Az uniós csatlakozás küszöbén alapvető strukturális változás előtt állnak a hazai főiskolák és egyetemek, köztük az 1991 óta működő Közép-európai Egyetem.Néhány héttel ezelőtt, a Cotidianul című román napilap cikke szerint Ioan Mihailescu, a Bukaresti Egyetem rektora arra figyelmeztetett, hogy a budapesti Central European University diplomáit Romániában nem fogadják el, mert a CEU nincs Magyarországon akkreditálva. A lap idézi Daniela Garbeát, a diplomák elismerésével és egyenértékűségével foglalkozó központ igazgatóját is, aki szerint a CEU egyik román vezetője, Liviu Matei felelős a magyar felsőoktatási rendszer által nem garantált minőségű képzést és diplomákat kínáló egyetemre vonzott román diákok átveréséért. Az írás közli a CEU álláspontját is: e szerint az egyetem Magyarországon elismert, engedéllyel működő külföldi oktatási intézmény, melynek diplomáit igenis egyenértékűnek lehet tekinteni.
Leszámítva a hangulati elemeket (csaló magyarok román áldozatai), a cikk létező problémát vet fel: a CEU végzősei valóban nem magyar diplomát kapnak (amelynek romániai elismerése a kétoldalú egyezmény értelmében automatikus lenne), hanem Amerikában bejegyzett intézmény lévén amerikait (ami viszont a diplomák kölcsö-nös elismerésére vonatkozó román-amerikai egyezmény hiányában csak egyedi eljárás során honosítható). Mindez azért izgalmas ott, mert a CEU külföldi hallgatói közül Romániából érkeznek legtöbben: a 2002/2003-as tanévben 52 országból 911 diák iratkozott be, az élen Magyarország (162), Románia (152) és Oroszország (95) állt Bulgária (60), Ukrajna (53), Horvátország (33), Szerbia és Montenegró (28) és Lengyelország (26) előtt.
Nincs középút
Miután 1989-et követően más közép-európai országokhoz képest viharos sebességgel létesültek egyetemek, köztük valós társadalmi igényt kielégítő magánegyetemek is Romániában, mindenki tisztában van vele, hogy az akkreditációval nem rendelkező intézmények gyanúsak, ezért érzékeny téma ez ott, magyarázza a CEU történészprofesszora, Sorin Antohi, aki még odahaza, a romániai felsőoktatási intézmények akkreditációját végző, kormánytól független bizottságban éveken át figyelemmel kísérte az általa forradalmiként jellemzett változásokat: "Bizonyos egyetemek akkreditálva vannak, mások nem. Nincs középút. Ebben az összefüggésben jött szóba a CEU, amely valóban nincs akkreditálva Magyarországon. Nem kell semmiféle magyarellenes, antiszemita vagy Nyugat-ellenes élt keresni Mihailescu rektor kijelentésében. Az akkreditációs bizottság elnökeként az ő felelőssége, hogy az emberek tisztán lássanak. Ez azonban a történetnek csak az egyik oldala. Hozzá kellett volna tenni azt is, hogy egyrészt a CEU ma már törekszik a magyar akkreditációra, másrészt az összes általa adott egyetemi fokozat akkreditálva van Amerikában, ahol várhatóan jövőre a teljes intézményi akkreditációt is megkapjuk. Külföldi oktatóként számomra tökéletes rejtély, hogy miközben az Andrássy Egyetemet nagyon gyorsan, szinte azonnal akkreditálták, a hozzá strukturálisan hasonló CEU státusa éppen ellentétes. Valószínűleg soha nem fogom megérteni, miért tartott számunkra ilyen sokáig, hogy egyáltalán belekezdjünk a magyarországi akkreditáció folyamatába, pláne, hogy majd meg is kapjuk azt. Ennek rutinfolyamatnak kellene lennie, hogy a CEU-ra is vonatkozhassanak Magyarország kétoldalú egyezményei, és az itt kiállított diplomákat is automatikusan, ne pedig egyedi eljárás során ismerjék el, honosítsák a többi országban."
Részletes jogszabály-ismertetés nélkül is, e ponton el kell mondani, hogy az akkreditáció a felsőoktatási intézményben, illetve annak karain folytatott oktatási és kutatási tevékenységnek és e tevékenység eredményének minőség szempontjából történő hitelesítése. Ezt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) végzi. A Sorin Antohi által említett Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen tavaly, röviddel a kormányváltás után indult el az első tanév, miután a MAB az előző miniszter, Pokorni Zoltán kérésére rendkívüli eljárással elindította az intézmény akkreditációs folyamatát, az egyetem legitim működése érdekében pedig a parlament - még az Orbán-kormány idején - úgy módosította a felsőoktatási törvényt, hogy állam- vagy kormányközi megállapodás alapján létesített, idegen nyelven képzést folytató felsőoktatási intézmény akkor is működhessen egyetemként, ha - a törvénytől eltérően - nem folytat több tudományterületen és ezen belül több tudományágban, illetve szakon legalább négyéves egyetemi alapképzést. (Az Andrássy Egyetemről részletesebben: Tovább, tovább, Magyar Narancs, 2002. szeptember 12.)
Van nagypolitika
A CEU - melyet a szocializmusból kifelé evickélő térség nyílt társadalom iránt elkötelezett értelmiségét képző intézményként alapított Soros György - kezdettől fogva kizárólag posztgraduális képzést nyújt a humán tudományok terén, angol nyelven. Akárcsak az Andrássy Egyetem németül. Az Andrássy átment a MAB vizsgáján - nincs ok feltételezni, hogy ugyanott a CEU elhasalna. De még nem jött el a teszt ideje, az érvényes szabályozás szerint a CEU nem is jelentkezhet magyar akkreditációra. A 2001-es törvénymódosításban megengedett kivétel (az egyetemi alapképzés és a több tudományág hiánya) ugyan a CEU-ra is vonatkoztatható, hiányzik azonban az állam- vagy kormányközi megállapodás. Míg az Andrássy esetében Ausztria, Németország, Bajorország és Baden-Württemberg tartomány hazánk szerződéses partnere, a CEU esetében New York állam jöhet számításba, hiszen az intézményt Albany városában regisztrálták.
Innentől fogva nagypolitika. George Pataki, New York állam kormányzója levelet írt Medgyessy Péternek. Ebben - mint a CEU elnök-rektora, Yehuda Elkana a Narancsnak elmondta - Pataki azt kérte Medgyessytől, tegyen meg mindent a CEU magyarországi akkreditálása érdekében. Hasonló levelet írt Tom Lantos kaliforniai képviselő, sőt - a rektor úgy tudja - Hillary Clinton, az előző elnök önálló politikai pályára lépett felesége is. A miniszterelnök szóvivőjének titkárságán megerősítették: Pataki levele megérkezett, de a rá adandó válasszal kapcsolatban csupán szűkszavú információt kaptunk: "Dolgoznak rajta."
Hogy ez pontosan mit takar, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek, az viszont tény, hogy a CEU határozottan integrálódni kíván a hazai felsőoktatásba. A szféra nyitottságát jelzi, hogy a közelmúltban az egyetemek képviselőiből álló s a felsőoktatást érintő bármely kérdésben javaslattételi joggal bíró Magyar Rektori Konferencia elnöke, Detrekői Ákos kezdeményezte, hogy az üléseken eddig csak szavazati jog nélküli meghívottként részt vevő Andrássy Egyetem és a CEU adja be teljes jogú tagság iránti kérelmét, amit a testület várhatóan e héten pozitívan bírál el. Detrekői Ákos a Narancsnak elmondta: a napokban Magyar Bálintnak írott levelében kezdeményezte, hogy a miniszter támogassa a CEU teljes jogú magyar egyetemmé válását.
A Narancsnak nyilatkozva Michelberger Pál, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke elképzelhetőnek tartotta, hogy akár a CEU miatt is szülessen külön törvény, de véleménye szerint sokkal ésszerűbb a magyar felsőoktatás egészét helyezni új törvényi alapra - nem a CEU, hanem az európai felsőoktatás fejlődésének irányát meghatározó, lineáris képzési rendre való áttérést jelentő, úgynevezett bolognai folyamathoz igazodás érdekében. "A Magyarországon kialakítandó új struktúrának összeilleszthetőnek kell lennie más európai országok rendszerével, de ez hallatlanul nehéz feladat, mert még nem tudjuk, milyen lesz a szintén átalakulóban lévő német, francia, angol, olasz, dán, svéd és a többi rendszer. Mindennek nem az európai felsőoktatás uniformizálása a célja, hanem a kompatibilitás megteremtése az országok felsőoktatási rendszerei között, a sokszínűség megőrzésével."
Bárhogy alakulnak is a részletek, az mindenesetre várható, hogy az előkészítés alatt lévő, a parlament elé jövő tavaszra esedékes, új felsőoktatási törvény eltörli azt a merev kötöttséget, hogy egyetem csak akkor létesíthető, ha több tudományterületen is folytat alapképzést, s elég lesz "csak" mester- és doktori képzéssel foglalkoznia, akár egy tudományterületen is. Amennyiben ez lép érvénybe, a CEU - külön nemzetközi aktus nélkül is - megfelelhet a magyar egyetemként való akkreditáció feltételeinek. (A CEU egyébként magyar egyetemként akkreditálva sem rövidítené meg a többi intézményt, nem terhelné meg a magyar költségvetést, hiszen azután is elsődlegesen a Soros György által külön az egyetem céljára lefektetett összeg kamataiból, évi kb. 20 millió dollárból gazdálkodna, bár a Yehuda Elkana rektor által szorgalmazott fejlesztéshez és programbővítéshez szükség lenne további hozzájárulásokra is.)
Késés
Alapképzés, mesterképzés, doktori képzés - ezek lehetnek a legfontosabb elnevezései a jelenlegi duális (főiskolákból és egyetemekből álló) hazai felsőoktatási rendszert felváltó, egymásra épülő ciklusokból álló, lineáris képzési szerkezetnek. A felsőfokú alapfokozatot (bachelor) jelentő képzés általában hároméves lenne (szakterülettől - és a hosszabb képzés fenntartásában anyagilag érdekelt intézmények érdekérvényesítő képességétől - függően). Erre épülne a mesterfokozatot (master) nyújtó, általában kétéves második ciklus, arra pedig a doktori fokozatot (PhD) jelentő, általában hároméves harmadik ciklus. Mindezek mellett jelen lenne a felsőfokú szakképzés kétéves rendszere is - az intézmények és képzési szintek közötti átjárást a kreditrendszer tenné átláthatóvá.
Leegyszerűsítve ez az a "könynyen érthető és összehasonlítható fokozatokat adó képzési rendszer", amelynek politikai szándéknyilatkozatát 1999. június 19-én Bolognában írták alá huszonkilenc európai ország képviselői (hazánk részéről Kiss Ádám felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár) "annak érdekében, hogy elősegítsük az európai polgárok elhelyezkedési lehetőségeit és az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességét".
Noha az oktatás nem uniós, hanem nemzeti hatáskörbe tartozik, az európai felsőoktatási térség kiformálását célzó bolognai nyilatkozatból fakadó feladatokat azóta számos nemzetközi tanácskozáson igyekeztek pontosítani az érdekeltek. Miközben ki-ki hozzálátott ezek megvalósításához, Magyarország meglehetős késésben van, véli Derényi András, az Országos Kredittanács Irodájának igazgatója, aki az oktatási miniszter tanácsadó szerveként működő Felsőoktatási és Tudományos Tanácshoz rendelt operatív csoport tagjaként részt vett a magyar felsőoktatás modernizációját és az európai felsőoktatási térséghez történő csatlakozását célzó, törvény-előkészítő koncepció kidolgozásának koordinálásában. "A legutóbbi berlini találkozón néhány határidőt előre hoztak 2010-ről 2005-re, például a ciklusos képzés bevezetését: ezt máris nem tudjuk teljesíteni. A balti államok, a szlovákok, csehek már elindultak a ciklusos képzésre való áttérés felé, mi az elmúlt néhány évben csak beszéltünk róla. Sajnos itthon nagyon kevesen ismernek részleteket a bolognai folyamatról, pedig olyan akadémiai kultúraváltás fog bekövetkezni, ami fenekestül felforgatja azt a kultúrát, szemléletmódot, ami az elmúlt néhány évszázadban a magyar felsőoktatásban szokásos volt - ahogy ez történik a bolognai folyamatban részt vevő többi országban is."
Három-négy éves lemaradásunk persze járhat azzal az előnnyel is, hogy mások tapasztalatait figyelembe véve alakíthatjuk ki saját rendszerünket, de a képzési szerkezet átalakításának terén nemigen van értelme másfelé menni, mint Európa többi része. Az alapesetben 3+2+3 képlettel leírható rendszert nyilván éveken át, fokozatosan lépteti majd hatályba az előkészítés alatt álló törvény, amely az európai mozgással párhuzamosan változtatni fog az intézmények státusával, irányításával, finanszírozásával, akkreditációjával kapcsolatos szabályozáson is (a felsőoktatási reform tervezetéről bővebben: Berlinger Edina: A tudás és a hatalom, Magyar Narancs, 2003. szeptember 25.), s ez a nem állami egyetemek sorában a CEU-t is érinti majd.
Praktikum és szimbólum
Noha egy román újságcikkből indultunk ki, egyértelműen nem román-magyar ügyről van szó. Yehuda Elkana rektor szerint elsősorban az itt tanuló fiatalok érdekében alapvető, hogy a CEU végzőseinek diplomáját a többi magyar felsőoktatási intézmény által kiadott diplomákkal azonosan kezeljék minden országban, amely kölcsönös alapon elfogadja a magyar diplomákat (az USA-val nincs ekvivalenciaegyezményünk, ezért nem könnyű az amerikainak számító CEU-diploma elismertetése). Emellett az is szükségessé teszi a CEU magyar akkreditációját, hogy az ország európai uniós tagságának küszöbén mind több EU-együttműködést feltételező programot szeretnének indítani, ám Brüsszelben csak akkor pályázhatnak projektjeikkel, ha majd magyar, tehát akkreditált intézményként működnek az immár EU-tag Magyarországon. S végül, de nem utolsósorban, szimbolikus jelentőséggel is bírna az itteni akkreditálás: a CEU - a magyar egyetemekkel és az Akadémiával való eddigi együttműködésen túl - ezáltal is megmutathatná, hogy a magyar felsőoktatási közösséghez tartozik.
Szőnyei Tamás
