Persze az általam is fordított Tesz-vesz-könyvek és Huxley bizonyos szempontból a két végletet jelenti, és nyilván az utóbbit nagyobb kihívás volt fordítani, de szívesen vállalok gyerekkönyvet is, mert egyrészt ezeknek általában nagy sikere van családi körben, másrészt meg jót tesz az önbizalmamnak, hogy nem kell szótárazni.
rap: Mely műfajokat preferálod mégis?
TB: Eddig regényeket, novellákat és képregényeket fordítottam. Többnyire olvasni is ilyesmiket szoktam. Szeretem a nagyobb lélegzetvételű történeteket, amiknek van kifutása. Ha jó a sztori, tetszenek a karakterek, akkor szívesen lépsz be a szövegbe és időzöl benne, akár hosszabb ideig is. A Rumnapló, Az út, a Szép új világ, a Palahniuk-regények és a Sandman-képregények voltak a legmancsosabb könyvek, amiket eddig fordítottam. Nem sok közös vonásuk van, mindegyiket más okból bírtam.
rap: Mik a vérbeli műfordító legfontosabb tulajdonságai?
TB: Nem árt, ha az ember ismeri a nyelvet, amiről fordít, de fontos, hogy képes legyen elszakadni tőle, amikor újrateremti a szöveget a célnyelven. Érdemes az elején elfogadni, hogy ez alapvetően istenkísértés, de próbálkozni azért lehet. Teljesen másfajta kreativitást igényel, mint az írás. Egy Kosztolányi-parafrázissal élve, olyan ez, mint gúzsba kötött kézzel bábozni. Ami pedig a komplikációkat illeti: nekem eddig szinte kivétel nélkül mázlim volt a kiadókkal, de az utóbbi évek tendenciái alapján valószínűleg a pénzbehajtás jelenti a legnagyobb szakmai kihívást a fordítók számára. Nem tudom, hogy a mi generációnk fel tud-e nőni a "nagyokhoz", de az biztos, hogy sok tehetséges fordító dolgozik ma is, csak nehezített pályán. Én például örültem volna, ha egy menő fordító a szárnyai alá vesz és beavat a szakma rejtelmeibe, de fel lehet csipegetni a tudást apránként is.
rap: Melyek az idén megjelent fordításaid?
TB: Eddig két nagyon komoly kutyás mesekönyv jelent meg, és a film miatt leporolták a Rumnaplót, meg nagyon felpörgött Az éhezők viadala, de ezeket már régebben csináltam. Az ősz már izgalmasabb lesz: jön egy letaglózó Cormac McCarthy-regény, Az átkelés, és egy China Miéville-sci-fi az Agave kiadónál. Azt hiszem, eddig még nem fordítottam nehezebb szöveget ennél a kettőnél, de megéri a strapát. Ráadásul, ha szerencsésen alakulnak a dolgok, és belefér az időbe, Az átkelést át fogjuk gyalulni Dragomán Györggyel, akinek szintén ez az egyik kedvenc regénye McCarthy mestertől.
rap: Sok munkád van?
TB: Lassan tíz éve fordítok, és eddig mindig akadt meló. Persze kevés olyan eszelős van, aki ezt a fajta munkát és életmódot ilyen honoráriumok mellett bevállalja, így aztán nem érzem, hogy olyan kiélezett lenne a küzdelem a zsírosabb falatokért.
