A gyűlölet szédülete (Tények A hinta szédülete című íráshoz)

  • Bereczki Csaba
  • 2000. december 21.

Könyv

AGlamour című magyar film forgalmazójaként megdöbbenéssel olvastam Kovács Éva "publicisztikáját" a Magyar Narancs november 30-i számában. Igazi publicisztikának nem hívhatjuk, hiszen sugárzik belőle a gyűlölet. Filmkritikának sem nevezhető irományában a szerző megkérdőjelezi a filmbeli történéseket, eseményeket, karaktereket, és rossznak, hiteltelennek, érdektelennek mondja az ábrázolást. Csakhogy a világban létezik a személyes hang, amikor a szerző vagy rendező egyes szám, első személyben szólal meg. Sőt egyes nagy rendezők (például Chaplin, Bergman, Fellini, Tarkovszkij, Truffaut, Szabó István, Woody Allen) csak így tudnak megszólalni, és épp ettől hitelesek.
AGlamour című magyar film forgalmazójaként megdöbbenéssel olvastam Kovács Éva "publicisztikáját" a Magyar Narancs november 30-i számában. Igazi publicisztikának nem hívhatjuk, hiszen sugárzik belőle a gyűlölet. Filmkritikának sem nevezhető irományában a szerző megkérdőjelezi a filmbeli történéseket, eseményeket, karaktereket, és rossznak, hiteltelennek, érdektelennek mondja az ábrázolást. Csakhogy a világban létezik a személyes hang, amikor a szerző vagy rendező egyes szám, első személyben szólal meg. Sőt egyes nagy rendezők (például Chaplin, Bergman, Fellini, Tarkovszkij, Truffaut, Szabó István, Woody Allen) csak így tudnak megszólalni, és épp ettől hitelesek.

A Glamour is személyes film. Gödrös Frigyesnek, a film rendezőjének és családjának a története, szubjektíven ábrázolva, álomszerűen elmesélve. Azt hiszem, senki a világon nem hitelesebb Gödrös Frigyes életét illetően, mint maga Gödrös Frigyes. Most úgy tűnik, Kovács Éva sokkal jobban tudja, mi is történt a rendező életében. Elképesztő hangot üt meg a szociológus hölgy, és olyan megalázóan gyűlölködő, hogy erre a részére lehetetlen válaszolni.

Anélkül, hogy a filmek színvonalát összevetném, elképzelhetetlen, hogy például egy hasonlóan önéletrajzi film, mint Fellini Amarcordja után egy tehetséges olasz szociológus, csak azért, mert nem tetszik neki a film, leírja, hogy márpedig nem ilyen kedélyes világ volt Mussolini uralma alatt Riminiben és környékén; hogy egy ilyen nagy mellű trafikosnő csupán csak karikatúra, és ilyen nem is volt, vagy hogy a bolond nagybácsi, aki egy fára mászva nő után vágyakozik, egyenesen nevetséges, nem is beszélve a szenilis nagyapáról, aki eltéved a saját háza előtt a ködben - miről beszélsz, Federico?! Szerencse, hogy nem Magyarországon születtél, mert Kovács Éva elmondaná, hogy perverz vagy, és hiteltelenül ábrázolod az olasz fasizmust. De Bergmanról is elmondható, hogy megúszta, hogy nem magyarnak született, mert nem tette volna zsebre, amit a Fanny és Alexanderért kapott volna.

Nem véletlen, hogy éppen e két hasonló hangú filmet említettem. Mindkét film Oscar-díjas lett. Azt a szégyent pedig sem Svédországnak, sem Olaszországnak nem kellett átélnie, hogy saját szociológusai a saját sajtójukban azért szorítsanak, hogy ne kapjon Oscart a filmjük. Kovács Éva viszont azért szurkol, hogy ez a film semmilyen karriert se fusson be: ezt már bűnnek tartom. De el kell keserítenem: a februári (és nem márciusi) szemlén nagydíjas lett a film. Az októberi bemutató után, az első héten 5296-an nézték meg a mozikban (tehát nem kongott a mozi, mint azt Kovács Éva állítja). Azóta tizennégyezer nézője volt, és még mindig látható. Egy magyar film nézőszáma átlagosan három- és nyolcezer között mozog. Ezenkívül a Glamour volt az első magyar film öt év óta, amely meghívást kapott a világ egyik legnagyobb fesztiváljára, Berlinbe. Majd bejárta a világot: Troia (Ezüst Delfin-díj), Jeruzsálem, Karlovy Vary, Los Angeles, Sao Paolo, Moszkva, Toronto, Rio de Janeiro, Washington, Perth stb.

Még csak annyit: a film rendkívül nehéz körülmények között, állandó pénzhiánnyal küszködve készült. A forgatás 1995-ben kezdődött, és csak 1999 végére bírt befejeződni. Egy újabb súlyos kijelentése bukott Kovács Évának: nem ez a kormány rendelte meg a filmet, ezért nem igaz az sem, hogy demonstratíve és egyetértőleg vonult ki néhány politikus a februári filmszemlére. ´k azért jöttek el, mert meghívták őket. Ilyen egyszerű ez.

Szomorú dolog, hogy reagálnom kellett erre az írásra, de a rosszindulat és a gyűlölet nem műfaja a sajtónak, és remélem, hogy nem is lesz az.

Bereczki Csaba

(A szerző a Mokép Rt. vezérigazgatója.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.