KÖNYVMELLÉKLET

A meghalás sokféle arca

Könyv

Minimum tizenegyes!

 

  

Van, amikor egyértelműen megjósolható, hogy ki lesz listánk befutója. 2025 második felében viszont több olyan nagyszerű könyv jelent meg, amelyek közül kritikusaink sem tudtak könnyen választani. Ezúttal nagyon szoros verseny alakult ki a dobogósok között.

Az első helyezést Barnás Ferenc Most és halála óráján című regénye nyerte el. „Évek óta erre készülök” és „erre nem lehet felkészülni” – tör rá a rettenetes, kettős felismerés a könyv idősödő főszereplőjére egy vélhetőleg meghibásodott (később mégis épségben landoló) repülőgépen ülve. Amire a mutató névmások csak utalnak, azt a könyvcím persze explicit módon is megnevezi. Barnás műve a véggel való szembenézés regénye, amelyben a címet alkotó fogalmak jelentése nem válik szét, a jelen részeként megélt tapasztalatok bármikor átváltozhatnak az élet utolsó pillanataivá. Főhőse, Torjai Endre hiába végzett remek munkát egy telefonos lelki segélyszolgálat pszichológusaként, a magánéletében magányos, depresszióval küzd, a szorongását alkohollal kezeli, és képtelen megszabadulni a bűntudat mindent átfogó érzésétől. Nyugdíjazása után pszichiátere tanácsára hátrahagyja Magyarországot, és a Csendes-óceán nyugati térségének egyik (a regényen kívüli valóságban nem létező) szigetén telepszik le, hogy ott, a tenger moraját hallgatva, végre békére leljen. Ez a béke azonban hamarosan illuzórikusnak bizonyul, a fiktív óceániai államok valós országokéra igencsak hajazó történelme az emberi kegyetlenség beláthatatlan mélységeivel szembesíti, a (poszt)kommunista Magyarországon szerzett rossz emlékeit is előhíva. Akárcsak a 2013-as Másik halálban, ebben a Barnás-műben is egy mentális problémákkal küzdő figura világérzékelését tárja fel a körkörösen haladó narráció, olykor elbizonytalanítva afelől, hogy az elbeszélt, álomszerű történések Torjai képzeletének vagy valós élményeinek részét képezik-e. A regény bármiféle szentimentalizmust nélkülözve vezet el egy olyan zárlathoz, amely az Ivan Iljics halálának befejezését idézi. A főszereplő megvilágosodásában azonban nemcsak a húsvéti mise gyerekkori emléke játszik szerepet, hanem az időskorában megismert másik kultúra létszemlélete is: az európai utazó az Uwu szigeti temetkezési rituálék rendjében talál megnyugvásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.