Interjú

„Amerika kiegyezett a melegházassággal” - Michael Cunningham író

Könyv

Megjelenésünk napján kezdődik és vasárnapig tart a Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál. Ebből az alkalomból közöljük beszélgetésünket Az órák világhírű, nyíltan meleg szerzőjével, akivel törzshelyén, egy New York-i cukrászdában találkoztunk.

Magyar Narancs: Nem messze vagyunk attól a melegbártól, a Stonewall Inntől, ahol a melegek 1969-ben fellázadtak az őket zaklató rendőrök ellen. A Stonewall ma már szimbólum, egyet jelent a melegbüszkeséggel…

false

Michael Cunningham: Kábé hat sarokra lehetünk a Stonewall-tól. Kitartóan üzemel, melegbár még ma is, mit sem változott a profilja azóta a ’69-es, végzetes éjszaka óta. Én akkor 17 éves voltam, és épp egy Los Angeles-i gimnáziumba jártam. Ha az ember 17 éves, Los Angeles-i, gimnazista és még azt sem tudja, hogy valójában meleg, akkor nem nagyon érdekli, hogy mi történik a keleti parton, egy New York-i melegbárban. Sok mindennel voltam elfoglalva, például az LSD-vel, Carlos Castanedával és Jean Cocteau-val, de a Stonewall Inn-i történtekkel akkor még nem. Ami akkor és ott történt, utólag vált igazán fontossá. Ma már tudjuk, hogy a melegek felkelése történelmi jelentőségű esemény volt, de anno az emberek többsége legfeljebb megvonta a vállát a hírre; ja, biztos már megint néhány drag queen rosszalkodott, hát bevitték őket.

MN: Az LSD csak a középiskolában vagy később, írás közben is tágította a tudatát?

MC: Kipróbáltam, hogyan hat az írásra, de ennek is már ezer éve. Semmi használható nem sült ki belőle. Józan ítélőképesség nélkül nem megy. Míg a szeren vagy, szilárd meggyőződésed, hogy remekművet alkottál, ám ez csak addig tart, amíg a szer hatása. Kizárólag színjózanul tudok írni.

false

MN: Walt Whitman törzshelyéhez is közel vagyunk: 100 évvel a Stonewall-lázadás előtt minden bohém a Pfaff’s söröspincéjébe járt, hogy hallassa a hangját.

MC: Whitman korában itt volt az ellenkultúra otthona. Ha körülnéz, ma minden hipster olyan szakállt és kalapot visel, mint a nagy költő, akit senki se nézne ki ma sem a környékről. Ő volt az egyik első hipster. Karizmatikus alak volt, jelentős kocsmai udvartartással, egyáltalán ne valami marginális csodabogárra gondoljon! Nagy költő volt, és az utókor számára melegikon is. Azért az nagyon jó, hogy ma már mit se számít, melyik író kihez vonzódik. Erre persze mondhatja, hogy New Yorkban vagy Los Angelesben könnyen beszél az ember, de az Egyesült Államok többi része sem teljesen reménytelen. Hadd emlékeztessem arra, hogy Iowa például az első államok között legalizálta a melegházasságot. A helyzet tehát korántsem fekete-fehér. Nem arról van szó, hogy mi New York-iak milyen nagyon haladók vagyunk, bezzeg a többiek mind hülyék.

MN: Most, hogy Obama elnöksége a végéhez közeledik, hogyan látja a regnálását a melegjogok szempontjából? Nélküle is megtörtént volna a melegházasság törvényesítése?

MC: Úgy látom, nem feltétlenül kellett hozzá Obama. Obama csak azután kötelezte el magát az ügy mellett, hogy Joe Biden (az Egyesült Államok alelnöke – a szerk.) kinyitotta a száját. Az elnöksége első éveiben Obama eléggé húzódozott minden ilyesmitől. Nem nevezném őt a melegjogok élharcosának, de végül is őalatta történt meg az áttörés, és ezt nem lehet eltagadni tőle. Már az is nagy szó, hogy nem tett keresztbe. És hát az is igaz, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is a világon. Persze nagyon fontos, hogy a melegek is ugyanolyan jogokat élvezhessenek, akár a házastársi kapcsolatokban, akár másban, de lássuk be, akadnak Amerikának azért fontosabb problémái is: hogy mást ne mondjak, ott az egészségügy vagy a Palesztinával és Izraellel szembeni viszony.

Michael Cunningham

Michael Cunningham

 

MN: Az amerikaiak elfogadták, hogy immár a melegek is házasodhatnak?

MC: Meglepően jól fogadták a dolgot. Nem voltak utcai zavargások, a republikánusok sem tették kampánytémává az ügyet, úgy látszik, Amerika teljesen kiegyezett a melegházassággal. A másik nagy melegjogi ügy, ugye, a katonaságot érinti: nemrég készült egy egész Amerikára kiterjedő felmérés, mely szerint az amerikaiak 54 százaléka egyetért azzal, hogy aki nyíltan meleg, az is szolgálhasson a seregben. Szélsőségesek mindig lesznek, mindig lesznek olyanok, mint az a Kentucky állambeli jegyzőnő, aki a melegházasság legalizálása után megtagadta a házassági okmányokat a meleg pároktól. Végül börtönbe került, nagyon helyesen.

MN: Önt Az órák című regénye tette híressé: Pulitzer-díjat kapott, a könyvből készült film pedig nagy siker volt világszerte. Az Este című filmmel (Koltai Lajos rendezte, Cunningham a forgatókönyvet írta – a szerk.) már kevésbé volt szerencséje. Mi történt?

false

MC: Rossz filmnek azért nem nevezném, de nem is olyan jó, amilyen lehetett volna. De tudja, a filmkészítés örök igazsága, hogy soha senki nem úgy kezd neki, hogy na, akkor most egy rossz filmet csinálok. Az biztos, hogy az eredmény szentimentálisabb lett, mint amilyennek szerettem volna. Hiányoltam belőle a kellő mélységet.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.