Könyv

Al Berto: Tűzvészkert

  • Urfi Péter
  • 2017. június 25.

Könyv

Elfogultságot kell bejelentenünk: a fordító, Urbán Bálint is írt már a Narancsba, a kötet – illetve a kiadásban partner nemzetközi líraoldal, a Versum – szerkesztője, Krusovszky Dénes meg egyenesen a munkatársunk. De ez még hagyján! Ennél sokkal elfogultabbá tesz az a tény, hogy a szabad könyvpiac megjelenésével együtt a nemzetközi líra gyakorlatilag eltűnt Magyarországról, évtizedek óta csak mutatóba jelennek meg valóban kortárs, minőségi versfordítások nagy kiadóknál (lásd négy éve írt, apokaliptikus hangvételű cikkünket: Nem kell más, 2013. március 7.). De most pont ez történt: a posztmodern portugál klasszis utolsó, 1997-ben megjelent könyvét olvashatjuk, és ez a két évtizedes dátum a létező magyar lírafordítási választékban szédítő közelségnek tűnik.

false

Urbán alapos, a legújabb portugál költészet egészére ablakot nyitó utószava segít megérteni, mit jelentett Al Berto költői indulása nem sokkal a ’74-es forradalom után. Negyven év salazarizmust követően a három F – Futebol, Fado, Fátima – országában megjelent egy nyíltan meleg csávó, aki drogokról, transzvesztitákról és beatköltőkről írt. El lehet képzelni a hatást. Tíz évvel költői indulása után nagy hatású munkásságát terjedelmes gyűjteményes kötetben jelentette meg, újabb tíz évvel később pedig már HIV-fertőzötten, a halálra készülve állította össze utolsó könyvét.

Maguk a versek erős atmoszférát teremtenek, amelyet Urbán joggal címkéz neodekadensnek és posztromantikusnak. A test örömének és gyászának vérrel, nyállal és ondóval összekent képeitől nehéz szabadulni. Azt viszont inkább próbálnánk észre sem venni, csak sajnos gyakran előfordul, hogy a verseket elhasznált metaforák húzzák le a pátosz mocsarába. A központozás hiánya és a soráthajlások játékos több­értelműséget adnak az éjszaka előkúszó rémeitől hemzsegő szövegeknek. Sötét van itt, és valaki a magányában önmagát szólítgatja.

Fordította: Urbán Bálint. Magvető, 2016, 72 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.