A korlátozott mandarinszerű álomvonal éve

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyarország a királyi giccs pompája közepette hagyta maga mögött a millenniumi esztendőt.

Magyarország a királyi giccs pompája közepette hagyta maga mögött a millenniumi esztendőt.Nem az Ûrodüsszeia valósult meg 2001-ben, hanem a másik jelkép erejű évszám, 1984 egyik víziója: a kereskedelmi tévécsatornák egymás után indították el az élethalálharc kukkolását kínáló Big Brother-verzióikat (Bár; Bázis). Eközben az Ûrodüsszeia Srí Lankán élő írója, Arthur C. Clarke szerencsésen letudta az évszám miatt rázúdult interjúkat, a két éve halott Stanley Kubrick forgatókönyvét Steven Spielberg rendezte meg: A. I. - Mesterséges értelem.

Ha létezik mesterséges értelmetlenség, akkor azt a Zámbó Imre-ipar produkálta idehaza. Tavaly január 2-án, máig nem teljesen tisztázott körülmények között golyó röpült Jimmy fejébe. A gyászév kifogyhatatlanul ontotta a Jimmy-címlapokat, megesett, hogy az ő albumai álltak az eladási lista első tizenhárom helyén, s hamarjában legalább hat könyv jelent meg róla. Még inkább, mint éltében, holtában kifejezetten úgy festett, hogy a millenniumi Magyarország Zámbó Jimmy királysága.

Álmok

A korona legendáját Koltay Gábor vitte filmre: Sacra Corona. A korona óriási fényszoborként ragyogott augusztus 20-án a Lánchídon, s a régi május elsejéket idéző dekoráció formájában hajózott a naszád fedélzetén, mely egyetlen napon az esztergomi szentmisére és onnan vissza, a parlamentbe szállította a királyi fejéket (amit különben egy normális köztársaság múzeumban tárolna).

Mintha csak a régi Fidesz nemzeti, vallási és monarchiális szimbólumokkal szembeni immunitását igyekeznének kompenzálni, a fiúk apait-anyait beleadtak a millenniumba. A most elköltött milliárdok egy része műemléki rekonstrukció, köztéri szobor, helytörténeti kiadvány formájában megmarad, másik részére (az önmaguk paródiájába forduló parádék, zászlóátadások tömkelegének és a királyi korona megtáncoltatásának a költségeire) keresztet vethetünk.

A millenniumi másfél év központi propagandájának kulcsfigurája Széchenyi (nevét gazdaságélénkítő program viseli, Bereményi Géza kiemelt költségvetésű filmet forgatott róla: Hídember), kulcsmotívuma az álom-állam fogalompár. A Millenniumi Országjáró című "ingyenes" lap Álomalapítás címmel hirdetett pályázatot olvasói számára. A 2000. augusztus 20-i budapesti program az 1000 éves álom címet kapta. A Ganz egykori gyártelepén, többszöri halasztás után megnyílt kiállítás Álmok álmodói címmel mutatja be a legjobb magyar koponyákat. "Ha a vágyaid már megvannak, álmodj egy otthont magadnak", biztatott a Fejlesztési és Hitelbank által kínált otthonteremtő hitel hirdetésének dala. "Jó kezekben az ország, mert jövőjét azok irányítják, akik valóra váltják álmaikat" - állította a Széchenyi-tervet népszerűsítő reklámfilm, melyet a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központjának megrendelésére gyártott a Happy End Kft.

Ravasz mondat ez. Ha akarom, a Széchenyi-terv áldásaival élő vállalkozókra, ha akarom, az ország nagyszerű vezetőire utal. Alig burkolt pártpropaganda, állami pénzen. A Fidesz kampányát is készítő cégtől, mely 4,2 milliárdot kaszált a H for Hungary szlogennel. A cégtől, melyet a minisztériumi támogatás fejében muszáj volt az utolsó pillanatban bevonni a Millenniumi Filmszemle pr-munkájába. A cégtől, melynek korábbi vezetője, Káel Csaba a millennium másik kiemelt filmprodukcióját, a Bánk bánt forgatta le. Hazám, hazám.

Az elmúlt év tető alá hozta a Nemzeti Színházat (közben hozzáláttak az Erzsébet téri gödör eltüntetéséhez is). Sinkovits Imre nem érte meg az idén esedékes díszbemutatót, sem azt, hogy a Szikora János által rendezendő Tragédia stábja (a kihelyezett kormányülések mintájára) pr-olvasópróbát tartott Madách szülőhelyén, Alsósztregován. A magánberuházóval szerződő kormány egy utolsó pillanatos képviselői módosító indítvány útján 53 millió forintos garanciát vállalt a színház melletti kulturális tömb létrehozására, benne egy Modern Múzeum, az Állami Népi Együttesnek otthont adó Hagyományok Háza és egy hangversenyterem a Nemzeti Filharmonikusok számára (a Kocsis Zoltán vezette zenekar után az immár Locsmándi Miklós irányította Operaház is bőkezű apanázsra számíthat idén).

Zajok

A tragikus sorsú Sarah Kane első magyarországi premierje (Megtisztulva; Trafó; rendezte Zsótér Sándor) fölkavaróbb volt, de Pozsgai Zsolt darabjának cifrább sors jutott: a Boldog Asztrik küldetése jótékony reklámot kapott az előadás bojkottjára felhívó püspöktől és MIÉP-kisfőnöktől, így az eredetileg tervezettnél jóval többen nézték meg. Míg Pécsett a történelemhamisításként megbélyegzett fikcióval akadt bajuk egyeseknek, a Csongrád megyei szegváriak épp ellenkezőleg, a fiktiválást kevesellték, és fölháborodtak, mert Grecsó Krisztián Pletykaanyu című novelláskötetében önmagukra, szomszédaikra ismertek. A falubeliek némelyike pörre is ment emiatt. Zsámbék életét a szabadtéri színházat csaknem húsz éve létrehozó Mátyás Irén kálváriája kavarta föl. Józsefvárosban, a Kálvária téren döcögősen, de elindult Halász Péter és Jeles András Városi Színháza, picivel arrébb, a Bárkában harc dúlt Csányi János igazgatói posztjáért.

Mindezek azonban múló ügyek ahhoz a viharhoz képest, amely több mint hetven éve kavarog A csodálatos mandarin körül. Bartók Béla és Lengyel Menyhért művének drukkerei és ellenfelei ölre mentek a kölni ősbemutatón, 1927-ben (a képviselő-testület határozata nyomán a polgármester be is tiltotta a további előadásokat). Majdnem itt tartunk most is - azzal a különbséggel, hogy a mai feldolgozások útjába a zeneszerző jogutódai álltak. A Tavaszi Fesztivál Mandarin-sorozatán, a Közép-Európa Táncszínház produkciójában ketrecbe zárt, síró babákat hoztak be a színpadra. Miután az eredetiben semmi ilyesmi nincs, a Bartók-örökösök nem járultak hozzá a zene további felhasználásához. Erre Horváth Csaba társulata Ladányi Andrea főszereplésével, némán, zene nélkül adta elő a koreográfiát a Műcsarnokban. Egy másik Mandarin-feldolgozáshoz Mészáros Márta filmre vette a táncjátékot Bozsik Yvette és kínai partnere főszereplésével, ám a hozzá tervezett kerettörténet leforgatását az Amerikában élő Bartók Péter közbelépése megakadályozta. Csodálatos.

Képek

Noha sem a legtöbb Oscart begyűjtő Gladiátor, sem a karácsony elé időzített Harry Potter vonzerejével nem vehették fel a versenyt, azért a magyar filmesek tavaly is részt vettek a nemzetközi körforgásban: Szász János Spielberg produkciójában készített holokausztfilmet, Koltai Lajos Oscar-jelöltségig jutott egy olasz darabbal (Malena), Tarr Béla, Gothár Péter, Sopsits Árpád és Mundruczó Kornél új munkái (Werckmeister harmóniák, Paszport, Torzók, Afta) számos fesztiválon keltettek figyelmet. Ez jó. Akárcsak az, hogy nézhető, sőt közönségbarát művekkel jelentkeztek az elsőfilmesek: Incze Ágnes (I Love Budapest), Török Ferenc (Moszkva tér), Hajdú Szabolcs (Macerás ügyek). Annál szomorúbb, hogy pályájukat nem követheti tovább Simó Sándor, aki a Hunnia Filmstúdió élén az elmúlt évtizedben tán a legtöbbet tette azért, hogy a fiatalok valami egész estéset is a vászonra tehessenek. Halálával legalább akkora veszteség érte a magyar film jövőjét, mint amekkora űrt Schiffer Pál hagyott maga után a dokumentumműfajban.

A filmes utánpótlás egészséges életjeleket mutatott, ám a filmgyártás egészét érintő alapkérdésekben mi sem mozdult előre. Sokadik éve nem sikerült megszülni a gyártás és forgalmazás számára jogilag tiszta és gazdaságilag ösztönző környezetet teremtő törvényt. Pedig a filmszemle tájékán kifejezetten belehúzott a Kulturális Minisztérium, ám a szakma zöme ellenállt az ultimátumnak: nem fogadták el a feltételeket, így nem is kaptak több pénzt, minden maradt a régiben. Jövőre folytatódhat a huzavona, akár új kormányzat jön, akár a tárca erős emberének tartott Várhegyi Attila államtitkár tér vissza, aki ősszel lemondott, miután a szolnoki polgármestersége idején elkövetett hanyag kezelés vétségében elmarasztalta a bíróság.

Betűk

Angol mintára meghirdették az idei könyvhétig tartó Olvasás Évét. Hasznos kezdeményezés lehetne, főleg, ha érzékelhető többletforrás jutna általa a minőségi könyvek támogatásra szoruló előállítóihoz és fogyasztóihoz (szerzőkhöz, kiadókhoz, könyvtárakhoz). De sajnos pont azoknak a politikai szereplőknek az otrombaságai teszik hiteltelenné az egészet, akiknek személyes példamutatása, szimpatikus gesztusai a legtöbbet jelenthetnék. Orbán Viktor miniszterelnöknek például eszébe sem jutott, hogy az Ünnepi Könyvhét és egyúttal az Olvasás Éve nyitányán tíz-tizenöt percecskére pihentesse saját interjúkötetét dedikáló tollát, tisztelettel végighallgassa Nádas Péter beszédét, sőt ugyenerre kérje a kézjegyéért sorban álló híveit. Vagy ha netán fölmerült benne, annál szégyenletesebb, hogy mégis tüntetően távol tartotta magát az irodalomtól. Nem sokkal később, amikor ezt felrótták neki a parlamentben, a helyette válaszoló Várhegyi Attila igazi furkónak mutatta magát: most mi a botrány, hogy a miniszterelnök úr dedikált, vagy hogy Nádas nyitotta meg a könyvhetet - kérdezett vissza. Nagyon vicces. Pokorni Zoltán és Pálinkás József oktatási miniszterek egyaránt helyeselték az ország első számú műszaki szakkönyvtára, az OMIKK önállóságának megszüntetését, kiköltöztetését, a műszaki egyetem könyvtárába való beolvasztását. Eközben az országimázst egy elbaltázott József Attila-sorral próbálták szebbé varázsolni (itthon, nekünk), és törvényt hoztak a magyar nyelv védelmében.

Tudjuk, nem róluk kellene szólnia az év kurta könyves krónikájának, mégsem lehet nem felidézni mindezt. Pedig egészen más az, ami igazán lényeges. Fontos, hogy legalább J. K. Rowling elvezeti a gyerekeket a könyvhöz: a négy vaskos Harry Potter-regény és a két sovány füzet egész évben uralta a gyermek- és ifjúsági könyvpiacot. Határozott kortárs szépirodalmi érdeklődésre utal, hogy az olvasmányos női történetek (Jean Sasson sivatagi trilógiája, Helen Fielding Bridget Jones-naplói és Arthur Golden gésaemlékirata) mellett mindvégig kelendőnek bizonyult két súlyos, apás kötet, Esterházy Péteré (a Harmonia Czlestis ráadásul megkezdte német és francia karrierjét is) és Vámos Miklósé (Apák könyve), pedig ezek eredetileg 2000-ben jelentek meg. Reménykeltő, hogy az internet korában, a hálózat felhasználásával is kelthető kisebbfajta irodalmi szenzáció: találgathatjuk, ki lehet Jake Smiles, aki az első magyar online regénypályázaton 1 link című művével állta a sarat Garaczi László MetaXájával szemben, mi több, Térey János verses regénye, a Paulus sem születhetett volna meg az internet nélkül. (Élete utolsó éveiben videóinak terjesztésére használta a hálót a tavaly elhunyt Ken Kesey.)

A Nobel-díjat a trinidadi születésű, indiai származású, angolul író V. S. Naipaul kapta. Egyelőre kevés műve olvasható magyarul - például az ázsiai muzulmán fundamentalizmusról írott könyvei sem.

Fények

Pedig ha valamikor, hát mostanában időszerű ez irányú tudásunkat gyarapítani. A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyait romba döntő repülők elrablóit az egész emberiség jelenlegi és múltbéli kultúrájával szembeni gyűlölet mozgatta. E megszállott muzulmán hit nem tűrt zenét, táncot, filmet, tévét, divatot, női önállóságot, szabad szót, másként gondolkozást, porrá zúzta a kabuli nemzeti múzeum kincseit és Bamiján gigantikus ókori Buddha-szobrait. Nesze neked, világörökség. A Nyugat - mely filmen, videojátékban, rockzenében mindeddig kéjesen játszadozott saját civilizációja elpusztulásának apokaliptikus képeivel - fényjelekkel próbált reagálni a sötétségre: vetítsük a párizsi Centre Pompidou oldalfalára a Buddha-szobor képét, lőjünk fénynyalábokat az égre a New York-i romok helyén.

De nemcsak a koncept art megy a való élet után, megtörténik ez fordítva is. A Velencei Biennále két magyar kiállítója, Lakner Antal és Komoróczky Tamás olyasmit talált ki, amit az élet utánzott le: előbbi megtervezte a transzkontinentális isztambuli metrót, amely azóta már épül is, UGAR-projektje a német UCMG lemezkiadó magyar leányvállalata, a Yonderboit is futtató UGAR termékein, utóbbi Alibi-projektje egy Campona-plakáton köszönt vissza. ´k ketten szemléletesen példázzák az ifjabb képzőművész nemzedék koncept-irányultságát, amit látványosan demonstrált a Műcsarnok Klíma/Szerviz/Out Of Time című kiállítása.

Szüleik generációjának egyik legnagyobb konceptualistája, a lengyel Tadeusz Kantor munkásságát Lehetetlen címmel mutatta be a Ludwig Múzeum. Ez rímelt az Artpool Művészetkutató Központ programjára is, ahol minden év eseményeit egy fogalom köré szervezik. 2001 A Lehetetlen Éve volt, mondván: az egység úgyis lehetetlen. Ugyanitt 2002 A Kétség Éve lesz: az viszont örök.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...