A gyűjtőmunkában részt vett több ország magyarországi kulturális intézete, s a Lengyelországban és Csehországban már működő roma múzeumok teljes anyagából is válogathattak a szervezők. Besegített több magyar múzeum, a Széchényi Könyvtár, a Soros és más alapítványok, a művelődési minisztérium, a főváros és több cég is. Az eredmény december 31-ig látható.
Festményektől, szobroktól kezdve komplett putrit (!), használati tárgyakat, fotókat, videókat, plakátokat szedtek össze, hogy megismerkedhessünk a cigányok tradicionális mesterségeivel, szokásaival, hagyományaival, büszkeségeivel, több évszázados európai - benne: magyar - történelmével. (Csak informatíve: oklevelek bizonyítják, hogy Magyarországon már a XV. század elején tettek említést a romákról.)
A kiállítók azt írják a tárlatról: alapvetően arra keresnek választ, hogy "a térségben élő, rendkívül differenciált cigányság (máshol: e mások számára rendkívül furcsa népség) a társadalmi és politikai viszonyrendszer között milyen módon képes megőrizni etnikus identitását". Jó lenne, ha -a múzeum szándéka szerint -tisztázódna: cigány mint olyan nincs, hanem nyelvileg, származásilag, szokásaikban, életmódjukban és ezer más szempontból különböző csoportok, törzsek, nemzetségek vannak: ez azonban kevéssé "jön át" az egész kiállításon.
Nem minden olyan, ahogyan szerettem volna -ismerte el Szuhay Péter a megnyitó napján a Cigányfélóra című rádióműsornak nyilatkozva. Leginkább a roma történeti és dokumentációs részleg hiányos, mondta még, és mondjuk mi is. Bár a tárlat hangsúlyosan az egész térséget mutatná be, Szuhay is elismerte, kicsit minden Magyarország vagy még inkább az egykori Magyarország "szemszögéből" látszik. Nem elég elmélyült Kelet-Közép-Európa bemutatása történeti szempontból; a hazai anyagot jól ismerjük, míg a külföldit nem -így Szuhay. Hozott anyagból dolgozni nyilván kevésbé kellemes. Talán ezért volt olyan érzésünk egy-egy kiállított tárgy láttán, hogy nem igazán ide való. Ez sajnos nem csak a külföldi dolgok egynémelyikére (például a gyerekrajzokra) igaz (noha elismerjük, hogy a jarovnicei szlovák pedagógus kolléga óriási munkát végez, ahogy rajzoltatva tartja a lelket a gyerekekben). Rögtön az elején például egy bábkiállítást látunk: az alkotó beöltöztetett bábokkal mutatja be a cigányság történetét, mesterségeit, nem rossz gondolat, bár nem biztos, hogy okos ötlet Dózsa György vaskoronáját és vastrónusát is a cigány kovácsok remekei közé sorolni (még ha ők készítették is).
Tudjuk, hogy a teremőr néniket, bácsikat nem válogathatjuk meg, a megjegyzés azonban, hogy "olyan szag van ebben a teremben, mint egy putriban" - már csak azért is bántó, mert nem igaz. (Bár hiteles lenne.)
Kicsit kínos Ion Cioba, a nagyszebeni roma király imitált lakásában tartózkodni, pláne úgy, hogy a videón ő maga látható, a valódiban ülve. (Egyáltalán: rendet kéne már tenni a "cigánykirály", "cigányvajda" kérdéskörben.) Apropó, video: van a kiállítás területén nyolc tévé, video, mindegyiken más megy: riport, film -ez jó, még ha nem nézzük is végig az összes kazettát.
Szólni kell a holocaustról is: nekik nem sárga csillagjuk, hanem fekete háromszögük és Z (mint "Zigeuner") betűjük volt. Hányan lehettek? A kiállítók még csak találgatni sem mernek, de az egyik teremben gettóimitációval, névsorokkal, fotókkal, szögesdrótokkal emlékeznek meg róluk.
Van egy igen visszatetsző (másként: vérciki) részlet, a romák napjainkban témakört bemutató termek egyike: ez már túl sok. Valószínűleg majdnem mindenki látott már valódi cigányt, amint piacon árul ezt-azt. Ha valaki mégsem, akkor ezt nézze meg: tényleg kiállítási tárgyat csináltak egy KGST-piacra való bódéval és kínálatával. Máshol meg a cigányzenészek napjainkban témakörben informálódhatunk. Esetleg egy-két Adios melegítőt is ki kellett volna tenni a hamis műsoros kazetták mellé.
Az utolsó teremben egy kis ízelítő a mai magyar roma civilszféráról: iskolák (köztük a Gandhi Gimnázium, róla képek is, kár, hogy igazgatója nevét nem írták oda a képe alá), a Roma Sajtóközpont eddig kiadott anyagaiból ez-az; viszont hiányzik a Roma Polgárjogi Alapítvány ismertetője, kár. Ezt a blokkot talán kicsit "katonásabban" kellett volna megcsinálni: működő szervezetek ezek, komoly munkával. Szórólapjaik a rossz elrendezés miatt helyenként olvashatatlanok.
Mindezek ellenére is arra buzdítjuk az olvasót: bátran látogasson el a Néprajzi Múzeumba.
*
Sőt jó esélyünk van arra, hogy néhány éven belül egy állandó tárlatot is látogathatunk. A kiállítás kapcsán ugyanis ismét téma
a roma múzeum évtizedek óta húzódó ügye
Kormányhatározat, állítólag elkülönített pénz, kiállítási anyag már van. Meg vita arról: hol és milyen legyen.
"Szeretném, ha a roma néprajz és képzőművészet alkotásai az őket megillető helyen kiállításra kerülnének. A főváros az ehhez szükséges ingatlant ingyen felajánlja" - mondta Demszky Gábor főpolgármester 1997. november 19-én, az Akadémián tartott, A roma népesség helyzete című konferencián. A múzeum fontosságát Horn Gyula is -még miniszterelnökként -többször hangsúlyozta.
Az immár több évtizede szorgalmazott "roma múzeum" nem önálló intézményként jönne létre, hanem a valamikor megalakuló Országos Cigány Művelődési Központ (OCMK) részeként. A központ létrehozásának fontossága indokolható: a cigányságnak nincs országos intézmény-rendszere; néhány szétszórt gyűjtemény, egy-egy iskola, közösségiház-kezdemény van csak. Kérdéses azonban, hogy az OCMK mikor fogadhat először látogatókat, egyáltalán, kérdéses a központ helye is, annyi viszont biztos, hogy működtetése az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatra (OCKÖ) hárul majd.
Az elvi döntés a központ és a múzeum megalapításáról 1993-ban született meg. "1993-ban kezdtünk el dolgozni egy roma közművelődési intézmény megvalósításán. Az akkori kormány-előterjesztés, amelynek kidolgozásába a roma közélet és kultúra jeles személyiségeit is bevontuk, 1994 májusára készült el. Minden országos roma szervezetet meghívtunk, és sikerült közösen elfogadni a koncepciót: nagy dolog volt, hogy a személyes ellentéteket legyőzve megállapodtunk" -emlékezett Raduly István, a művelődési minisztérium Cigány Közművelődési Osztályának vezetője. A ´94-es választás után azonban az ügyvezető kormány nem fogadta el az előterjesztést. Kis szünet, lobbyzás, majd 1997 nyarán a kormány elfogadta a magyarországi romák élethelyzetének javítását célzó középtávú intézkedési programot, amely többek közt a művelődési és közoktatásügyi miniszter feladatául tűzte ki egy roma kulturális intézmény létrehozását. Az 1107/97-es számú, múlt év októberi kormányhatározat pedig egy cigány közművelődési központ koncepciójának kidolgozását írta elő az MKM számára. A későbbiekben a pénzt a Pénzügyminisztérium, a szakmai hozzáértést a művelődési minisztérium nyújtaná - áll a határozatban. Mint közgyűjtemény, a költségvetésből normatív támogatást kapna. Hogy a házban mi lesz, azt a -működtető -Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat döntené el.
*
Máris sokan sokféle feladatot testálnának a központra. Raduly István a központ feladatának tartaná, hogy az részt vállaljon az egész cigányság önszerveződésében, integrálódásában. (Arról azonban egyelőre semmit sem tudott mondani, hogy a múzeumból mikor lesz valami, sőt azt sem tudta, hogy a jövőben a szétváló MKM melyik "szárnyához" tartozik majd a kérdés.) Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal napokban menesztett volt vezetője örülne, ha nemcsak múzeum, hanem a múzeumot is működtető kulturális-művelődési központ jönne létre, ami szerepet vállalhatna a vidéki közösségi házak munkatársainak képzésében, közösségi programok kidolgozásában és - esetleg - mindezek finanszírozásában. A múzeum létrehozására, a roma néprajzi-kulturális értékek kiállítására pedig azért is szükség lenne, hogy nőjön a romák önbecsülése, azonosságtudata, és megmutathassák a társadalomnak, hogy kultúrájuk, évszázados hagyományaik micsoda értéket képviselnek -mondta. Egy biztos, a fenntartás nem képzelhető el állami szerepvállalás nélkül, de valószínűleg - sok más múzeumhoz hasonlóan - alapítványok, civil szervezetek támogatására is rászorul majd.
*
A valamikori múzeumot valószínűleg
már indulásakor dugig lehetne tömni
kiállítási tárgyakkal. A néprajzi gyűjtés már az 1950-es évek végén elindult. Az Erdős Kamill által akkor összegyűjtött tárgyak a Békés Megyei Múzeumba kerültek. 1987-ben rendezték az első nagy roma néprajzi kiállítást Gödöllőn Bari Károly szervezésében. Az összegyűjtött kiállítási anyag azóta raktárban várakozik.
A másik, részben ugyancsak raktárban porosodó, részben most is kiállított anyag a Néprajzi Múzeumé: igen összetett készlet. Romákat ábrázoló hagyományos képzőművészeti alkotások és roma művészek által készített, a romák történetét, életérzését bemutató alkotások ("etnocentrikus" képek), valamint a hagyományos mesterségek használati és munkaeszközei. Kiegészíti a gyűjteményt egy fotó-, film-, video- és audiotár, s létrehoztak egy levéltárat is.
A Néprajzi Múzeum és a vidéken fellelhető kisebb gyűjtemények mellett van még egy "nagy": a Cigány Házé (Romano Kher). Sajnos akadnak nézeteltérések a CH és az NM gyűjteményének gondozói között. "A Cigány Ház - Romano Kher 1987-ben alakult meg, akkor még Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ néven. Azóta gyűjtjük a roma képzőművészek alkotásait. Mára több mint nyolcszáz festményünk, illetve - kisebb részben - szobrunk van -mondta a Narancsnak Belecz József szociológus, a Ház munkatársa. A képzőművészeti kollekció mellett nekik is van videofilmtáruk, körülbelül ezer kazettán roma tematikájú játék- és dokumentumfilmek, köztük néhány saját készítésű is. "A Néprajzi Múzeum mostani roma kiállításának szervezője nem kérte segítségünket, pedig egy olyan gyűjteményből, mint a miénk, már egy múzeumot lehet alapítani. A roma múzeumot előkészítő munkacsoporttal nincs semmiféle kapcsolatunk. Az NM korábbi kiállításaira adtunk kölcsön néhány festményt, azonban azok nem mind kerültek vissza hozzánk" -mondja Belecz. A Cigány Háznak gondjai vannak gyűjteménye elhelyezésével is; az újpesti önkormányzat nemrég segítette ki őket egy tágas raktár átadásával, de a Ház alapvetően nem tárolni, hanem bemutatni szeretné értékeit. A művészeknek ők sem tudnak sokat fizetni alkotásaikért a főváros által biztosított költségvetésből (a CH a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van).
*
Hiába vannak azonban kisebb-nagyobb gyűjtemények, hiába a kormányhatározat, mert a szakma és
a döntéshozók véleménye megoszlik
arról, hogy mi a helyesebb: egy "nagy" múzeum vagy több, kisebb anyag "tematikusan" bontva, különböző múzeumokban (részben a Néprajziban, részben a Szépművészetiben és így tovább). Sőt Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum munkatársa, a mostani kiállítás rendezője egyenesen azt tartaná helyesnek, ha a "roma múzeum" az NM szervezetén belül jönne létre. Hiszen már három roma tematikájú kiállítást rendezett, jelenleg is folytat gyűjtőmunkát. Bár az átfogó kép megteremtése még sok kutató többéves munkáját igényli, ha a roma múzeum kezdetben a Néprajziban kezdene működni, az nagymértékben megkönnyítené az indulás nehézségeit. Természetesen szakmai segítséget akkor is nyújtanak, ha teljesen független intézményként jön létre a roma múzeum - ígérte.
*
Ráczné Kalányos Gyöngyi (Komlón született 1965-ben, 12 éves kora óta fest, élete első kiállítása 1988-ban volt Pécsett, képei most a Néprajzi Múzeum kiállításán is láthatók) szerint szükség lenne múzeumra: "A fiatalabbaknak és a még későbbi generációknak meg kell ismerniük alkotásainkat, azáltal kultúránkat, tradícióinkat. Látniuk kell, hogy cigányban is van híres ember; ez nekünk nagy dicsőség." Szerinte a kiállított képeknek szólniuk kell mindenkihez. "Nem csak cigányoknak dolgozunk. Azért vagyunk, hogy örömet szerezzünk mindenkinek."
Mága István
Vultur Csaba
(Köszönjük Vámosi Gyula és a Roma Sajtóközpont segítségét.)
Josephin Verspaget asszony, az Európa Tanács cigány-roma szakértői bizottságának elnöke, a kiállítás megnyitója
Magyar Narancs: Hogyan értékeli a Néprajzi Múzeum kezdeményezését?
Josephin Verspaget: Nagyon fontosnak tartom ezt a kiállítást, hiszen évszázadok óta élnek romák Európában és főképp Közép- és Kelet-Európában. Amolyan ismeretlen ismerősök, akikről csak nagyon elnagyolt elképzelései vannak a többségnek. Persze sokan szeretik a roma zenét, az öltözködésüket, az ételeiket, a roma kézművesek termékeit, de magukat a romákat gyakran nem kedvelik. Azt remélem, ha látják ezt a kiállítást, megismerik, hogyan éltek, élnek a romák, talán egy kicsit jobban megértik, milyenek is valójában. Szükség van rá, hogy minél jobban megismerjük egymást, hiszen így lehet véget vetni az előítéleteknek.
A kiállítást látva ráébredhetünk a romák gazdasági nehézségeire. Mennyien veszítették el a munkájukat, és milyen nehéz számukra a túlélés. Integrálódniuk kell a társadalomba, és nekünk segítenünk kell ezt a folyamatot. Ehhez a múltjuk megismerésén keresztül vezet az út.
Furcsán hangzik, de nagyon örülök, hogy ezen a kiállításon teret kapott a roma holocaust bemutatása is. Európa történelmének ez a talán legborzalmasabb fejezete, amelyről tudnunk kell, hogy az áldozatok között nemcsak zsidók, romák is voltak.
MN: Mivel foglalkozik az Európa Tanács cigány-roma szakértői bizottsága?
JV: Egy programon dolgozunk, amellyel javítani kívánunk a romák szociális körülményein és emberi jogi helyzetén, hisz a kettő összefügg. Ha szegény vagy, nehéz érvényesíteni emberi jogaidat, ha pedig nincsenek jogaid, könnyen elszegényedsz. Már eddig is sokat tettünk azért, hogy a romákat képviseleti helyhez juttassuk Európában. Ez nem könnyű, mert a romák a kontinens nagyon sok országában élnek, és sokban különböznek egymástól. Mégis, mind romák, és részei a kultúrának.
Megpróbáljuk bevonni bizottságunk munkájába a kormányzatok mellett a civil és a nemzetközi szervezeteket is. Egy évvel ezelőtt rávettük a román kormányt, hogy tárgyaljanak egy speciális programról, amely elősegítené a romák integrációját és emberi jogi helyzetének javulását. Most Csehországba megyünk. A kormány hívott meg bennünket, ami nagy előrelépés az öt-hat évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Szeretnénk elérni, hogy a romák elleni jogsértések bíróság elé kerüljenek, és a bíróságok elítéljék azokat. Ez ráébresztheti a többséget arra, hogy a romák ugyanolyan emberek, mint más.
MN: Mivel segíthetik az önök munkáját a romák?
JV: Azzal, ha készek az együttműködésre. Ha nem csukják be a szemüket, és rájönnek, hogy együtt kell munkálkodnunk. Gyakran azt hiszik, egyedül is meg tudják oldani problémáikat. Bár az önszerveződés nagyon fontos,a romáknak együtt kell működniük a többséggel, meg kell tanulniuk bízni bennünk, mert nem mindenki rasszista, és sok kinyújtott kéz várja, hogy megfogják.
Daróczi Ágnes
