Alapanyag (Barry Gifford: Veszett a világ)

  • - legát -
  • 2004. november 25.

Könyv

Hiába csillog a könyv borítóján neonban úszó álommotel a Chrysler high-tech retromobiljával, a világ túlságosan veszett ahhoz, hogy ilyen egyszerûen megváltozzék: Nicholas Cage kígyóbõr zakóját, Laura Dern korai Madonna-szerkóit, Willem Dafoe odvas fogait nem lehet csak úgy elfelejteni.

Hiába csillog a könyv borítóján neonban úszó álommotel a Chrysler high-tech retromobiljával, a világ túlságosan veszett ahhoz, hogy ilyen egyszerûen megváltozzék: Nicholas Cage kígyóbõr zakóját, Laura Dern korai Madonna-szerkóit, Willem Dafoe odvas fogait nem lehet csak úgy elfelejteni. Az 1990-ben készült film, David Lynch utolsó, még földi logikával követhetõ, a mester spirituális perverzitásban való alámerülését közvet-lenül megelõzõ mûve vérrel, verejtékkel, vuduval. A baljós - ám hepienddel záruló - mozi alapanyaga, Barry Gifford munkája tizennégy év után jelent meg magyarul, Greskovits Endre fordításában. Ami a legfontosabb: Lynch filmjéhez képest Sailor és Lula szerelmi ámokfutása, nyomukban az irodalmi terveket dédelgetõ magándetektívvel, a titkos gyilkos mamával könnyû, nyári olvasmány, és ezzel helyben vagyunk: ha ugyanis sikerül a lehetetlen, és függetlenítjük magunkat Lynchtõl, egy másik amerikai filmkópé, John Waters ugrik be. Gifford könyvében az alakok sokkal inkább a rózsaszín flamingók ultralight-perverz kisvárosi hülyéi, mint Lynch szupernehézsúlyú pszichopatái. És hogy még teljesebb legyen a kavar: a filmmel ellentétben Marietta, Lula aggódó mamája nem is "titkos gyilkos", hogy csak egyet említsünk a sok-sok eltérõ részlet közül.

Mégsem intézhetjük el a dolgot annyival, hogy a könyv más, mint a film. Elõször is: nem könyv, pontosabban nem irodalmi mû, legfeljebb vázlat. Mintha Gifford egy poros konyhában hadonászna a légycsapóval, néha célba talál, de ettõl még a végeredmény, noha szórakoztató és élvezetes, meglehetõsen soványka. Az alakok üresek, mint a sörösüveg visszaváltás elõtt, a kulcsjelenetek - például az üzlet kirablása, ami Sailor vesztét okozza - elnagyoltak, ellenben csak úgy hemzsegnek benne a vicces, ám kétségtelenül öncélú részletek, például a magándetektív, Johnnie Farragut novellái.

Lynch filmje a bizonyíték, hogy a Veszett a világ "átkozottul" jó alapanyag, Barry Giffordnak azonban nem volt türelme ahhoz, hogy kellõképpen elbogarásszon vele, így csupán ígéretet tett egy igazán ütõs lektûrre. Ügyes iparosként leszállított egy szórakoztató, olvasmányos írást, a többit a zsenire bízta. Leginkább azért érdemes elolvasni, mert kedvet csinál, hogy újra felfedezzük a filmet, amelynek megtekintése után a kötetet visszatehetjük a helyére: a ponyvára.

- legát -

Ulpius-ház Kiadó, fordította: Greskovits Endre, 2004, 176 oldal, 2480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.