Elhagyott értékünk (Rónay György évfordulójára)

Könyv

Az 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő.

A kilencven éve, 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő. Noha munkásságát mind kortársai (akik közül sokan tartották őt generációja potenciális szellemi vezérének), mind az utókor ítészei elismerték, életműve soha nem vált valamely kánon részévé, következésképp az ún. irodalmi diskurzus – amelyet manapság könnyen és méltánytalanul szokás azonosítani valamiféle végleges értékítélkezéssel – évtizedek óta nem vesz róla tudomást. Pedig Rónay az irodalom majd minden területét

igen magas színvonalon művelte:

német és francia klasszikusok sorát ültette át magyarra kiválóan (többek között Goethét, Kafkát, Maupassant-t, Balzacot, Apollinaire-t, Verlaine-t fordított), versei és prózája között jó néhány arányosan megkomponált, figyelemre- méltó gondolatiságú és megformáltságú alkotás akad, míg irodalomtörténeti esszétanulmányai a műfaj legjobbjai közé tartoznak.

Alighanem ez utóbbiak nyújtják a legnagyobb segítséget létszemlélete megértéséhez. A XIX. század második fele magyar irodalmának nem csupán alapos, de értő ismerője is: a pusztuló értékek, a feltartóztathatatlan romlás világát csak kevesen ábrázolták olyan meggyőző erővel, mint ő. Ez egyrészt azon megközelítés eredménye, amellyel Rónay György a korszakot és annak irodalmát vizsgálta; e metódust "ihlettörténetinek nevezte, amely "élettel és élménnyel" próbálja megtölteni ismereteinket. Másrészt és legfőképp azonban a hasonló léthelyzet – a háború, majd a Rákosi-éra rombolása, saját egzisztenciális létbizonytalansága – az, ami Rónayt a magyar századvéghez, a Pacsirta Kosztolányijához (vagy a "maszkok mögé bújó" Márai világához) közelítette. Nemcsak legszebb regényeiben (Az alkony éve, A nábob halála, Képek és képzelgések), de tanulmányai legjavában is (A regény és az élet, Petőfi és Ady között) e tragikus világlátás a meghatározó.

Alkotói nagyságát

mi sem mutatja jobban, mint hogy közvetlenül sohasem beszélt erről; ellehetetlenítéséről, kétségbeeséséről nemhogy nyilvánosan nem panaszkodott (és nemcsak akkor, hanem később sem), de másfél ezer oldalas naplójában is pusztán néhány - igaz, felettébb szívszorító - sor érzékelteti helyzetét. ("Minden este megköszönni Istennek, hogy még ágyban alhatunk" - jegyzi föl 1951 novemberében.) De nem zengett ódákat az általa kiútnak vélt magatartás heroizmusáról sem. (Ami amúgy senkitől nem áll távol; elég talán – a Rónay által egyébként túl szigorúan kritizált Márai – egynémely sértődött pózára gondolni.)

Éppen ezért szándékosan nem katolicizmusa emlegetésével indítottuk e rövid emlékezést, holott a katolikus jelző Rónay munkásságának legbevettebb minősítése – amit mellesleg ő maga "roppant felszínes" osztályozási szempontnak tartott. Rónay György gondolkodásában hit és racionalizmus nemhogy nem zárják ki egymást, de egyfajta szintézist alkotva a zavaros világban teremtenek a számára fogódzót. Istenben hinni és értelemmel megragadni a világot – summázható Rónay pascali vallásfelfogása. ("Mennyivel jobb és okosabb hinni, mint nem hinni" – írja egy helyütt.) Ám a klasszikus eszmények – az értelem világossága, a kifejezés tisztasága "az állásfoglalás komolysága, egyszerűsége és méltósága" – jegyében írt értekező prózájában és szépirodalmi műveiben a "fegyelem éber felszíne alatt" a kétkedés, a józanságra épülő világ reménytelensége miatti fájdalma húzódik meg. Ez a kettősség az, ami alkotásait máig izgalmassá teszi. Pontosabban: tenné, ha e gazdag és méltatlanul elfeledett életművet újra felfedezné az irodalomszerető közönség.

Bundula István

Figyelmébe ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.