Korábban a főművének számító Bascombe-trilógiához (The Sportswriter; Independence Day; The Lay of the Land – e befejező rész 2006-ban jött ki) képest a Vadonban teljesen más írói erényei és gyengeségei mutatkoznak meg. A műfaj itt is családi dráma, a szűken vett cselekmény ezúttal is mindössze három-négy napot ölel fel; ám míg néhány sorsdöntő találkozáson keresztül a szószátyár Frank Bascombe teljes múltja feltárult az olvasó előtt, és a történetek végén valamiféle kiút is megfogalmazódott az éppen aktuális egzisztenciális válságból, addig a Vadon 16 éves Joe Brinsona csupán szenvtelen megfigyelője és elbeszélője annak, amit a szülei művelnek a szeme előtt.
Ford nagyregényeiben a mellékszereplők szinte feldolgozhatatlanul színes kavalkádjával találja szembe magát az olvasó, a Vadon azonban hamisítatlan kamaradarab. A négy főszereplőn kívül másnak talán a neve sem hangzik el, de ha mégis, pár oldallal később már biztos nem emlékszünk rá. A montanai Great Fallsban járunk, 1960-ban; Jerryt, a frissen beköltözött Brinson család fejét váratlanul kirúgják az állásából, ezért hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, önkéntes tűzoltóként veszi fel a harcot a város körül tomboló erdőtüzekkel. Felesége, Jean, az amúgy is halódó házasságból új kapcsolatba menekül, a gabonasiló-tulajdonos Warren Millerbe szeret bele, és mindezt nem is próbálja titkolni fia előtt.
A cselekmény leszűkített mozgástere mintha Ford írói technikáját is befolyásolná: a Bascombe-regények fanyar humorral átszőtt körmondataival szemben a Vadonban enigmatikus párbeszédek váltakoznak a tárgyszerű leírással és néhány keserédes következtetéssel. (Például: „Szinte bármilyen emberi tapasztalatból az derül ki, hogy rendszerint nem az ember érdekei érvényesülnek elsőként, amikor mások is érintettek az ügyben – még ha ezek a mások az ember szerettei is –, és hogy ez rendben van így. Együtt lehet élni vele.”)
Ebből a regényből az is kiderül, hogy miért hasonlítják Ford írásművészetét gyakran Raymond Carveréhez (Carver életének utolsó 11 évében szoros baráti viszonyban is állt vele). Ford feszültségteremtő képessége valóban nem nélkülözi a carveri elemeket, a könyv mintegy felét kitevő nagyjelenet – amikor Jean és Joe közösen látogatja meg Warren Millert, és a fiú tanúja lesz anyja elcsábításának – egészen mesteri. Mégis marad az olvasóban hiányérzet. Carver figurái mögé a próza minimalizmusa ellenére rendszerint egész sorsokat képzel az olvasó, a Vadon szereplőinek motivációi inkább megmagyarázhatatlanok. Nem értjük, miért szeret bele Jean a látszólag visszataszító üzletemberbe (a pénz és a munkalehetőség ígérete vajon mekkora szerepet játszik a viszonyban?), nem értjük, miért viszi magával nagykamasz fiát a randevúra (talán őt bünteti a felelőtlen apa helyett?), és végképp nem értjük, hogy Joe Brinson miért tűri mindezt szótlanul.
A narrátorról egyébként is nehéz elhinni, hogy 16 éves, életkorát inkább 12–13 évre saccolhatnánk az alapján, mennyire a szüleivel van elfoglalva a saját problémái helyett, és mennyire hiányzik belőle a lázadás – van ugyan egy szökési kísérlete, de az is inkább nevetségességbe fullad. Továbbá ebben a tónusban beszélnek vele: „Világos a gondolkodásod, Joe. Semmi rossz nem fog történni veled.” Hasonlóan fura mondatokból nincs hiány a könyvben, és a helyzeten valószínűleg a fordítás sem segített. A nehezen mozduló lábujjakra egy helyen „tudatlan eszközökként” utalnak, Joe úgy érzi magát, „mint aki nem képes okozni semmit”, Warren Miller egy régi fényképen nem felismerhető, hanem „ismerős”. Bár a sportrovatokban is bevett fordulat a „világsorozat”, a World Seriest a közönség nem baseballrajongó része számára talán szerencsésebb lett volna baseball világkupa-döntőnek, vagy valami hasonlónak fordítani.
Pozitívum ugyanakkor, hogy a Vadonban Richard Ford levetkőzi az egyéb munkáira jellemző túlírtságot és indokolatlan bölcselkedést, elhagyja például a zárójeles megjegyzések néhol zavaróan gyakori használatát. És bár összességében többet veszítünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven, a Vadon két délután alatt letudható, kellemes olvasmány, amely felkelti az érdeklődést Ford Bascombe-trilógián kívüli regényei, és főleg a novelláskötetei iránt. Lehet reménykedni, hogy a kiadó csak bevezetőnek szánta ezt a kötetet.
Fordította: Berta Ádám. Athenaeum, 2019, 260 oldal, 3499 Ft
