T´DOOR: "Már Engem Nehogy Klónozz...!" (Klónzó kamrák!)

publikálva
1997/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nekem kín lenne a klónozás, pontosan nem tudom én se, hogyan megy, de ha még egyszer lennék, egyrészt olyan fáradtság lenne, hogy meghatározzam, ki vagyok, hogy majd megint az legyek, plusz viszont a Szpéró, az Alíz, a Samu, az Icsi, a Csucsu, a Tili, a Tutu, az Éliás, a Böbe, a Pepi, a Berci, a Tódor, a Rudi - még él -, a Nyuszi, a Poszi, az Ibraha, a Filipsz, a Rozsdás, a Csutora - még él -, a Kis Emír, a Flóri, a Vöcsök, a Gida, a Tóni, az Epsomka, a Hugi, a Walton, a... 3-4 név nem jut eszembe, nem lenne szintén többé, és így is épp elég nehéz, egy hatalmas szív gördül le a kövemről, könnyű így élni, nekem aztán ennyi halottal könnyű, tényleg nem látom az emlékeiket a lakásban, vagy ha látom, nem érzek semmit,

Fiait felfaló Klónosz!

Nekem kín lenne a klónozás, pontosan nem tudom én se, hogyan megy, de ha még egyszer lennék, egyrészt olyan fáradtság lenne, hogy meghatározzam, ki vagyok, hogy majd megint az legyek, plusz viszont a Szpéró, az Alíz, a Samu, az Icsi, a Csucsu, a Tili, a Tutu, az Éliás, a Böbe, a Pepi, a Berci, a Tódor, a Rudi - még él -, a Nyuszi, a Poszi, az Ibraha, a Filipsz, a Rozsdás, a Csutora - még él -, a Kis Emír, a Flóri, a Vöcsök, a Gida, a Tóni, az Epsomka, a Hugi, a Walton, a... 3-4 név nem jut eszembe, nem lenne szintén többé, és így is épp elég nehéz, egy hatalmas szív gördül le a kövemről, könnyű így élni, nekem aztán ennyi halottal könnyű, tényleg nem látom az emlékeiket a lakásban, vagy ha látom, nem érzek semmit,

ha nem érzek semmit, nincs az, hogy "nem kérek magamból", és nagyon tisztességesen felkészülök mindenre, amit állítólag a magam kezdeményezéséből kell tennem, pl. könyvet írni, estet tartani - elbúcsúzom itt ezektől! -, de csak bérmunkát szeretek szívesen vállalni, meg hogy semmit se vállalok, csak ha úgy jön, megírom, pl. ezt.

Amit el akarok mondani - ezt fogom mondani majd nemsokára, azaz mire ez megjelenik, már elmondtam, jaj de nagy dolog történt! -, nem írom fel, legalább hadd vesszen el csak akkor, ne segítsek be én is, hogy fogalmazás, tárgyalás, befejezés, vagy

hadd eshessenek szét a papírjaim,

nem fognak,

hadd essen le a szemüvegem, mint Artaud-nak,

nincs szemüvegem,

hadd álljak ott tehetetlenül,

még megtörténhet,

hadd jöjjön fel a színpadra az első sorból az André Gide - kösz, nem kérem -, ölelje át a vállam, nem fog megtörténni, mondja, nem fogja mondani, megvolt csodásan, köszönjük, Antonin Artaud. Vagy hogy is volt.

Nem lesz így, negyedik napja vagyok valami városban, kijönni alig bírtam, a vonat, minden, nem volt erőm - Erőm, mondjuk így -, aztán kijöttem, minden halott emlék, egy halott város a halottnak, e világ nem az én világom, sehol, de borzasztó, hogy itt vagyok, vicc, hol?, bárhol, aztán hogy eltelt 3 nap, és lefutották a Marathont, láttam a Strudlhof-lépcsőnél, az élcsoportot s mögötte a Lépcsőt, és megpaskoltam a hal pofáját a vízzel, ez egy alapkép, a hal pofájából jön a víz, de közben a hal pofája száraz, ez a Lépcső egyik kútja, mellette az, a Doderertől, von Heimito, hogy elmúlt, bánatunkra annyi minden, s hogy a Szép mintha csak futna innen, megvizezem a hal pofáját, de

hiába, hogy 7 éve jött alaposabban a ló először itt,

nem megyek ki a pályára,

helyette maratonozok magam,

fordítok egy brám nagy adagot.

Artaud könyveinek beszerzését - még 1 db volna - is abbahagytam időlegesen,

a maraton könyvadagot lefordítottam,

elég döbbentő könyv, ki hitte,

sokat mászkáltam azért közben,

3 nap után végre meglett ennek a 3 napnak is az emlék világa, amelybe most, hogy jó gyerek voltam, a 4-ik nap visszatérhetek, megint él az egész,

és dehogy él, közben.

Ezt a 3 sor verset írtam, mert olvastam egy cikket, hogy a népek Einsteint, a Chét, egy ismeretlen - nekem az - nevű palit s a Helmut Kohlt - !!!!!!!!! - klónoznák a legtöbben, de nőt egyet se, még akik a hozzátartozóikat mondták, nem ezért nem akarom én ezt a klónozást nekem magamnak, hanem a fent említett okokból.

A következő cikk sokkal tartalmasabb lesz - mi az, hogy "cikk", kezdjük! -, de itt az volt még, hogy tegnap, hogy a könyvvel derék előrehaladásba jutottam, a munka elvégzésébe, szik, és du. mondtam, lemegyek egy kicsit - nem tudtam, minek, és hogy hova, mert a lovak boldogtalanul elmentek a Lord Gyllene óta -, na szóval, mindegy, hol tartok, lementem, és mentem. Kitaláltam egy Ló Járást, erre csak ma reggel jöttem rá, úgy kell lépni, ruganyozva, ahogy a ló klottyog, és a fej kicsit feltűnő, ha billeg, de nem az a lényege.

Nem zsoké járás, nem, az én járásom, ló járás, és valakivel vagyok legalább, a magam járásával vagyok, nem vagyok olyan egyedül, és semmi extra, el lehet képviselni.

Klón helyett inkább még egyszer megcsinálom a tegnapi du.-t, úgyse fogom, a klón egy Anti-Hérakleitosz, nem? Vagy a klón nem is igazi klón. Az eredménye nem igazi klón eredmény, csak klón.

Apropó, három napig nem tudtam szarni, de ma voltam a klón, és nem kellett felnyúlni magasba, hogy a szart kikaparjam magamból, ez egy rémképem ebben a városban, egyszer ez volt így. A klón nem is ment, le kellett foglalnom a kádas fürdőszobát - a szobában csak mosdó van, abba vizelek -, aztán ment. Most kijött simán.

Van ló, aki nem hagyta, hogy lenyergeljék, míg meg nem tapsolták őt a győztesek körében rendesen, és van ló, aki nem bírta el a nagy versenyek előtt a parádét, vele ne basszanak ki, van hely, jobb helyek, ahol a majom parádét, a felvonulást elengedik, és csak a lényegre lehet koncentrálni.

Nem azt mondom, hogy idén és jövőre nekem volna pénzem kimenni Epsomba és etc., de ha azokat a majom helyeket rendesen megfizetnék, ahol majomkodni kell, ki tudnék menni. Pénzről beszélni azért sem szégyen, mert Artaud pár hónappal a halála előtt bőven megmondta a - szegény! - rendezőnek, a Rádiónál, aki mellesleg lemondott az állásáról, mert az Artaud-t széles ívben letiltották, 1947 Fr. orsz., megmondta, hogy miközben a világnak akarunk új irányt adni, szégyen lett volna szar anyagiakról beszélni, de ő bízott a rendező haverban, aki neki erre a színészei gázsijának a mocsok töredékét adja, mikor ezt a dzsointot ő írta, s mindetcetera.

Mondom, az Artaud. Közben a Paule színésznőért - Artaud nem volt szexuális akkor már, sokunkkal ellentétben - is kiállt, hogy az ő teremtménye, őt tessék megfizetni rendesen. Artaud azt mondta: a Test van, a többi duma, de a Testet sem az apa és az anya hozta létre, hanem ő, mert ő nem is emlékszik, hogy létrehozták, meg az egész Emberiséget a létrehozással etették meg, másokat kell létrehozni, ahelyett, hogy valaki saját magát hozná létre, ő maga hozta magát létre. A szellem isten: stb. - duma. A Testet viszont elárulják a szervek. Egybe-szabott test, hasáb kéne etc., na, Pilinszky is mondta ezt, hogy Cserben Hagyott Tulajdon Tested, s Szép Ernő, hogy ő már azt hiszi, meghalt, és Nem Tudja Mit Élt s Mi Az Hogy Õ Itt volt.

Én egy egyszerű srác vagyok, tök normális, kalkulátor pici, és azt szeretném, amit az Artaud mondott: nekem csak az számít, ami neked számít, és nem az, ami "a vonalban van". Ezért megpróbálom megismételni, leklónozni a tegnapi du.-mat, s ennek, bár több része lesz, az lenne a klónja, pardon, a klúja, a poénja, a kloénja, kloén 3-5 közt, hogy megint megveszem a 3/4 éve nem látott Sporting Life lólapot, és könnyek közt az esőben olvasom egy lugasban, ahová nem ül ki senki, de a pincér megtűr, és olvasom, amit nem hiszek, hogy az Entrepeneur és a kancáknál a Reams of Verse, de költői név, oddsz on favorit, vagyis 1 fontra 1 fontot sem fizet nyereményként, megeszem a lugast, ha ez bejön, viszont ír földön az Aidan O´Brien, 27 éves, két nap egymás után mindkét klasszikust megnyerte a lovaival, szóval azért ez van, lehetséges, csak nem nálunk, hanem Írországban.

De ez az egész tegnapi öröm nem fog leklónozódni, és szar az egész, és így elég csodás mégis, hogy nekem kijut ez legalább.

publikálva
1997/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...