Poeta.doc

A retropoézis rovatból

Könyv

Berzsenyi Dániel: A Szonetthez

 

Cypris rózsalehellete

Nemzett Laura ölén téged, alak Szonett!

Zengvén lelkes ezüstszavad,

Megnyílt a buta kor százados éjjele;

Hellász napja dicsőn derűlt,

S paeánt ömledezett a Capitólium.

 

Paeán! újra születsz nekünk

Ott, hol Coos koszorús húga, az ősz Tokaj

A Bodrogra könyöklik, és

Eos langyaival keble bujálkodik.

Hallom Dácia halmain,

Hallom zengeni már aeoli lantodat;

Fürtöd mádi aranygerezd

S tündöklő amazonpárta ölelgeti.

 

Idvezllek, Helicon Kegye!

Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!

Pólyád szebb örömébe mártsd

Lelkét, ciprusidat hurjaitól kizárd.

Múlass, zengj, enyelegj vele!

Vaucluse s Laura leend – Széphalom s Angyala.

Berzsenyi verse szerintem nehezebben érthető, mint az ennél hatszáz évvel korábbi Halotti beszéd. Tulajdonképpen egyre újabb szövegek megértése ütközik egyre nagyobb nehézségekbe – ezért van értelme annak, hogy Nádasdy Ádám a Bánk bán magyar fordításán dolgozik. A legfőbb nehézség olykor nem is az, hogy kivesznek a nyelvből szavak, szóalakok (pl. a leend), hanem inkább, hogy a kulturális emlékezetben homályosulnak el bizonyos jelentések: „Cypris”, „Vaucluse”.

„Mi a magyar most? Rút sybaríta váz” – mondja Berzsenyi, az irodalomtudós pedig elmagyarázza, hogy a „sybarita” a Sybaris nevű dél-itáliai görög város lakója, és itt arról van szó, hogy ez a népség az elpuhultságáról volt híres (miután egy harciasabb korban minden ellenségét legyőzte).

De ez közönséges lexikonadat. A probléma az, ami nem is látszik: a „váz”.

Mert mit akar ez jelenteni? Valamiféle ki­aszott csontvázat? De hát az elpuhultsághoz nem éppen a soványság képzete kötődik. Berzsenyi egy helyütt azt írja A magyarországi mezei szorgalom (mai magyarul: a mezőgazdaság) némely akadályairul című értekezésében: „Mert bizony egészen másként érez az ember maga iránt, mikor magát csinos öltözékben csinos embernek látja, másként pedig, mikor a csúf gúnyában magát váznak látja és érzi.” Csokonai­nál pedig ezt olvashatjuk: „Próbáltabb varjú vagyok én, mintsem egy váztól elszaladjak.” A váz tehát „csúf gúnyát” visel, és megijed tőle a varjú, vagyis Berzsenyi korában egyszerűen azt jelentette: madárijesztő. A magyar tehát elpuhult, és nem megfelelő ruhában jár (a zsinóros mentét kedvelő Berzsenyi utálta a nyugat-európai divat szerinti öltözködést, mély megvetéssel beszélt a mellényről és a nyakkendőről).

A Szonetthez című versnek már az ötlete is alig érthető: miért kell ódát írni – egy versformához? Mintha valaki elégiát írna az eposzról, vagy operát az operettről. A verset alighanem a kényszer szülte: Kazinczy szerette volna, ha Berzsenyi kipróbálja magát a szonett formájában, ő viszont idegenkedett tőle. Írt időmértékes verset – vagyis amikor a hosszú és a rövid szótagok szabályos váltakozása adja a ritmus­élményt, „Romlásnak indult, hajdan erős magyar”: pampampa-rampamm pampara-rampapamm, és írt rímes verset: „Jer, Daphne! hol e nyers patak / A bércből kiforradoz, / S mohosult kősziklafalak / Közt a völgyre szakadoz” –, de a kettőt együtt, a rímes-ritmusos csilingelést giccsesnek tartotta.

Csakhogy Kazinczy addig rágta a fülét, hogy ha szonettet nem is volt hajlandó írni, legalább összeütött egy ódát, úgynevezett aszklépiadészi mértékben, a Szonetthez.

Tartalmilag a következőkről van szó: amikor megszületett a világirodalomban az első – szép, formás: az „alak” szó ezt jelentette – szonett („Zengvén lelkes ezüstszavad”), akkor véget ért a középkor („megnyílt a buta kor százados éjjele”), elkezdődött a reneszánsz (Hellász napja dicsőn derűlt), és üdvrivalgásban tört ki az ókori Róma (paeánt ömledezett a Capitólium).

Hurrá (a „paean” itt maga az üdvrivalgás szava), most magyarul is születik szonett, mégpedig ott, ahol a boráról híres, régi görög sziget, Kósz, „húga” a Tokaji-hegy vagy az egész hegyvonulat a tőle keletre (Éósz a hajnal istennője) folyó Bodrog fölé magasodik. A költő már hallja, ahogy Zemplénben – a messzi Somogyból nézve az ottani Széphalom, vagyis Kazinczy lakóhelye is Erdély, azaz Dácia – megképződik a görög lírai költészet („aeoli”) lantján a szonett, amelynek haját szőlőlevelekből és -fürtökből font koszorú („mádi arany gerezd”) és párta díszíti.

A költő ezután üdvözli a görög költészet szimbolikus hegyéről, a Helikónról ideszármazott bájos istennőt (görögül: Kharisz, latinul: Grácia – akkori magyarul: „Kegy”), és arra kéri, hogy adjon ihletet Kazinczynak. Adjon neki alkalmat a versírásra gyermekáldással: „pólyád szebb örömébe márts lelkét”. Ez egyébként azt is jelentheti, hogy lányok után szülessen végre fia. Mert Berzsenyinek van egy másik verse Kazinczyhoz, ami arról, szól, hogy a gólya – kihalt szó: a cakó! – már megint lánnyal tréfálta meg a barátját. A gyermekhaláltól, a temetőtől, annak szimbolikus fájától minden­esetre ezután már kímélje meg (Kazinczy első lánya csecsemőkorában meghalt): „ciprusidat hurjaitól kizárd”.

Ha mindez megtörténik, és a Szonett, illetve ennek múzsája Kazinczyval fog enyelegni, akkor Széphalom Vaucluse-zé, a nagy szonettköltő, Petrarca visszavonultságának színhelyévé, „Széphalom angyala” pedig, azaz Kazinczy felesége, Török Sophie Laurává, Petrarca múzsájává fog átlényegülni.

Jól látszik, elég kényszeredett az egész, amire mintha a második szakasz furcsa képe is önkéntelenül utalna: ott, ahol a Kósz ősz húgaként megszemélyesített Tokaj keble a hajnal istennőjének „langyaival bujálkodik”. Mert azt hiszem, a költő tiltakozott volna, ha szó szerint vesszük az itt megjelenő erotikus mozzanatot. A szíve mélyén mélységesen szonettellenes Berzsenyi alkotói gyötrelméről mégsem ez a rész árulkodik a leginkább, hanem már rögtön az első kép, amely a szonett születését úgy írja le, hogy a szerelem istennője (a ciprusi születésű Vénusz/Aphrodité) rálehelt Petrarca múzsájának ölére. Mert azért elég furcsa nemzés az, amelyből hiányzik a férfi princípium.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.