Az első kérdés: miért adjak én ezért pénzt? A kötet 2010 és 2015 között készült – és nagyrészt a hír24-en megjelent – beszélgetései szinte mind elérhetők online, a bennük szereplő aktualitásokra már alig emlékszünk, és hát ki olvas el 500 oldal interjút? Nagy József az egyik legjobb interjúkészítő az országban, mégis fölöslegesnek tűnt ezeket ömlesztve átrágni újra. Meglepett, amikor kiderült, hogy nem az.
Nem kis részben azért, mert a szerző nem ömlesztve kínálja portékáját, és a jól kigondolt szerkezet növeli az értéküket. A rövid bevezetővel ellátott fejezetek arra hivatottak, hogy többek legyenek, mint a részeik összessége. Ez a nyitányban, amely talán a politika pszichológiáját próbálná körbejárni a meglepő Simicska–Bayer–Ranschburg Jenő hármassal, vagy a fociról (is) beszélő Kubatov–Csányi Sándor–fradista ultra felállással nem igazán jön össze, de magában emlékezetes beszélgetés mindegyik. Ha viszont egymás után olvassuk a kiugrott Ángyánt és Illést, majd az új fiúkat (Rogánt, Lázárt, Szijjártót) és végül a régi jó Kósát és Kövért, akkor valóban impozáns körképet kapunk pártunk és kormányunk mindennapi működéséről és hatalomfilozófiájáról egyaránt. Az ún. baloldalról és az LMP-ről is összeáll valamilyen kép, bár ezek nagy mennyiségben olvasva sokkal kevésbé izgalmasak, mint a pártszlogenek hadarásából ügyesen kizökkentett fideszesek, vagy éppen a jobbikos fejezet (Vonától Szegedi Csanádig).
Nagy József saját bevallása szerint drámaként próbálja megformálni az interjúit, és legtöbbször tényleg két karakteres személyiség valós, pörgős, vitatkozós párbeszéde jön létre. Tudósokban és művészekben is leginkább a személyesség és a közéleti kiállás érdekli. Néha bosszankodtam, hogy miért kell a legutolsó hazug tolvajban is meglátni az embert, de ha egyet hátralépek, látom ennek az értelmét. Meg hát rohadt szórakoztató is.
Central Könyvek, 2015, 520 oldal, 4300 Ft
