Magyar Narancs: Hogyan kerültél kapcsolatba a pszichoanalízissel?
Csigó Katalin: Tizenöt éves koromban egy antikvárium polcán megtaláltam Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe című könyvét, és rongyosra olvastam. Úgy éreztem, magyarázatot ad arra, hogy mit jelent embernek lenni, mit jelent gondolkodni és érezni. Meghatározó élmény volt, és eldöntöttem, hogy valami ilyesmivel szeretnék majd foglalkozni. Végül klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta lettem. Ezekkel a szakvizsgákkal dolgozhat – diagnosztizálhat és gyógyíthat betegeket – egy pszichológus. Ám ahhoz, hogy ezen felül valamilyen konkrét pszichoterápiás módszert használhasson az ember, további speciális képzettségeket is meg kell szerezni. A pszichoanalízis esetében ez egy nagyon hosszú folyamat. Még most is előfordul, hogy újraolvasok valamit Freudtól, mivel ő korát jócskán megelőzve egy olyan rendszert dolgozott ki, amelyhez hasonlóra azóta sem volt példa a pszichológia tudományában.
MN: Bár Freud a műveit nem feltétlenül annak szánta, mégis gyakran szépirodalomként is olvassuk őket. Te viszont tudatosan fordultál a fikció felé. Miért?
CSK: Egy megfoghatatlan belső szükséglet motivált. Régóta írok, viszont az utóbbi években elkezdtem úgy érezni, hogy valami elemi változásra van szükség a munkámban. Olyan dolgokat is ki akartam fejezni, amelyeket korábban nem tudtam, szakemberként is inkább a mikrojelenségek, a két ember közötti jelenetek kezdtek foglalkoztatni. A különböző élethelyzeteimből adódóan – a döntési felelősségek, az erős kontrollfunkciók és a vezetői feladatok mellett – vágytam rá, hogy minél többször kerülhessek az íráshoz szükséges különleges állapotba, és nagyon élveztem, amikor bele tudtam zuhanni egy történet kapcsán. Szakcikkekre is igaz, de erre a regényre különösen, hogy nagyon lassan írok. Hosszú tűnődésre van szükségem ahhoz, hogy el tudjak merülni egy szereplő világában vagy a történet egyik szálában.
MN: Hogyan fért össze a mindennapi munkáddal ennek a tűnődő állapotnak a keresése?
CSK: Szabadságok alatt, hétvégeken, illetve esti órákban a gangon ülve írtam ezt a regényt, de valójában én is csodálkozom azon, hogy sikerült összehoznom.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
