JÁTSZÓTÉR melléklet

Elszáll a szívlapát

  • Orosz Ildikó
  • 2017. december 23.

Könyv

Maximum tizenegyes! a magyar narancs gyerekirodalmi sikerlistája – magyar mezőny

1. Szívlapát. Kortárs versek (szerkesztő: Péczely Dóra, illusztráció: Dániel András,

Tilos az Á, 2017)                                                                                                                81 pont

2. Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem (a szerző illusztrációival,

Pagony, 2017)                                                                                                                    68 pont

3. Dániel András: Utazz Bálnabusszal! (illusztráció: Máray Mariann, Könyves Egér, 2017)   39 pont

4. Sepsi László: Ördögcsapás (Tilos az Á, 2017)                                                                    31 pont

5. Wéber Anikó: El fogsz tűnni (Pagony, 2017)                                                                        29 pont

6. Tóth Krisztina: Felhőmesék (illusztráció: Timkó Bíbor, Magvető, 2017)                              21 pont

7. Kolozsi László: Apufa (illusztráció: Igor Lazin, Manó, 2017)                                                19 pont

8–9. Lackfi János: Kutyából szalonna (illusztráció: Kürti Andrea, Gutenberg, 2016);

Lipták Ildikó: Nyári nyomozás (illusztráció: Treszner Barbara, Csimota, 2017)                    18 pont

10–11. Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról (a szerző illusztrációival, Kolibri, 2017);

Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola – Lássatok csodát! (illusztráció: Metzing Eszter,

Cerkabella, 2017)                                                                                                              16 pont

 

Szavazók: Czomba Magdolna, Gazda Anna, Herédi Károly, Kling József, Kovács Marianna, Lapis József, Lovász Andrea, Nagy Boldizsár, Nánási Yvette, Pásztor Csörgei Andrea, Pompor Zoltán, Sándor Csilla, Szekeres Nikoletta, Varga Betti.

 

A szavazóknak négy, az elmúlt évben megjelent, magyar szerzőjű (első kiadású) gyerek- vagy ifjúsági könyvet kellett megnevezniük, sorrendbe téve azokat. Az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik 3 pontot kapott. A listára legfeljebb 11 cím kerülhet.

 

Folytatódik a trend, a magyar nyelvű ifjúsági irodalom erősödése, de a legjobbak közt még mindig többségben vannak a kicsikhez szóló könyvek. Új fejlemény viszont, hogy olyan műfajok is felbukkannak, amelyeket eddig csak külföldről importáltunk.

Líra még sosem végzett az élen – igaz, nem is sűrűn jelenik meg olyan átfogó és reprezentatív kortárs antológia, mint a Szívlapát. Talán hét évvel ezelőtt az Aranysityak volt az utolsó hasonló vállalkozás, de az a kicsikhez szólt, a Szívlapát ellenben 16 éves kortól kínálja magát egyfajta lírafogyasztói „kapudrogként”. A 85 szerző közt minden ma élő generáció képviselteti magát 20-tól 88 éves korig. Péczely Dóra szerkesztő a 150 verset öt laza tematikus ciklusba rendezte: szerelem, élet-halál, a lét értelme/istenes versek, ars poeticák és közéleti líra. Egy részük klasszikusokra írt „rájátszás” – ezek azok a szövegek, amelyeket „a NAT-hoz hű pedagógus is lelkiismeret-furdalás nélkül ragadhat meg, s vihet be órára, mikor Ezópusz meséit, Babits és Ady verseit vagy Katona Bánk bánját tanítja” – állapítja meg Kiss Georgina, aki a Jelenkorban számolt be a kötet középiskolai használatának tesztüzemmódjáról. Egyébként a posztmodern szövegjátékos verstípus van kisebbségben, az összkép inkább egy új alanyiság kibontakozását sejteti, ami valószínűleg élettanilag is jobban passzol a tinédzservirtushoz.

A Szívlapát számos érdeme mellett lehetőség Dániel Andrásnak, hogy illusztrátorként kitörjön az „értelmiség legrajongottabb gyerekkönyvalkotója” kategóriából – ami listánkat tekintve nem is lesz olyan könnyű: Dániel ugyanis íróként és illusztrátorként jegyzi a 2. helyen végzett És most elmondom, hogyan lifteztem című könyvet, és ő írta a 3. helyre sorolt Utazz Bálnabusszal! szövegeit is.

Előbbiben egy öntudatos öt­éves felcsap liftesfiúnak, hogy megkeresse a napi málnaturmixra valót. A láncmesék és a képes böngészők hagyományait egyesítő műben nem történik más, mint hogy felérünk a Le Pattant Hotel földszintjéről a tetőteraszig, és közben ki-be szállnak mindenféle furcsa lények, akiknek az életébe néhány emelet erejéig bepillantást nyerünk. Ki a kiskalapúak világtalálkozójára igyekszik, ki a nagyanyja aranyhalának születésnapjára, egyszóval garantált a móka és kacagás (5–10 éveseknek).

Az Utazz Bálnabusszal! különleges értékét az adja, hogy ilyen művészi igényű, kemény táblás óriásböngésző magyar alkotótól ez­ idáig nem készült. Előbb Máray Mariann festette meg színpompás, egerek által benépesített szórakoztató facilitásait (bálna alakú, gördülő élménypark, őzike formájú luxustársasház stb.), majd a képekhez Dániel András írt az áruházi katalógusokat karikírozó reklámszövegeket – ezzel némileg kitágítva a célközönséget a 2–6 évesektől egészen a 10 évesekig.

Két izgalmas, akár iskolai feldolgozásra is alkalmas ifjúsági regény áll a 4. és 5. helyen. Sepsi László Ördögcsapása 16 éves kortól melegen ajánlható fordulatos thriller. Egy unalmas kisvárosban néhány lúzeresélyes srácnak kitörési lehetőséget kínál egy Cadillacen furikázó gazdag idegen – ám tudjuk, az ilyen bizniszeknek ára szokott lenni. A számítógépes játékok világát is megidéző modern Faust-történet külön erénye, hogy a nálunk még sokkal ritkább fiús nézőpontból íródott – talán nem véletlen, hogy elsősorban férfi szavazóink értékelték nagyra.

Kisebb kamaszok (10–14 év) számára borzongató, allegorikus történet Wéber Anikó második regénye, az El fogsz tűnni. Ebben is, mint Az osztály vesztesében, központi szerepet kap az iskolai bullying, ám ezúttal nem a tan­órákon és a szünetekben járunk, hanem még rizikósabb, gyeplőelhajítós terepen: osztálykiránduláson. A szerzőnek ismét sikerül bizonyítania, hogy rövid napközis tanári működése során alaposan kiismerte a gyerekközösségek dinamikáját – és ez még akkor is igaz, ha az erős kezdés után a könyv háromnegyedénél leül kicsit a sztori.

Alig száradt meg a festék Tóth Krisztina Felhőmesék kötetén, és máris érkezik a következő válogatás, a Zseblámpás mesék, bizonyítva, milyen termékenyen tud hatni egy íróra saját, meseköteles szülői szerepe. A kedves, otthonos hangulatú szövegeket Timkó Bíbor hasonszőrű rajzai kísérik, a témák pedig ősmeseiek: identitáskeresés, illetve a teljesség megélésének lehetősége, főszerepben egy kis denevérrel, sérült uszonyú hallal, tiszavirág-életű buborékcsaláddal. A 4–8 éves korosztály mellett biztosan lesznek felnőtt rajongói is.

Borúsabb és érzelmesebb mese Kolozsi Lászlótól az Apufa, amelynek témája látszólag egy apa elvesztése és a gyászfeldolgozás folyamata a hátrahagyott két fiú és az anya számára. A mágikus világkép burkában élő kisebb gyerek úgy véli, apa beköltözött a kerti diófába. Ám a könyv nem csupán azokat szólíthatja meg, akik érintettek egy családtag elvesztésében, hanem mindazokat, akiknek életében egyéb okból nincs jelen az apa: mert elvált, mert eltűnt, mert folyton dolgozik, mert fáradt, mert soha nem ér rá – elég népes halmaz.

Még egy verseskötet került a legjobbak közé, ráadásul határon túli kiadvány. Lackfi János Kutyából szalonna kötetét a csíkszeredai Gutenberg Kiadó gondozta, és házi illusztrátoruk, Kürti Andrea varázsos rajzai díszítik. Az árva kolbász balladája, a kiégett neoncső szerelmes éneke és más versezetek – melyek közül egy egész ciklus épül különböző szólások és közmondások kifordítására – leginkább az óvodás-alsós korosztályt célozza. Épp egy éve, tavaly karácsony előtt került a boltokba, és igazi ajándék könyv, annál inkább, hiszen a Kaláka CD-jével érkezik, amelyen a kötet másfél tucat megzenésített verse hallható.

Lipták Ildikó karcsú regényének, a Nyári nyomozásnak az elbeszélője, a 11 éves Bálint már épp kinőtt a kölyökkutyakorból, de még előtte áll az igazi kamaszkornak; a szülei egy másik városban kaptak munkát, így a család elköltözött, és ő ősszel új helyen kezdi az iskolát. Igazi senkiföldjén téblábol tehát, félelmeit, szorongását nyomozósdival igyekszik szublimálni, melynek tárgya az archaikus „honnan jöttem, nem vagyok váltott gyerek?” kérdése. A dizájn a szép könyvek társaságából is kiemelkedik: Treszner Barbara kevés színt használ, komplementerekre épít, és többször a képek előterébe rajzolja, hátulról mutatva szemlélődő hősünket, amivel erősíti a gyermeki nézőpontot, ugyanakkor fantasztikusan intim hangulatot teremt.

Nincs és nem is lehet sikerlista Kertész Erzsi nélkül: a Cerkabella kiadó alsósoknak szóló, problémacentrikus sorozatának, a Göröngyös úti iskolának újabb kötete, a Lássatok csodát! egy élénk fantáziával megáldott másodikos kislány történetén keresztül érzékenyen és humorral szól arról, mennyire fontos a kisgyerekek – kiváltképpen a lányok – számára a népszerűség, és meddig érdemes elmenni ebben az ügyben.

Végül, mozgolódás támadt a kicsiknek szóló tudományos ismeretterjesztés terén is: a külföldiből fordított színes-szagos albumok mellett itt egy személyes hangú, egyszerzős könyvecske a világmindenség születéséről és az anyag szerkezetéről a legkisebbeknek. Az Első könyvem az univerzumról egy kisróka és apukája beszélgetésén keresztül tágítja a tejeskávén túlra a 2–6 évesek szemhatárát. Farkas Róbert a mesét kiegészíti néhány tudományosabb, a szülőhöz vagy nagyobb testvérhez szóló mondattal és művészi festményekkel rókákról, bolygókról, elektronfelhőkről. Szép is, jó is, bár gyanús, hogy egy érdeklődőbb kisgyereknek kevés lesz, egy nem érdeklődőnek meg tán sok. De ne legyünk telhetetlenek, várjuk ki, hogyan alakul a sorozat: felkészül a fénysebesség.

Figyelmébe ajánljuk