poeta.doc

Egy néma klasszikus

Könyv

Vergilius: Éneisz

Vergilius: Éneisz

(részlet)

 

Ám Dídó urnőt rég szívbaj gyötri, balában

Sérvet röjtöget, és suttonlágoktol evődik.

A daliás jellem, s a híres trójai vérág

Érdeklették őt: mélyen szívébe tapadtak

Szó, és a hősarc, s fölverték régi nyugalmát.

Másnap a mint a korány lelövelte sugárit a földre,

S szerteveré menynek boltjárol a harmatos éjet,

Meghitt nővérét szólítja a szívbeteg asszony:

Jaj mit sajdíttat velem Anna a nyugtalan éjszak!

Mily jövevényvendég szállott födelünknek alája!

Testtartása minő! mily edzett fegyvere s lelke!

Istenek ágyából szakadottnak mondja a hír őt,

És hiszem is, mert a pulya vér sarat állani gyáva.

Hány baj hánytaveté! mily szörnyü csatákrol igéze!

A fogadástétel ha nem állana sziklakeményen:

Senkinek Önmagamat többé hűségre lekötnöm,

Szíviszövetségben már kárvallottat előbbed:

Hogy ha nem átáltam vala el nászt és araágyat:

Tán ezen egyetlen kísértet elejtene lábrol.

 

(Fordította: Sebők Árkád)

Nincs élvezhető és a pontosság mégoly homályos követelményeinek is megfelelő modern magyar fordítása Vergilius Aeneisének. Már a legutóbbi, Kartal Zsuzsáé sem valami friss: harmincöt éve jelent meg, és hemzseg a magyartalanságoktól, félreértésektől. A legabszurdabb abban a részben olvasható, amely Dido, a punok királynője és Aeneas, a menekült trójaiak vezére szerelmének kezdetéről szól.

Ott tartunk, hogy miután Aeneas és Dido között egy barlang mélyén, egy nagy vihar drámai fény- és hanghatásai közepette beteljesedik a szerelem, Fama – a Hír, vagy ez esetben inkább a Pletyka istennője – azt terjeszti, hogy a két vezető elhanyagolja hivatali kötelességeit, és már csak ocsmány vágyaik érdeklik őket. „Haec passim dea foeda virum diffundit in ora”, olvasható a szövegben, vagyis: „ezeket hinti az utálatos istennő a férfiak szájára”.

Kartal Zsuzsa ezt így fordítja: „Ezt terjeszti az istennő, mérgezve a partot.” Vagyis a fordító nem ismerte fel, hogy az ora itt nem a hasonló alakú latin „part”, hanem a „száj” jelentésű os egyik ragozott formája (ebből származik a magyar „orális” szó), ahogy azt sem, hogy a virum nem a virus („méreg”), hanem a vir („férfi”) egyik esete, amely egyébként szintén tovább él a magyarban, a „virtus” szóban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk