláthatatlan mélységeivel szembesíti, a (poszt)kommunista Magyarországon szerzett rossz emlékeit is előhíva. Akárcsak a 2013-as Másik halálban, ebben a Barnás-műben is egy mentális problémákkal küzdő figura világérzékelését tárja fel a körkörösen haladó narráció, olykor elbizonytalanítva afelől, hogy az elbeszélt, álomszerű történések Torjai képzeletének vagy valós élményeinek részét képezik-e. A regény bármiféle szentimentalizmust nélkülözve vezet el egy olyan zárlathoz, amely az Ivan Iljics halálának befejezését idézi. A főszereplő megvilágosodásában azonban nemcsak a húsvéti mise gyerekkori emléke játszik szerepet, hanem az időskorában megismert másik kultúra létszemlélete is: az európai utazó az Uwu szigeti temetkezési rituálék rendjében talál megnyugvásra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
