Interjú

„Lifteznek bennünk az élmények”

Csigó Katalin pszichoterapeuta, író

Könyv

Idén jelent meg az első regénye, az Átkelők. Pszichoanalízisről, titkokról és az irodalomban trendként megjelenő transzgenerációs traumákról is beszélgettünk a szerzővel.

Magyar Narancs: Hogyan kerültél kapcsolatba a pszichoanalízissel?

Csigó Katalin: Tizenöt éves koromban egy antikvárium polcán megtaláltam Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe című könyvét, és rongyosra olvastam. Úgy éreztem, magyarázatot ad arra, hogy mit jelent embernek lenni, mit jelent gondolkodni és érezni. Meghatározó élmény volt, és eldöntöttem, hogy valami ilyesmivel szeretnék majd foglalkozni. Végül klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta lettem. Ezekkel a szakvizsgákkal dolgozhat – diagnosztizálhat és gyógyíthat betegeket – egy pszichológus. Ám ahhoz, hogy ezen felül valamilyen konkrét pszichoterápiás módszert használhasson az ember, további speciális képzettségeket is meg kell szerezni. A pszichoanalízis esetében ez egy nagyon hosszú folyamat. Még most is előfordul, hogy újraolvasok valamit Freudtól, mivel ő korát jócskán megelőzve egy olyan rendszert dolgozott ki, amelyhez hasonlóra azóta sem volt példa a pszichológia tudományában.

MN: Bár Freud a műveit nem feltétlenül annak szánta, mégis gyakran szépirodalomként is olvassuk őket. Te viszont tudatosan fordultál a fikció felé. Miért?

CSK: Egy megfoghatatlan belső szükséglet motivált. Régóta írok, viszont az utóbbi években elkezdtem úgy érezni, hogy valami elemi változásra van szükség a munkámban. Olyan dolgokat is ki akartam fejezni, amelyeket korábban nem tudtam, szakemberként is inkább a mikrojelenségek, a két ember közötti jelenetek kezdtek foglalkoztatni. A különböző élethelyzeteimből adódóan – a döntési felelősségek, az erős kontrollfunkciók és a vezetői feladatok mellett – vágytam rá, hogy minél többször kerülhessek az íráshoz szükséges különleges állapotba, és nagyon élveztem, amikor bele tudtam zuhanni egy történet kapcsán. Szakcikkekre is igaz, de erre a regényre különösen, hogy nagyon lassan írok. Hosszú tűnődésre van szükségem ahhoz, hogy el tudjak merülni egy szereplő világában vagy a történet egyik szálában.

MN: Hogyan fért össze a mindennapi munkáddal ennek a tűnődő állapotnak a keresése?

CSK: Szabadságok alatt, hétvégeken, illetve esti órákban a gangon ülve írtam ezt a regényt, de valójában én is csodálkozom azon, hogy sikerült összehoznom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.