A pszichoanalitikus leninizmus felé

Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája

Könyv

A kötethez a címnél valamivel közelebb visz a borítóról lemaradt alcím (A forradalom előtti Oroszország túlságosan is emberi tragikomédiája), amely már nem utal filmekre. A könyv törzsét kitevő alapos, a filmeket jelenetről jelenetre követő elemzések ugyanis valójában nem filmtörténeti vagy filmelméleti kontextusba ágyazódnak, és nem a poétikai mélyrétegek felfejtése felé haladnak.

Ellenkezőleg: Varga az értelmezés során egy föld-levegő rakéta sebességével és magabiztosságával hagyja maga mögött a konkrét műveket és a tízes évek kultúráját, annak érdekében, hogy a világ tragikomédiájáról, "mai korunkról", "napjaink válsághelyzetéről" tehessen megállapításokat. A hat oldalon elintézett bevezetőben találjuk a fő célokat kijelölő mondatszörnyet: "A balzaci és nietzschei kulturális emlékek antinómiájának értelmezését és a bennük foglalt élmények további transzformációinak nyomon követését a forradalmi helyzetek előtti, Brecht szavaival 'jövendő - társadalmi - földrengéseket' előrejelző, előrezgéseiket jelentő kulturális és lelki 'komplexusok' feltárására igyekszem használni". Az ambiciózus feltárás alaptézise - "a kapitalizmus a talpáról a feje tetejére állítja a világot" - ehhez képest frappáns, fő kérdése pedig pofonegyszerű: miként vihető véghez a világot, a társadalmat és az emberi lelket helyére rántó forradalom, "a magasabb indítékok győzelme az alacsonyabbak felett". Saját szerepét mindebben Varga a "pszichoanalitikus leninizmus" kidolgozásában jelöli meg.

Azonban az nem derül ki pontosan, hogy e világjobbító eseménysor lehetőségeinek pontosan mi köze van a pszichologizáló melodrámát expresszív látványvilággal vegyítő Jevgenyij Bauer filmjeihez, és hogy minderről a szerző miért éppen a tízes évek orosz melodrámáit faggatja. Ugyanis a logikai ugrás áthidalására felskiccelt segédhipotézis - "az elmúlt évszázad sehova sem vezetett, körben forgott" és "ma az emberiség ott tart, ahol száz év előtt egy nép" - minimum merész, főleg, hogy Varga nem tesz erőfeszítéseket indoklására, ráadásul az állítást hivatkozás nélkül hagyja. Mert az, hogy a kétségtelenül dekadens orosz melodrámák társadalomképe a szerzőt a jelenkor világpolitikai folyamataira emlékezteti, nem tekinthető alapos érvelésnek, ahogy az a retorikai fogás sem hat a meggyőzés erejével, hogy a menetrendszerűen felcsendülő ihletett válságtirádákban a kapitalizmus és a tőke fogalmak közelében rendre a következő szóképek lepik el a szöveget: "fertőzet", "parazita", "bomlasztás", "techno-fasiszta apokalipszis", "végső genocídium", "rágógumi-kérődzés", "transzatlantidióta", "lelki eldurvulás".

Varga Anna - a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának oktatási dékánhelyettese, a Mozgókép Tanszék vezetője - a műalkotásokat üveggömbként vizslató módszerének segítségével újra és újra ugyanazt állapítja meg a filmekről: azok vagy megjósolják és leképezik az elkerülhetetlen forradalmat, vagy - nem meglepő módon - megelőlegzik a filmtörténet későbbi állomásait. A tízes évek orosz némafilmje így egyszerre énekli meg a történelmet, előlegzi Antonionit, az Elemi ösztönt és A texasi láncfűrészes mészárlást. Joggal nevezhetjük elemzői túlkapásnak azt is, hogy Varga a pszichoanalitikus filmelmélet közhelyét felmutatva Hitchcock Szédülésének mélyelemzése során összegzi mondandóját.

A szöveg szerkesztői törődésért kiált. A nyolc fejezet nem fejt ki az egész könyvön átívelő gondolatmenetet, és a részek felcserélhetősége, a nehézkes nyelvezet, a feleslegesen bonyolított mondatok, a néhol szónokias hangütés, a pontatlanul hivatkozott filmcímek tovább nehezítik a kacskaringós esszé megértését, ahogy a lapok alsó sarkában futó pörgettyűs kézimozi sem teszi emészthetőbbé a könyvet.

L'Harmattan, 2011, 325 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.