Könyv

A hiány tizenkét arca

Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz. Utazások Kelet-Európában. Bukovina, Galícia, a Balkán, a Kárpátok és a Kaukázus tájain

  • Adorjáni Anna
  • 2018. július 21.

Könyv

Nosztalgiautas. Így nevezi Kiss Noémi az utazót, aki olyan tájakra kíváncsi, amelyek már nem léteznek. Aki összecsukja a kedvenc könyveit, és útnak indul emlékeket keresni. Érezni a hiányt. A história kapaszkodóin megmászni az időt. Elrontani a könyvekbe írt történeteket a szavakban megfoghatatlan, összekuszált, szedett-vedett valósággal. A sáros utak az emészthetetlen múltba viszik az utazót idegenek halottait megsiratni, mások emlékeit felidézni, és összeroppanni az erőszakkal nyakába varrt történelem súlya alatt. „Bukovina ma már csupán szöveg. Regény vagy emlékmű. Akkor mi hol jártunk?”

A Rongyos ékszerdoboz először 2009-ben jelent meg. A 2018-as kiadás öt új útleírással bővült, amelyekben Kiss Noémi ismét leviszi az olvasót a térképről olyan tájakra, amelyek már csak antikváriumokban porosodó útikönyvekben léteznek, miközben az utazók lába alatt az üresség tátong. „Mosolyognak, boldogság ül az arcukon, de közben alig várják, hogy újra otthon legyenek, és csak mesélni kelljen arról, hogy létezik ez a romos világ, ez a rongyos, kopott szépség.” A kötet 12 útleírása az olvasót olyan helyekre viszi, amelyeket csak nemes kábultságban tanácsos megtapasztalni. Ebben az elvetélt jelenben mit is lehetne kezdeni a dicső múlttal? A temető az egyetlen hely, amely a helyére mozdítja a kificamodott teret és időt. A temetőkön nem lehet számonkérni a hiányzó jelent és az álmos jövőt. A temetőkben elég csak emlékezni. „Halottnak lenni jó Grúziában. (...) Élni sokkal nehezebb.”

Az útleírások nyelve költőien akkurátus: egyszerre áradó és kimért, cserfes és pontos. Kiss Noémi utazója tapasztalt és művelt, kamaszosan pimasz és érzéki. Olyan, aki szereti meglesni a titkokat. Akit egyaránt érdekelnek a részletek és a nagy összefüggések. A 12 útleírás nem csupán az élményközeli és élménytávoli elemeket szövi egybe, hanem a valóságot is a fantasztikummal. A költői nyelv úgy rúgja fel az antropológiai munka szabályait, hogy közben messzemenően hű marad hozzájuk: a költő, aki azt játssza, hogy antropológus, egyszerre fog kint s bent egeret.

A 2018-as kiadás egyik szépsége, hogy a hazautazás leírása a kötet közepére került, így az útikönyv tengelye az otthon (Az angol iskola). Az utazó emlékezetével bejárja az utcákat és épületeket, amelyeken hajdan a nagymamája körömcipője kopogott végig. Úgy tiszteleg a nagymama emlékének, hogy közben mindannyiunk szeme láttára lemezteleníti. A 12 útinapló mindegyikében zavarba hozza Kiss Noémi az olvasót azzal, hogy olyat mutat meg, amit szégyellünk látni. Az, hogy az utazó ugyanazzal az attitűddel szemléli saját lyukacsos és ellentmondásos múltját, mint Kelet-Európáét, azt mutatja, hogy Kiss Noémi számára fontosabb a látásmód, mint a látvány.

Az öt új útleírás egyikében, Grúziában, a Sztálin Múzeumban történik meg először, hogy az utazó a szemtelen leselkedés helyett a tisztes távolságtartást választja: „Hallgatom, mert kedves, de nem értem. (...) Még hogy Sztálin jó.” A kötet új darabjaiban a leírásokat elemző kategóriák, a politikai korrektség talpát csiklandozó megjegyzéseket a hallgatás váltja fel, és egyre hangsúlyosabb lesz a kijózanító társadalomkritika. A kívül-belül állás aránya megcserélődik, a kamaszos tobzódást felváltja az elemző attitűd, ami kipofoz a nemes kábultságból. 2018 már a kijózanodás éve.

Magvető, 2018, 260 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.