Könyv

Lassacskán kiderül, hogy mégiscsak kétfajta van a színházból. Az egyik az, amit mindenki ismer. Szakmunkások gyártják iparszerűen, egy-egy darabja átlag négy hét alatt készül el, miközben számtalan külső szempontnak igyekszik megfelelni. Épületei vannak, sztárjai, újságjai, kritikusai, rajongói. Előadásai néha jók és néha rosszak. A másik viszont nincs is. E nem létezők közül jöttek a múlt héten néhányan Szegedre, és ezeket látták most azok, akiknek érzékük van a nincshez.

A téliszalámi, szalonna és májkrém mellé könyvet is illik csomagolni az útra, útikönyvet, nem csak kenyérrel él. Én az idén nem megyek sehova, sehova megyek, lapozgatom a könyveket, hova nem, semmi pénzért, ha agyonütnek se, ha elátkoznak is, vár Pusztaszer. Haladjunk nagyság szerint, a zsebkönyvtől a kemény kötésűn át a Nagy Albumig.

Mára közhely az, hogy a német megszállás másnapján a hatóságokhoz mennyi feljelentés érkezett, hogy egy évtizeddel később hány besúgót foglalkoztatott az államvédelem, hogy a parlamenti képviselők közül ki volt háromperhármas, hogy a közélet megtisztítása képtelenség.

Persze hogy "tegnap" jó volt, megyek le, jó lesz majd ma is megint, de tudom, megint: úgy csak szar lehet, megint szar lesz.

Néhány hete vetítik a Blue Boxban a Krémes érzések című dokumentumfilmet, melynek rendezője, Kopper Judit Hazai Attilát eresztette rá két fiatal vállalkozóra, lássuk, mire mennek egymással. Azok a kozmetikai iparban alkotnak, ő az irodalomban - regénye (Feri: Cukor Kékség) 1992-ben, novelláskötete (Szilvia szüzessége) 1995-ben jelent meg, fordításai (Raymond Carver: Nem ők a te férjed) idén, új regénye (Budapesti skizo) szeptemberben jön, társírója volt Reich Péter Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmjének (1994), jelenleg egy külföldi tévé megbízásából krimisorozatot ír Reich Péterrel. A Pepsi Érzés együttessel kazettát is készített (Lázadás, 1994), másik zenekara, a most bemutatott filmben is szereplő Mund Erikával közös Hazai Ízek pár dala pedig a filmben hallható.

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

A 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek magyar, mindenekelőtt budapesti neoavantgárd művészetéről szóló, korábban publikált vagy csak kéziratban létező írásait gyűjtötte össze A váratlan kultúra című, nemrég megjelent kötetében Tábor Ádám.

Ha, ah, elsősorban ne haldokolj itt nekem, de ha haldokolsz, másodsort ne dadogj, aligha suttogod ezt: Ah, mikor még Wimböldön ott tartott, hogy a kis japán lány ellen az Anke Hubert figyeltük, főleg a kék homlokkötője volt jó - én Huber-drukker lettem vón, de... -, meg a svájci körverseny az utolsó szakaszaihoz ért, volt egy jó sprint befutó pl., Wetzikon környékén, ez a lovaknál tökl, szik, más, náluk a sprinter csak 5 f-t, furlong, ez a "f", megy, vagy 6-ot, maximka, de a bringánál a sprinter arra jó, hogy ha nem volt sikeres szökés, a vízhordók felvezessék őket, megcsinálják a tempót, a csoportozatot, és akkor a sprinterek közt még mindig eléggé a mázli dönt, mint egy 5 f-es lósprintben, ha 30-an indulnak, isten meg nem mondja, mi lesz, Bolshoi nyer-e a nagy ír Kinane-nal, miután levették róla a mi Emma O´Gormanünket, ha, ah, nevethet kesernyésen az Emma, a Kinane bezzeg nem nyert a Bolshoijal, persze, olyan 33/1-es ló jött be, hogy... Bringában ugyanez. De hadd fejezzem be, sőt, beh: beh szép is lenne, ha ennyit engedne nekünk az élés, az élnivaló, ahogy Szép Ernő mondja, ami nem szép itt mégsem, mondja Szép, még szép, hogy nem szép, így Szép: ha emlékezgethetnénk így, hogy beh szép volt, mikor még Newmarket, sőt, a Glorious Goodwood nagy nyári versenyeire vártunk, aztán hogy a svájci kör győztese esélyes lehet-e a Tour de France-on, vagy Escartin katalán körvers. győzelme, ha meglesz, mi ér, és hogy Olano és Chiapucci... és lesz-e Hingis-Huber döntő, vagy...

Hallom, amint fölöttem csattog,vers a szivem.(József Attila után)Vers, eredj a francba!(József Attila után)Költők, mér´ nem írtok prózát?!Mer´hogy azt írtok. Könyveitek borítóján felirat: versek, kóbor kritikusok és hóbor posztsznobmodern olvasók megtévesztésére.Valaki regényíró mondta, az is hülye, aki százötven oldalnál hosszabb regényt ír.

Itt, ahol vagyok, ma elkezd esni 2 szem hó, ennyi hó, 2 szem, ilyen nekem, ahol vagyok, május 27-e van, nem az, hogy mindig, ahol vagyok, elkezd esni, pl. decemberben, a hó, nem kezd el mindig esni, de ilyen, ahol én ott vagyok, a hótól függetlenül.

Nekem kín lenne a klónozás, pontosan nem tudom én se, hogyan megy, de ha még egyszer lennék, egyrészt olyan fáradtság lenne, hogy meghatározzam, ki vagyok, hogy majd megint az legyek, plusz viszont a Szpéró, az Alíz, a Samu, az Icsi, a Csucsu, a Tili, a Tutu, az Éliás, a Böbe, a Pepi, a Berci, a Tódor, a Rudi - még él -, a Nyuszi, a Poszi, az Ibraha, a Filipsz, a Rozsdás, a Csutora - még él -, a Kis Emír, a Flóri, a Vöcsök, a Gida, a Tóni, az Epsomka, a Hugi, a Walton, a... 3-4 név nem jut eszembe, nem lenne szintén többé, és így is épp elég nehéz, egy hatalmas szív gördül le a kövemről, könnyű így élni, nekem aztán ennyi halottal könnyű, tényleg nem látom az emlékeiket a lakásban, vagy ha látom, nem érzek semmit,

Egy jelzővel bizonyosan lehet illetni a török színházat: sok. Boszporuszt lehetne rekeszteni török színházi teoretikusokkal, színészekkel és rendezőkkel is, vagyis, aki nem tinédzser, katona vagy taxisofőr, az a színház körül őgyeleg, most épp Isztambulban. Huszonnyolc nemzeti színház jut a nyolc nagyvárosra, plusz még azok a fránya alternatívok, évi száz új bemutatót hoznak ki átlagban, és csak Isztambulban hozzávetőlegesen 350 ezer embernek ad munkát a színház. Atatürk kultúrgyára működik hát, tekintet nélkül a történelemre. A IX. Nemzetközi Isztambuli Színházi Fesztivál mindenre fényt derített, és legkevésbé csak a színház tekintetében.

- Környezetvédelmi átszennyeződés -

A legkülönösebb regény, ami ´56-ról és következményeiről szól, egy hároméves ember szenzuális tudatával - így jellemezte Nádas Péter Christina Viragh Unstette Leute (Ingatag emberek) című művét. A Rómában élő svájci írónő, aki hétéves korában, 1960-ban hagyta el szüleivel Magyarországot, az elmúlt években Nádas két könyvét és Kertész Imre Sorstalanságát fordította németre, mostanában pedig Kornison és Krúdyn dolgozik.