album - KOR-KÉPEK 1968-1979

  • - legát -
  • 2010. szeptember 30.

Könyv

A "Kádár-korszak virágzása és romlása" alcímet is viselhetné az MTI fényképalbum-sorozatának legújabb darabja. A jóléti szocializmus évtizede sokak számára ma is mézes ábrándozások forrása, még csak el sem ítélhető módon.
A "Kádár-korszak virágzása és romlása" alcímet is viselhetné az MTI fényképalbum-sorozatának legújabb darabja. A jóléti szocializmus évtizede sokak számára ma is mézes ábrándozások forrása, még csak el sem ítélhetõ módon. Az akasztások évadján mocskos hazugságnak tûnõ kinyilatkoztatás - "aki nincs ellenünk, az velünk van" - ekkorra ugyanis "igazsággá" vált. Kádárék hatalmas óvodává változtatták az országot, ahol nem volt más dolguk a csemetéknek, mint rendesen viselkedni. Hogy mennyire jól mûködött ez, elég visszagondolnunk az elmúlt húsz évre. Noha a Kádár-ovira sosem a levendulaillat, inkább a tornaöltözõ lábszaga volt jellemzõ, avval, hogy a lakosságot ideig-óráig biztonságba helyezték, és nemcsak a széltõl, de a felelõs gondolkodástól is óvták, úgy tûnik, az emlékezetet is sikerül összekuszálni.

A címlap tökéletes. Sötét ruhás házaspár cipel egy hûtõszekrényt valami parkban. Távolban egy fehér lakótelep. A kép 1970-ben készült, és ha megnézünk egy ugyanekkori Neckermann-katalógust, többet nem kell magyarázni, valójában mennyit értek a szocialista jólét akkori zálogai. Kunkovács László fotója kvintesszenciája is lehetne ennek a gügyögõs, mégis tökéletesen züllött idõszaknak, de sajnos a címlap ajánlata és az album tartalma - legalábbis az arányokat illetõen - ellentmond egymásnak. Míg az elõzõ kötetekben Féner Tamás szerkesztõi munkája kifogástalan volt, a mostaniban túl sok az üresjárat. Inkább nosztalgiázásnak, mint "kor-kép"-nek tûnik a jelentõs számú mûvészportré, az pedig teljesen érthetetlen, miért kellett ennyi sportfotó.

MTI Zrt., 2010, 384 oldal, 7900 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.