Könyv

A hiány tizenkét arca

Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz. Utazások Kelet-Európában. Bukovina, Galícia, a Balkán, a Kárpátok és a Kaukázus tájain

  • Adorjáni Anna
  • 2018. július 21.

Könyv

Nosztalgiautas. Így nevezi Kiss Noémi az utazót, aki olyan tájakra kíváncsi, amelyek már nem léteznek. Aki összecsukja a kedvenc könyveit, és útnak indul emlékeket keresni. Érezni a hiányt. A história kapaszkodóin megmászni az időt. Elrontani a könyvekbe írt történeteket a szavakban megfoghatatlan, összekuszált, szedett-vedett valósággal. A sáros utak az emészthetetlen múltba viszik az utazót idegenek halottait megsiratni, mások emlékeit felidézni, és összeroppanni az erőszakkal nyakába varrt történelem súlya alatt. „Bukovina ma már csupán szöveg. Regény vagy emlékmű. Akkor mi hol jártunk?”

A Rongyos ékszerdoboz először 2009-ben jelent meg. A 2018-as kiadás öt új útleírással bővült, amelyekben Kiss Noémi ismét leviszi az olvasót a térképről olyan tájakra, amelyek már csak antikváriumokban porosodó útikönyvekben léteznek, miközben az utazók lába alatt az üresség tátong. „Mosolyognak, boldogság ül az arcukon, de közben alig várják, hogy újra otthon legyenek, és csak mesélni kelljen arról, hogy létezik ez a romos világ, ez a rongyos, kopott szépség.” A kötet 12 útleírása az olvasót olyan helyekre viszi, amelyeket csak nemes kábultságban tanácsos megtapasztalni. Ebben az elvetélt jelenben mit is lehetne kezdeni a dicső múlttal? A temető az egyetlen hely, amely a helyére mozdítja a kificamodott teret és időt. A temetőkön nem lehet számonkérni a hiányzó jelent és az álmos jövőt. A temetőkben elég csak emlékezni. „Halottnak lenni jó Grúziában. (...) Élni sokkal nehezebb.”

Az útleírások nyelve költőien akkurátus: egyszerre áradó és kimért, cserfes és pontos. Kiss Noémi utazója tapasztalt és művelt, kamaszosan pimasz és érzéki. Olyan, aki szereti meglesni a titkokat. Akit egyaránt érdekelnek a részletek és a nagy összefüggések. A 12 útleírás nem csupán az élményközeli és élménytávoli elemeket szövi egybe, hanem a valóságot is a fantasztikummal. A költői nyelv úgy rúgja fel az antropológiai munka szabályait, hogy közben messzemenően hű marad hozzájuk: a költő, aki azt játssza, hogy antropológus, egyszerre fog kint s bent egeret.

A 2018-as kiadás egyik szépsége, hogy a hazautazás leírása a kötet közepére került, így az útikönyv tengelye az otthon (Az angol iskola). Az utazó emlékezetével bejárja az utcákat és épületeket, amelyeken hajdan a nagymamája körömcipője kopogott végig. Úgy tiszteleg a nagymama emlékének, hogy közben mindannyiunk szeme láttára lemezteleníti. A 12 útinapló mindegyikében zavarba hozza Kiss Noémi az olvasót azzal, hogy olyat mutat meg, amit szégyellünk látni. Az, hogy az utazó ugyanazzal az attitűddel szemléli saját lyukacsos és ellentmondásos múltját, mint Kelet-Európáét, azt mutatja, hogy Kiss Noémi számára fontosabb a látásmód, mint a látvány.

Az öt új útleírás egyikében, Grúziában, a Sztálin Múzeumban történik meg először, hogy az utazó a szemtelen leselkedés helyett a tisztes távolságtartást választja: „Hallgatom, mert kedves, de nem értem. (...) Még hogy Sztálin jó.” A kötet új darabjaiban a leírásokat elemző kategóriák, a politikai korrektség talpát csiklandozó megjegyzéseket a hallgatás váltja fel, és egyre hangsúlyosabb lesz a kijózanító társadalomkritika. A kívül-belül állás aránya megcserélődik, a kamaszos tobzódást felváltja az elemző attitűd, ami kipofoz a nemes kábultságból. 2018 már a kijózanodás éve.

Magvető, 2018, 260 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.