rés a présen: A tengerről című friss verseskötetedet most mutattad be a Margó Irodalmi Fesztiválon. Milyen volt?
Babiczky Tibor: Kettős könyvbemutató volt, A tengerről mellett András László Vad vidék című kötetét is bemutattuk. Czinki Ferenc volt a moderátor. Mindkettőjükhöz több évtizedes barátság fűz, magától értetődő öröm beszélgetni velük, közönség előtt is. A két kötet pedig szorosan összetartozik, szinte egymásra felel.
A Margó számomra a legfontosabb irodalmi esemény Magyarországon. Valuska Lászlóék hosszú évek munkájával építették fel. A legnagyobb truváj benne, hogy egyszerre személyes és exkluzív, családias és emelkedett.
rap: Nem sok regényed jelent meg a verseskötetekhez képest, de pont van egy tengeres című, a 2014-es Magas tenger. Összeköti valami a tenger szón kívül a két kötetet?
BT: A Magas tenger konkrétan az egyetlen prózakötetem. Ami összekapcsolja az új anyaggal, az talán az alámerülés: a regényben a nyomozó múltjába, a versekben a saját tudattalanomba – és mindkettőnek a partját a kollektív tudattalan hullámai mossák. És persze, előbbinél tudható, hogy „Madame Bovary, c’est moi”… A tenger valóságként és szimbólumként is meghatározó számomra: anya- és szabadságkép, égtükör, mélység. Felület, amelyen az út rögtön beheged, amint továbbhaladtál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
