Sokan, de távolról sem elegen, pedig fontos lenne közismertté tenni, hogy a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb könnyűzenei sikersztorijai közül az egyik mindenképp az Ektomorfé. Ez az önéletrajzi könyv mindenesetre magabiztos lépés a helyes irányba, hiszen azok számára is bőven élvezetes lehet, akik egyébként nem bírják meghallgatni Farkas zenekarának agresszív groove-metálját.
Farkas Zoltán ugyanis majdnem annyira szuggesztív elbeszélő, mint amennyire lehengerlő jelenség a színpadon. A zenekar történetének minden lényegesebb pontját összekötő, közben pedig az énekes-gitáros mindennapjaiba is ügyesen bele-belevilágító Outcastnek ugyanakkor nemcsak a hadarós lendület és a keresetlenség tesz jót, hanem Farkas élet- és önszemlélete is. Íme, egy sikeres magyar rockzenész, aki öncsalás nélkül képes szemlélni saját tehetségének mértékét, és aki nem csupán nagyot mert álmodni, hanem azt is tudta, milyen irányban induljon el érte. Sokat elmond a zeneiparról, hogy még azt az alsó, de már a világ minden pontjáról látható lépcsőfokot is, amelyre az Ektomorf hosszú évek alatt feltornázta magát, olyan áldozatok árán lehet csak elérni, amilyeneket kevesen viselnének el – bármelyik oldalát nézzük is az aktusnak. Farkasnak sem ment könnyen (a könyvben bénító pánikrohamairól is olvashatunk), de végül csak ő került ki a harcból győztesen. Mindennél pedig nehéz volna felemelőbb történetet találni a magukat meg nem értett zseninek és/vagy elnyomott áldozatnak láttató figurákkal teli magyar rockszíntéren.
Néhány tárgyi tévedés (a Rusty Cage például nem Johnny Cash-dal, amelyet a Soundgarden is játszott, hanem fordítva, George Lynch pedig a Dokken – egykori – gitárosa, nem a frontembere), valamint az s kötőszó túlburjánzása bántja ugyan a szemet, de az Outcast így is letehetetlen.
Athenaeum, 2015, 332 oldal, 2990 Ft
