Agnès Lacor – Gwen Le Gac: Lili

  • Orosz Ildikó
  • 2011. december 5.

Könyv

 


„Lili a kishúgom. Jó játszani vele. / Holdvilág az arca, mandula a szeme” – így indul a francia szerzőpáros kisgyerekeknek szóló képeskönyve, amelynek főszereplője egy Down- szindrómával élő kislány. A Csimota Kiadó Tolerancia sorozatának Lili című darabja jó alkalom, hogy olyan témákról beszélgessünk, amelyek a legtöbb család hétköznapjaiban nincsenek jelen.

 

Az utcán, a metrón általában nem áll módunkban kielégítő magyarázatot adni, amikor gyermekünk őszinte érdeklődéssel, jó hangosan megkérdezi: „Mi baja van a bácsinak?” „Miért olyan furcsa az a lány?” Van egy életkor, amikor a gyerekek számára még minden ember egyformán különleges. Amikor még mindenki „más”. Ilyenkor szivacsként isszák magukba a felnőttek által szőnyeg alá söpört vagy tabuként kezelt témákat.

 

Ennek a képeskönyvnek az a legnagyobb erénye, hogy nincs benne semmi nyúlós, nehezen emészthető didaxis. Úgy tanít – mint minden mese –, hogy a kicsik számára átélhető művészi élményt kínál. Belülről, egy érintett család irányából láttatja a Down-szindrómát: mesélője egy egészséges gyermek, aki beteg húgát mutatja be. Kedves, a gyermekrajzokat idéző képek és végtelenül egyszerű, szívhez szóló mondatok sorakoznak Szabó T. Anna ihletett versfordításában. Néhány oldalon rengeteg érzelem sűrűsödik; a környezet zavara, félelme, a család öröme, elkeseredettsége és a downosok legendás szeretetre méltósága: „Ő ölel a legjobban.”

 

Magyarországon tízezren élnek Down-szindrómával; minden hatszázadik gyermek születik így. Számukra ma a korai fejlesztés és az integrált nevelés a legfontosabb. De a többségi társadalom számára is lényeges, hogy gyermekeink ne csak az utcán és könyvben lássanak sérült embereket. A Down Egyesület Mindenkinek becsengettek! programsorozata keretében évek óta visznek fogyatékkal élő gyermekeket egészségesek közé, hogy együtt alkossanak és szerezzenek maradandó, közös élményeket. A program részeként a Lili most közel ezer családhoz jut el ingyenesen.

 

A többiek vegyék meg, vagy kérjék kölcsön.

 

Fordította: Szabó T. Anna. Csimota, 2011, 24 oldal, 1990 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.