Korszakot vált a Kossuth Kiadó

Átrendezett cölöpök

Könyv

A II. világháború utáni magyar könyvkiadás egyik jelentős szereplője, a Magyar Kommunista Párt által alapított Kossuth Kiadó talán csak a rendszerváltás idején, a privatizációjakor élt át olyan változásokat, mint amilyeneket mostanság. Kocsis András Sándor, a kiadó egykori tulajdonosa és vezetője élete fő művétől búcsúzik, a régi-új tulajdonosok azonban nem beszélnek.

Amikor tavaly egyre-másra jöttek a hírek a Kossuth Kiadó Zrt. körüli mozgásokról, sokaknak azon akadt meg a szeme, hogy az egykori tulajdonos és vezető, Kocsis András Sándor újonnan alapított kiadójában, a Kocsis Ki­adó Zrt. felügyelőbizottságában jól ismert nevek tűntek föl, köztük Bokros Lajos volt pénzügy­mi­nisz­ter és Csintalan Sándor egykori politikus, médiaszereplő. Súlyuk azonban ebben a történetben elhanyagolható, csupán mint Kocsis András Sándor régi barátai vannak jelen. Minket nem is ez a szál érdekelt, hanem a 88 évvel ezelőtt alapított kiadó kacskaringós története.

 

A párt kiadója

Még javában dúlt a II. világháború Magyarországon, amikor 1944. november 7-én Szegeden, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének első ülésén megalapították a Kossuth Kiadó jogelődjét, a Szikra Kiadót. A szervezéssel ismert neveket, mások mellett Vas Zoltánt, Budapest majdani közellátási biztosát, rövid ideig polgármesterét bízták meg, a tematikai terv összeállításával pedig a későbbi népművelési minisztert, Révai Józsefet. Miután a háború Szegeden nem okozott komolyabb károkat, a könyvkiadáshoz minden rendelkezésükre állt, gyorsan nyomdába is adták Vas Zoltán Tizenhat év fegyházban című, korábban Moszkvában már megjelent memoárját, amely az illegális kommunista tevékenységért kapott börtönéveiről szól. Az első, Szikra impresszummal jelzett könyv azonban Gerő Ernő Lesz magyar újjászületés című, 1944. november 7-én elmondott szegedi nagygyűlési beszédének kiadása lett.

Miután a harcok elültek, a kiadó Budapestre költözött – pontosabban lefoglalta a Pallas és a Stádium helyiségeit és eszközeit –, felvette a Szikra Lapvállalatok nevet, és a vezetése is lecserélődött. A munkával ekkor Cserépfalvi (eredetileg: Deutsch) Imrét, az önmagát és a világháború előtt és alatt működő kiadóját is a szülőfalujáról elnevező, József Attilát és Kassák Lajost is megjelentető kiadótulajdonost bízták meg. Ezután a Szikra aktuális politikai brosúrákkal, agitációs könyvekkel és szépirodalommal kapcsolódott be a szellemi életbe. Megjelent náluk Lukács György, Révai József, Háy Gyula, Déry Tibor és Nagy Lajos is. 1950-ben már több mint 500 címet adtak ki, amelyek összpéldányszáma meghaladta a 10 milliót, létrejött könyvesbolthálózatuk is, amelyben a könyveken túl természetesen propagandakiadványokat terjesztett a kommunista hatalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.