Poeta.doc

A retropoézis rovatból

Könyv

Berzsenyi Dániel: A Szonetthez

 

Cypris rózsalehellete

Nemzett Laura ölén téged, alak Szonett!

Zengvén lelkes ezüstszavad,

Megnyílt a buta kor százados éjjele;

Hellász napja dicsőn derűlt,

S paeánt ömledezett a Capitólium.

 

Paeán! újra születsz nekünk

Ott, hol Coos koszorús húga, az ősz Tokaj

A Bodrogra könyöklik, és

Eos langyaival keble bujálkodik.

Hallom Dácia halmain,

Hallom zengeni már aeoli lantodat;

Fürtöd mádi aranygerezd

S tündöklő amazonpárta ölelgeti.

 

Idvezllek, Helicon Kegye!

Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!

Pólyád szebb örömébe mártsd

Lelkét, ciprusidat hurjaitól kizárd.

Múlass, zengj, enyelegj vele!

Vaucluse s Laura leend – Széphalom s Angyala.

Berzsenyi verse szerintem nehezebben érthető, mint az ennél hatszáz évvel korábbi Halotti beszéd. Tulajdonképpen egyre újabb szövegek megértése ütközik egyre nagyobb nehézségekbe – ezért van értelme annak, hogy Nádasdy Ádám a Bánk bán magyar fordításán dolgozik. A legfőbb nehézség olykor nem is az, hogy kivesznek a nyelvből szavak, szóalakok (pl. a leend), hanem inkább, hogy a kulturális emlékezetben homályosulnak el bizonyos jelentések: „Cypris”, „Vaucluse”.

„Mi a magyar most? Rút sybaríta váz” – mondja Berzsenyi, az irodalomtudós pedig elmagyarázza, hogy a „sybarita” a Sybaris nevű dél-itáliai görög város lakója, és itt arról van szó, hogy ez a népség az elpuhultságáról volt híres (miután egy harciasabb korban minden ellenségét legyőzte).

De ez közönséges lexikonadat. A probléma az, ami nem is látszik: a „váz”.

Mert mit akar ez jelenteni? Valamiféle ki­aszott csontvázat? De hát az elpuhultsághoz nem éppen a soványság képzete kötődik. Berzsenyi egy helyütt azt írja A magyarországi mezei szorgalom (mai magyarul: a mezőgazdaság) némely akadályairul című értekezésében: „Mert bizony egészen másként érez az ember maga iránt, mikor magát csinos öltözékben csinos embernek látja, másként pedig, mikor a csúf gúnyában magát váznak látja és érzi.” Csokonai­nál pedig ezt olvashatjuk: „Próbáltabb varjú vagyok én, mintsem egy váztól elszaladjak.” A váz tehát „csúf gúnyát” visel, és megijed tőle a varjú, vagyis Berzsenyi korában egyszerűen azt jelentette: madárijesztő. A magyar tehát elpuhult, és nem megfelelő ruhában jár (a zsinóros mentét kedvelő Berzsenyi utálta a nyugat-európai divat szerinti öltözködést, mély megvetéssel beszélt a mellényről és a nyakkendőről).

A Szonetthez című versnek már az ötlete is alig érthető: miért kell ódát írni – egy versformához? Mintha valaki elégiát írna az eposzról, vagy operát az operettről. A verset alighanem a kényszer szülte: Kazinczy szerette volna, ha Berzsenyi kipróbálja magát a szonett formájában, ő viszont idegenkedett tőle. Írt időmértékes verset – vagyis amikor a hosszú és a rövid szótagok szabályos váltakozása adja a ritmus­élményt, „Romlásnak indult, hajdan erős magyar”: pampampa-rampamm pampara-rampapamm, és írt rímes verset: „Jer, Daphne! hol e nyers patak / A bércből kiforradoz, / S mohosult kősziklafalak / Közt a völgyre szakadoz” –, de a kettőt együtt, a rímes-ritmusos csilingelést giccsesnek tartotta.

Csakhogy Kazinczy addig rágta a fülét, hogy ha szonettet nem is volt hajlandó írni, legalább összeütött egy ódát, úgynevezett aszklépiadészi mértékben, a Szonetthez.

Tartalmilag a következőkről van szó: amikor megszületett a világirodalomban az első – szép, formás: az „alak” szó ezt jelentette – szonett („Zengvén lelkes ezüstszavad”), akkor véget ért a középkor („megnyílt a buta kor százados éjjele”), elkezdődött a reneszánsz (Hellász napja dicsőn derűlt), és üdvrivalgásban tört ki az ókori Róma (paeánt ömledezett a Capitólium).

Hurrá (a „paean” itt maga az üdvrivalgás szava), most magyarul is születik szonett, mégpedig ott, ahol a boráról híres, régi görög sziget, Kósz, „húga” a Tokaji-hegy vagy az egész hegyvonulat a tőle keletre (Éósz a hajnal istennője) folyó Bodrog fölé magasodik. A költő már hallja, ahogy Zemplénben – a messzi Somogyból nézve az ottani Széphalom, vagyis Kazinczy lakóhelye is Erdély, azaz Dácia – megképződik a görög lírai költészet („aeoli”) lantján a szonett, amelynek haját szőlőlevelekből és -fürtökből font koszorú („mádi arany gerezd”) és párta díszíti.

A költő ezután üdvözli a görög költészet szimbolikus hegyéről, a Helikónról ideszármazott bájos istennőt (görögül: Kharisz, latinul: Grácia – akkori magyarul: „Kegy”), és arra kéri, hogy adjon ihletet Kazinczynak. Adjon neki alkalmat a versírásra gyermekáldással: „pólyád szebb örömébe márts lelkét”. Ez egyébként azt is jelentheti, hogy lányok után szülessen végre fia. Mert Berzsenyinek van egy másik verse Kazinczyhoz, ami arról, szól, hogy a gólya – kihalt szó: a cakó! – már megint lánnyal tréfálta meg a barátját. A gyermekhaláltól, a temetőtől, annak szimbolikus fájától minden­esetre ezután már kímélje meg (Kazinczy első lánya csecsemőkorában meghalt): „ciprusidat hurjaitól kizárd”.

Ha mindez megtörténik, és a Szonett, illetve ennek múzsája Kazinczyval fog enyelegni, akkor Széphalom Vaucluse-zé, a nagy szonettköltő, Petrarca visszavonultságának színhelyévé, „Széphalom angyala” pedig, azaz Kazinczy felesége, Török Sophie Laurává, Petrarca múzsájává fog átlényegülni.

Jól látszik, elég kényszeredett az egész, amire mintha a második szakasz furcsa képe is önkéntelenül utalna: ott, ahol a Kósz ősz húgaként megszemélyesített Tokaj keble a hajnal istennőjének „langyaival bujálkodik”. Mert azt hiszem, a költő tiltakozott volna, ha szó szerint vesszük az itt megjelenő erotikus mozzanatot. A szíve mélyén mélységesen szonettellenes Berzsenyi alkotói gyötrelméről mégsem ez a rész árulkodik a leginkább, hanem már rögtön az első kép, amely a szonett születését úgy írja le, hogy a szerelem istennője (a ciprusi születésű Vénusz/Aphrodité) rálehelt Petrarca múzsájának ölére. Mert azért elég furcsa nemzés az, amelyből hiányzik a férfi princípium.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.