Történelem és mozitudat (A Glamourról)

  • Bikácsy Gergely
  • 2000. december 21.

Könyv

Ez az - elismerem - kissé erőltetett címjáték jutott eszembe Kovács Éva szociológiai vértezettségű vitairata olvastán (A hinta szédülete, Magyar Narancs, 2000. november 30.). A vitairat logikus és pontos: szerzője láthatóan nemcsak tájékozott a történelemben, politikában, a magyar kultúrában és ezeknek összefüggéseiben, hanem vitázni is tud. Szigorúan következetes: nem tetszett neki a Glamour című film, és ezt keményen, történelmi logikával megindokolja.
Ez az - elismerem - kissé erőltetett címjáték jutott eszembe Kovács Éva szociológiai vértezettségű vitairata olvastán (A hinta szédülete, Magyar Narancs, 2000. november 30.). A vitairat logikus és pontos: szerzője láthatóan nemcsak tájékozott a történelemben, politikában, a magyar kultúrában és ezeknek összefüggéseiben, hanem vitázni is tud. Szigorúan következetes: nem tetszett neki a Glamour című film, és ezt keményen, történelmi logikával megindokolja.

Úgy beszél a Glamour című filmről, mintha nem filmről beszélne, mintha egy Glamour című társadalomtudományi opus (könyv vagy tanulmány) hiányaira és hibáira hívná fel a figyelmet. A vitairat szerzőjének magabiztos, sőt ellentmondást nem tűrő a hangja. Kissé humortalan, vagy az akar lenni (sikerült neki).

Azon túl, hogy jobban szeretem azt, akivel megesik, hogy olykor önmagával sem ért egyet, éppen ez hökkent meg: hogy mintha a Glamour az ő szemüvegével nézve nem fikciós játékfilm volna, hanem történelmi dokumentum, társadalomtudományi opus. Magam csak abban vagyok biztos, hogy a Glamour nem történelmi tanulmány, minden másban viszont gyötör a bizonytalanság. A februári filmszemlén például tetszett Gödrös filmje, de lehet, hogy újból végignézve most kicsit kevésbé tetszene. Ám akkor sem azért, amiért Kovács Éva elutasítja. "Nem lú ez, hanem szobor" - mondta Medgyesy a lóábrázolásának hitelességét vitató látogatóknak. Egy műalkotás hitelessége - hát ez nehéz dolog, s ezért tán az esztétika ravaszabb dolog, mint a társadalomtudományok. A műalkotás hitelessége ugyanis egészen bonyolult kapcsolatban áll a valóság realitásával. Függ is tőle, meg független is tőle. Az alkotó saját világot akar teremteni, s ezt kell hitelessé tennie.

Maradjunk közel témánkhoz. Benigni híres filmje, Az élet szép nem azért hamis-hamiskodó, mert a náci megsemmisítő táborok valóságában "semmi sem úgy volt", hanem azért, mert a film vállalt stílusa, egész művészi univerzuma, fikciós világa nem következetes, csúszkál, eltéved, és olykor felbukfencezik a humor és az abszurd rögös útjain. Ezért jobb film a francia-román Életvonat. Legalábbis szerintem. Mások szerint meg jobb Az élet szép - és mindkét vélemény mindenfélével érvelhet, de a legkevésbé a történelmi valóság hitelességével. (Ezzel egyébként érdekes összeállításban foglalkozott nemrég a Café Bábel.) A napfény íze is nagy vitákat váltott ki, hosszú hetekig jelentek meg a pro és kontra vélemények a Népszabadságtól a Filmvilágig. E vita is szolgált olyan tanulsággal, hogy másként néz az ember dokumentumfilmet meg fikciós filmet, más igényünk lehet történelemkönyv és játékfilm befogadásakor (elutasításakor).

Kovács Éva szociológusi-történészi alapozású hozzászólásából a társadalomtudományok bizonyító vagy bizonyítani vágyó hangja csendül ki. A művészetkritika, legyen az impresszionista élménykritika vagy egzaktabbul "szövegelemző" fajta, másként közelíti meg a tárgyát.

Bizonyítani - ellentétben a tudomány művelőivel vagy a jogászokkal - nem tudhat, nem feladata. Bizonyítani, adatokkal, tényekkel csak egy tudományos vagy ismeretterjesztő munka célja lehet, meg az erről az ismeretterjesztő munkáról szóló bírálatok célja. Ehelyett felhívhatja a figyelmet a Glamour képi világának tudatos túlfényezettségére, meg hogy miféle ironikus többlete van, a zene szemérmetlen pátoszára, a családregény mesei képeskönyvjellegére. Segítheti a nézőt eligazodni a nevetséges és a fenséges közt húzódó keskeny mezsgyén.

Eizenstein majd egész életében a "tudomány és művészet" szintézisét vallotta, hogy e szintézist a jövő filmje valósítja meg. A jövő filmje eljött, van benne mindenféle ostobaság, hamisság és nagyszerűség, de a tudomány és művészet szintézisét már rég nem akarja megvalósítani. Bölcs önmérséklet. Szintézis helyett jó, ha művészetnek, lírának lehet látni a mozi néhány percét.

"A líra logika, de nem tudomány" - mondta József Attila, aki szerette az értelmes paradoxonokat. A filmről meg már elfeledtem, ki mondta, talán B. Nagy László valamikor, hogy ott nem a fogalmi, de a "látvány logikája" a legfontosabb.

A Glamourban a látvány glamouros-giccsparódiás: családregény is, történelmi képeskönyv is meg ezeknek egyúttal önironikus kommentárja. Jó léha film. Minden másképpen van, sugallja. Ilyet nem sugallhatna egy komoly és felelős társadalomtudományi munka, de a film (meg a regény meg a líra) pofátlanul megteheti - ez a különbség köztük meg a tudomány között.

Bikácsy Gergely

(E-mail: amarcord [at] c3 [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.