Poeta.doc

„Se nem dühödik, se nem békül”

Könyv

 

Ady Endre

Felelet az Életnek

 

Már új utálatok se jönnek,

Nagy csapások meg nem csufolnak,

Kopott, silány, hivatlan vendég

Penészes portámon: a Holnap

S roskadott vállamon: az Élet.

Csodálkozom, mikor beszélek,

Vagy mást merek unt szóra hozni

És hogy még tudok csodálkozni.

Néha, ütötten, mintha várnék

S táncol előttem halvány-halkan

Futós időkből néhány táncos,

Zárt szemü és hült lábú árnyék.

Ezekkel is már leszámoltam,

Csak voltak ők és én is voltam

Táncok korában, hős időben.

Csak olykor-olykor ébredeznek

Egy-egy versfaló, messzi nőben,

Kiktől bókokat hoz a posta,

Kik unalomból kalandozva

Verik meg a vén, kapus várat.

Egy szemrehányás, késett zokszó,

Elhalt hangú baráti kérdés

Jön-jön még s több váltó-lejárat.

És siratás, keserü szájíz,

És a »mi lesz?«-re vállat vonva

És nézvén látni nem akarni,

Kergült a szív és az agy lomha.

Böngészem a hirlapok sorját,

Semmit se bánok, őrzök, értek.

Ürülnek a boros edények

Íz, szomjuság és mámor nélkül,

Se nem dühödik, se nem békül

Közömbös, borult, szegény lelkem.

Küldött az Élet: megfogadtam,

Parancsokat rótt: teljesítvék,

Kérdezett és íme: feleltem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Felelet az Életnek nem tartozik az Ady-slágerek közé. Egy egyszerű internetes keresésből is kiderül, hogy még csak nem is különösebben ismert darabja az életműnek, szinte alig emlegetik. Pedig Ady igazán nem dugta el: az első ciklus harmadik darabjának tette meg A menekülő Élet című – különben tényleg nem a legtöbbet emlegetett, nagy megforrósulások hűvösén, 1912-ben megjelent – könyvében. Ennek élén csendesebb, hallgatós versek állnak, sőt, az egész kötet mintha szordínósabban szólna a szokásosnál, a hat ciklus címei közül négyben: temető, halál, árnyék és szomorúság. A maradék kettő címe: A szűz Pilátus, Szép magyar Sors – ezek sem éppen hejehujáznak.

A vers nyomdai képe tömbszerű: nemcsak már első ránézésre is többé-kevésbé azonos hosszúságú, hanem valóban kivétel nélkül kilenc szótagos, jambikus lejtésű (titá-titá) sorokból áll, amit nem tagolnak szakaszhatárok. A rímelése viszont az egyneműségnek ezzel a benyomásával ellentétes hatást kelt: kiszámíthatatlanul, kiismerhetetlenül egyszeri. A költő mintha csak szórakozottan, egy ujjal pengetné a lantját, az ismétlődésekbe, ritmusokba, struktúrákba szinte már a kibontakozásukkal egy időben, sőt azelőtt beleunva. Az első négy sor félrímes: csak a páros sorok csendülnek össze (csufolnak – a Holnap), a következő négyes két párrímet tartalmaz (az Élet – beszélek; szóra hozni – Csodálkozni), majd egy ölelkező rímes négysoros egység következik, amikor az egymásra rímelő első és a negyedik mintegy átöleli a rímtelen második és harmadik sort: várnék – árnyék. A következő egység négy- helyett váratlanul csak kétsoros, a sorok végén párrímmel: (leszámoltam – voltam). Ezután háromsoros szakasz jön: itt az első és a harmadik sor cseng össze. Ez egyébként Ady kedvelt formája, már az Új versekben is végig ebben szól a Meg akarlak tartani: „Hóhérok az eleven vágyak, / Átok a legszebb jelen is: / Elhagylak, mert nagyon kivánlak.”

Innen mintha megfordulna a képlet: párrím (hoz a posta – kalandozva), majd ölelkező (várat – lejárat). Ekkor viszont, amikor már éppen valami struktúrát érzékelne az olvasó, váratlanul megint félrímes négysoros: (lomha – vonna). És ha ez nem volna elég, most egy furcsa háromsoros: csak a második és a harmadik rímel (értek – edények). Egyébként ez is bevált strófája Adynak, ilyenben íródott a Búgnak a tárnák. Az ezután következő párrímes két sorral és az ölelkező négysorossal pedig már véget is ér a vers.

Amely persze mindettől még nyugodtan lehetne rossz is. És tényleg megvannak benne Ady stiláris és tartalmi modorosságai. Mindjárt ilyen az első sorban az „utálatok” többes száma vagy kettővel lejjebb a háromszoros halmozás – „Kopott, silány, hivatlan vendég” –, ez vagy ennek akár négy-ötszörös változata szinte védjegye Adynak: legkésőbbi korszakát leszámítva hosszan lehet idézni az ilyesmit („A lelkem ódon, babonás vár, / Mohos, gőgös és elhagyott”), bár olykor Kosztolányinál is előfordul („Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska”).

Mennyivel máshogy szól az, hogy „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség”, mint ez: „Kopott, silány, hivatlan vendég / Penészes portámon: a Holnap, / S roskadott vállamon: az Élet”. De hát Ady nyilván csüggedni sem tud csak úgy, egy kicsit: költőileg van ebben a roskadottságban valami nagyszabású. Az, aki valaha – hat éve – „új időknek új dalaival” akart Dévénynél betörni, most csodálkozik azon, hogy megszólal, sőt, hogy egyáltalán még képes csodálkozni. Befejezett melléknévi alakok is sokszor fordulnak elő melléknévként: hideg helyett „hült”, kerge helyett „kergült”, kései helyett „késett”, borús helyett „borult”), ráadásul az igekötőket is gyakran elhagyja („hült”, „kergült”, „késett”, „borult” a kihűlt, megkergült, elkésett, beborult helyett) – mindez talán modor, talán fel se tűnik.

Ahogy egyik friss olvasója írja, a vers, „a modorosságokat leszámítva tényleg nagyon érdekes, szokatlanul epikus levegőjű, egyszerre színpadias és hétköznapi”. Éppen a hétköznapiságot állítja Ady a színpadra, a csalódottságot, a letargiát, a depressziót, ami ebben a versben nem a Nyugat első nemzedékének lankadt, lomha búja. Ehhez kellenek talán az epikus mozzanatok, az emlékek, a várkapun való dörömbölés leírása, és a nők, a régiek és mostaniak, a beérkezett – de már ezt a beérkezettséget is unó – költővel levélben kapcsolatot kereső olvasók képe.

Nagyszerű a következő négy sor is: „Böngészem a hirlapok sorját, / Semmit se bánok, őrzök, értek. / Ürülnek a boros edények / Íz, szomjuság és mámor nélkül”. A másodikként és negyedikként idézett sor hármas mellérendelései itt is, mint mindig, azt sugallják: „tudnám még fokozni”, csak most odaértődik az is: de minek. Külön érdekessége a versnek, hogy az egymással rímelő sorok értelmileg többnyire nem tartoznak össze, sőt, általában még csak nem is ugyanabban a mondatban szerepelnek: éppen ettől tűnik furcsán hevenyészettnek, tétovának a rímmenet és a gondolatok ritmusa. A váratlanul érkező rím itt az újságolvasás közben érzett csömört köti össze az unott borivás felidézésével: Se nem dühödik, se nem békül”. Mármint: „Közömbös, borult, szegény lelkem.” (Figyeljünk az újabb hármas halmozásra.) De a mondatnak ezzel a következő sorba átcsúszó befejezésével a rímképlet nem záródik le, hanem a „lelkem”-mel új hívó rím tűnik fel a végén. Illetve azt, hogy ez a „lelkem” hívórím, tulajdonképpen csak akkor tudjuk meg, amikor végül megérkezik, a vers utolsó szavaként, a válasz: „feleltem”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.