A cégvezető feljegyzései

Révay Mór: Jókairól és Mikszáthról bizalmasan

  • B. I.
  • 2004. november 25.

Könyv

A Révai testvérek a kiegyezés utáni években alapították könyvkereskedésüket, amely kezdetben alkalmanként, idõvel rendszeresen vállalt kiadói feladatokat is. 1885-re a cég olyannyira fölfutott, hogy a két tevékenységet külön társaságokba szervezték: Révai Sámuel és fia, Révay Mór vitte tovább a könyvkiadást, létrehozva a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt.-t.

A "Révai" máig fogalom mind a könyves szakmában, mind az irodalomban: és nem csupán nagy vállalkozásaik (Jókai- és Mikszáth-összkiadások, a Nagy Lexikon) vagy szerzõik névsora (Jókai Mór és Mikszáth Kálmán mellett többek között Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Kosztolányi Dezsõ, Szabó Dezsõ, Szerb Antal) okán, hanem az intézet és az íróik közötti viszony miatt is. Hogy ez utóbbi természete miben is állt, azt leginkább Révay Mór 1920-ban megjelent kétkötetes mûve (Írók, könyvek, kiadók) érzékelteti. A Palatinus mostani kiadása - amely az eredeti könyv két legnagyobb lélegzetû fejezetét tartalmazza - is elsõsorban ebbõl, s nem biográfiai szempontból érdekes, hiszen Jókai és Mikszáth életérõl jóval többet tudunk ma már. (Részben éppen Révaynak köszönhetõen: például õ volt az egyik legfontosabb forrása a Jókai-életrajzot író Mikszáthnak.) Vannak persze érdekes megfigyelések, mondjuk az öreg Jókairól, aki - noha Révay szerint is a maga külön bejáratú világában élt - anyagi válsághelyzet idején nagyon is racionálisan tudott gondolkodni; vagy Mikszáthnak a hatalom képviselõi és általában az uralmi helyzet iránti ambivalens érzéseirõl (egyszerre ironizált rajtuk és nézett föl rájuk); vagy igen szórakoztató arról olvasni, hogy míg Jókai nyomdakész kéziratokat adott le, addig Mikszáth az állandó utólagos javítgatásai miatt a szedõk réme volt. Ám ezeknél is élvezetesebb a kiadó és az írók napi, rutinjellegû kapcsolatának a felidézése. Révay Mór írását oly mértékben áthatja a két tekintély iránti õszinte és megkérdõjelezhetetlen tisztelet, hogy egy pillanatra sem merülhet föl bennünk: a Jókai és Mikszáth érdekében végzett, fáradságot nem ismerõ ügyködés megörökítésével voltaképpen saját ténykedésének akart emlékmûvet állítani. Persze Révay - soraiból ez is egyértelmûen kiderül - tisztában van azzal, hogy van mire szerénynek lennie, s a maga érdemeit a korrekt üzletember tárgyilagosságával rögzíti is. Épp ennek, a zsenialitás állhatatos, de nem a rajongástól vak és feltétlen szolgálatának a dokumentálása a könyv legnagyobb erénye. A Jókai külföldi elimertségén dolgozó, a két író összkiadását elõkészítõ és megvalósító, a Nagy Embereknek, ha kell, határozottan ellentmondó, és nem utolsósorban a tiszteletet a magas honoráriumokkal is kifejezõ irodalmi munkás emlékirata olyan olvasmány, aminek a forgatásába egy mai írónak alighanem belesajdul a szíve. Meg mindenki másnak is, aki belegondol: a korai kapitalizmus ún. farkastörvényei mellett is lehetséges volt valamikor Magyarországon a tisztes haszonra törõ, mindkét fél számára elõnyökkel járó üzletmenet.

B. I.

Palatinus, 2004, 256 oldal, 2390 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)