Könyv

Almási Miklós: Bevezetés a 21. századba (Negyvenhat + egy)

  • Váradi Róbert
  • 2016. július 16.

Könyv

„Kultúrtörténeti breviárium” – olvashatjuk az akadémikus esztéta, Almási Miklós legújabb könyvének nagyratörően frappáns műfaji önmeghatározását az előszóban, és habár nyilván túlzónak hat az ambíció, azért nem alaptalan: negyvenhét könyv keresztmetszetében elevenednek meg a közelmúlt fontos témái. Almási szubjektív merítésében olyan többé-kevésbé gondolatébresztő művekről esik szó, amelyek a kultúra szövevényes labirintusába invitálják az olvasót, hogy együtt morfondírozhasson a szerzővel: vajon hova, mihez, kihez érdemes nyúlni, hogy érthetőbb és élhetőbb legyen az átmenet a 20. és 21. század világa között? Téma temérdek akad: világpolitika, művészettörténet, szociológiai, pszichológiai kérdések, némi filozófia, filmek, regények, történelmi visszatekintés, de még a közgazdaságtan állóvizét felkavaró Thomas Piketty profetikus, egyben megosztó tézisei is helyet kaptak.

Nemcsak a művek kiválasztása, de a tárgyalásmód is erősen szubjektív; a hangvétel lezser és derűsen közvetlen, néha már-már kvaterkázós. Engem ugyan zavar, de persze ízlés kérdése az olvasóra kikacsintó, végig tegeződős stíl, az elő-előforduló ciki, csórókám, uncsi, pasi és a többi. Indokolt lett volna egy alaposabb korrektúra, mert szórványos elírások, helyesírási hibák bizony szerepelnek a szövegben, mindazonáltal a formai-stilisztikai problémákért bőven kompenzál az az asszociációkban, szerzőkben, művekben gazdag kultúrkincs, amelyet Almási megmozgat.

Kalligram, 2015, 328 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."