Könyv

Árva lelkem

Ivana Bodrožić: Hotel Zagorje

  • - bbe -
  • 2019. december 7.

Könyv

A rövid regény első kiadása 2010-ben jelent meg Zágrábban, s nemcsak otthoni díjakat gyűjtött be szép számmal, de számos nyelvre is lefordították.

A vukovári születésű narrátor, akinek az életrajza nagyjából megegyezik a szerzőével (bár azt nyilván csak ő tudná megmondani, hogy pontosan hol a határ a fikció és a valós önéletrajz között, ha van valahol) kilencéves 1991-ben, amikor elmenekülnek a szerb agresszió elől: ő, a nála pár évvel idősebb bátyja, az édesanyja és annak a szülei. Az apa az ostromlott Vukováron marad, és valószínűleg megölik a hírhedt ovčarai kórházi vérengzés során: ám mivel a holtteste soha nem kerül elő, még a halálában sem lehet a családja biztos. (A narrátor a regény vége felé elképzeli az apja meggyilkolását: ez a könyv legmegrázóbb pár oldala.) A következő években a csonka család először Zágrábban húzza meg magát, aztán egy menekültszállássá átalakított szállodában Kumrovecben, Tito szülőfalujában – ez a Hotel Zagorje. A regény kronologikus szerkezetű, amolyan naplóféleség, különösebb strukturális kimódoltság nélkül, és így egy rakás felnőtt és gyerek, háborús történet, családi sors, menekült és nem menekült bukkan fel benne egy-két oldal erejéig.

Egyrészt tehát egyfajta panoptikumot mutat a könyv a (poszt)háborús Horvátországról, a horvát–szlovén határvidékről (ez Zagorje), Vukovárról és Zágrábról is; ezek a minitörténetek és felbukkanó figurák ugyancsak szépen és gazdaságosan, némi iróniával és nagy empátiával vannak ábrázol­va. Szívbe markoló az is, amit a horvát államról, a menekültekkel való törődés hiányáról, a velük szembeni lakossági viszolygásról a könyv elárul, s egyáltalán, arról a kegyetlen életről, ami a menekültek osztályrésze lett: miközben Vukovár, a hős áldozatváros a nacionalista propaganda piedesztáljára kerül, a város elűzött lakói valójában mindenkinek csak púp a hátán; belső száműzöttként hányódnak az országban. (A Hotel Zagorjében egy 9 m2-es szobában lakik éveken át a család.)

A könyv mindemellett egyfajta családregényként és önéletrajzi fejlődésregényként is lebilincselő. A perspektívánk végig a felnövő kamasz lányé, az ő reflexióin, valóságérzékelésén keresztül tárul az olvasó elé a külvilág, de e monológ egyben a narrátor belső változásainak intim naplója is. Ha van „női irodalom”, akkor ez biztosan az, s ekként, ebből a perspektívából beszél a háborúról meg az apa elvesztéséről (ezekről ugyancsak jobbára fiú írók beszámolóihoz vagyunk szoktatva). Stilisztikailag is bravúros, ahogy a szöveg hihetővé teszi, hogy egy kamaszodó kislány szólal meg – miközben időnként a legmagasabb, legerősebb költőiség üt át ezen a prózán. Tragikus, szörnyű, remek könyv, Radics Viktória pontos és gördülékeny fordításában.

Park Könyvkiadó, 2019, 212 oldal, 2950 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.