Amikor tavaly egyre-másra jöttek a hírek a Kossuth Kiadó Zrt. körüli mozgásokról, sokaknak azon akadt meg a szeme, hogy az egykori tulajdonos és vezető, Kocsis András Sándor újonnan alapított kiadójában, a Kocsis Kiadó Zrt. felügyelőbizottságában jól ismert nevek tűntek föl, köztük Bokros Lajos volt pénzügyminiszter és Csintalan Sándor egykori politikus, médiaszereplő. Súlyuk azonban ebben a történetben elhanyagolható, csupán mint Kocsis András Sándor régi barátai vannak jelen. Minket nem is ez a szál érdekelt, hanem a 88 évvel ezelőtt alapított kiadó kacskaringós története.
A párt kiadója
Még javában dúlt a II. világháború Magyarországon, amikor 1944. november 7-én Szegeden, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének első ülésén megalapították a Kossuth Kiadó jogelődjét, a Szikra Kiadót. A szervezéssel ismert neveket, mások mellett Vas Zoltánt, Budapest majdani közellátási biztosát, rövid ideig polgármesterét bízták meg, a tematikai terv összeállításával pedig a későbbi népművelési minisztert, Révai Józsefet. Miután a háború Szegeden nem okozott komolyabb károkat, a könyvkiadáshoz minden rendelkezésükre állt, gyorsan nyomdába is adták Vas Zoltán Tizenhat év fegyházban című, korábban Moszkvában már megjelent memoárját, amely az illegális kommunista tevékenységért kapott börtönéveiről szól. Az első, Szikra impresszummal jelzett könyv azonban Gerő Ernő Lesz magyar újjászületés című, 1944. november 7-én elmondott szegedi nagygyűlési beszédének kiadása lett.
Miután a harcok elültek, a kiadó Budapestre költözött – pontosabban lefoglalta a Pallas és a Stádium helyiségeit és eszközeit –, felvette a Szikra Lapvállalatok nevet, és a vezetése is lecserélődött. A munkával ekkor Cserépfalvi (eredetileg: Deutsch) Imrét, az önmagát és a világháború előtt és alatt működő kiadóját is a szülőfalujáról elnevező, József Attilát és Kassák Lajost is megjelentető kiadótulajdonost bízták meg. Ezután a Szikra aktuális politikai brosúrákkal, agitációs könyvekkel és szépirodalommal kapcsolódott be a szellemi életbe. Megjelent náluk Lukács György, Révai József, Háy Gyula, Déry Tibor és Nagy Lajos is. 1950-ben már több mint 500 címet adtak ki, amelyek összpéldányszáma meghaladta a 10 milliót, létrejött könyvesbolthálózatuk is, amelyben a könyveken túl természetesen propagandakiadványokat terjesztett a kommunista hatalom.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
