Elhagyott értékünk (Rónay György évfordulójára)

Könyv

Az 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő.

A kilencven éve, 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő. Noha munkásságát mind kortársai (akik közül sokan tartották őt generációja potenciális szellemi vezérének), mind az utókor ítészei elismerték, életműve soha nem vált valamely kánon részévé, következésképp az ún. irodalmi diskurzus – amelyet manapság könnyen és méltánytalanul szokás azonosítani valamiféle végleges értékítélkezéssel – évtizedek óta nem vesz róla tudomást. Pedig Rónay az irodalom majd minden területét

igen magas színvonalon művelte:

német és francia klasszikusok sorát ültette át magyarra kiválóan (többek között Goethét, Kafkát, Maupassant-t, Balzacot, Apollinaire-t, Verlaine-t fordított), versei és prózája között jó néhány arányosan megkomponált, figyelemre- méltó gondolatiságú és megformáltságú alkotás akad, míg irodalomtörténeti esszétanulmányai a műfaj legjobbjai közé tartoznak.

Alighanem ez utóbbiak nyújtják a legnagyobb segítséget létszemlélete megértéséhez. A XIX. század második fele magyar irodalmának nem csupán alapos, de értő ismerője is: a pusztuló értékek, a feltartóztathatatlan romlás világát csak kevesen ábrázolták olyan meggyőző erővel, mint ő. Ez egyrészt azon megközelítés eredménye, amellyel Rónay György a korszakot és annak irodalmát vizsgálta; e metódust "ihlettörténetinek nevezte, amely "élettel és élménnyel" próbálja megtölteni ismereteinket. Másrészt és legfőképp azonban a hasonló léthelyzet – a háború, majd a Rákosi-éra rombolása, saját egzisztenciális létbizonytalansága – az, ami Rónayt a magyar századvéghez, a Pacsirta Kosztolányijához (vagy a "maszkok mögé bújó" Márai világához) közelítette. Nemcsak legszebb regényeiben (Az alkony éve, A nábob halála, Képek és képzelgések), de tanulmányai legjavában is (A regény és az élet, Petőfi és Ady között) e tragikus világlátás a meghatározó.

Alkotói nagyságát

mi sem mutatja jobban, mint hogy közvetlenül sohasem beszélt erről; ellehetetlenítéséről, kétségbeeséséről nemhogy nyilvánosan nem panaszkodott (és nemcsak akkor, hanem később sem), de másfél ezer oldalas naplójában is pusztán néhány - igaz, felettébb szívszorító - sor érzékelteti helyzetét. ("Minden este megköszönni Istennek, hogy még ágyban alhatunk" - jegyzi föl 1951 novemberében.) De nem zengett ódákat az általa kiútnak vélt magatartás heroizmusáról sem. (Ami amúgy senkitől nem áll távol; elég talán – a Rónay által egyébként túl szigorúan kritizált Márai – egynémely sértődött pózára gondolni.)

Éppen ezért szándékosan nem katolicizmusa emlegetésével indítottuk e rövid emlékezést, holott a katolikus jelző Rónay munkásságának legbevettebb minősítése – amit mellesleg ő maga "roppant felszínes" osztályozási szempontnak tartott. Rónay György gondolkodásában hit és racionalizmus nemhogy nem zárják ki egymást, de egyfajta szintézist alkotva a zavaros világban teremtenek a számára fogódzót. Istenben hinni és értelemmel megragadni a világot – summázható Rónay pascali vallásfelfogása. ("Mennyivel jobb és okosabb hinni, mint nem hinni" – írja egy helyütt.) Ám a klasszikus eszmények – az értelem világossága, a kifejezés tisztasága "az állásfoglalás komolysága, egyszerűsége és méltósága" – jegyében írt értekező prózájában és szépirodalmi műveiben a "fegyelem éber felszíne alatt" a kétkedés, a józanságra épülő világ reménytelensége miatti fájdalma húzódik meg. Ez a kettősség az, ami alkotásait máig izgalmassá teszi. Pontosabban: tenné, ha e gazdag és méltatlanul elfeledett életművet újra felfedezné az irodalomszerető közönség.

Bundula István

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.