Könyv

Amerikai kulturális szótár

  • - kg -
  • 2017. december 23.

Könyv

Már az A kimeríti a coolság fogalmát, hiszen egy oldalon tanyázik Johnny Appleseed Lew Archerrel, de a B sem piskóta (sponge cake), mert amint elhagytuk a Brooklyn Bridge-et, már jön is a Brooks Bro­thers. A C olyan heavy hitterekkel jön, mint Johnny Carson, még ha a Johnnyból el is gurult egy „n” valahol, de a checks and balances puszta említése jóvátesz minden elgurult mássalhangzót. A D a Deep Throat, a deli és Dick Tracy gyűjtőhelye, az E egyenlő Easy Rider, az F-nél pedig ott a FAO Schwarz – a legendás játékáruház a régi címén sajnos bezárt, de jobb is, ha ettől a hírtől megkímélnek bennünket. A G az angol Rátótot (Gotham) mutatja be, a H a Hershey’s csokoládé ízeit juttatja eszünkbe, de Hulk, lévén Incredible, az I-re marad. Ha J, akkor Jell-O (és nem J-Lo), a K pedig olyan nagy, hogy King Kong is elfér benne meg mindenféle knicker-
bo­c­kers. Ha L, akkor lonely hearts és lynching, ha M, akkor male chau­vinist pig és Manson Family. Az N-nél jönnek a neoconok, az O-nál pedig az O.K. után rögtön O.K. Corral következik. A P annyira parádés (awesome), hogy a Playboy mellett feltűnik a Penthouse, de a political correctness is felüti a fejét, akárcsak a post truth. A Q csak egy oldal, de egy Graham Greene-klasszikusnak így is helye van, az R alatt pedig Rudolph, the Rednosed Reindeer szinte beleüti piros orrát a Russian Tea Roomba, Santa Claus (lásd S) nem kis bosszúságára. A T kínálatába bekerült egy ismerős tétel, a politikai korrupció melegágya (Tammany Hall), az U az Uncle Sam és az Uncle Ben’s közti legrövidebb utat jelöli ki, a V pedig kíméletes, mert még nem tud róla, hogy a The Village Voice immár a halakkal alszik (sleep with the fishes), mert az online piac kinyírta a nyomtatott hetilapot. A többire (W, X, Y, Z) nincsen helyünk, a nyomtatott sajtó már csak ilyen, de azt még el kell mondanunk, hogy Bart István műve kissé ódivatú ugyan, de remek olvasmány.

Corvina Kiadó, 2017, 232 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.