A Nobel-díjas Jon Fosse művészete

Angyal a színpad felett

  • Domsa Zsófia
  • 2023. október 11.

Könyv

Jon Fosse – Bjørnstjerne Bjørnson, Knut Hamsun és Sigrid Undset után – a negyedik norvég szerző, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést. A díjat odaítélő bizottság indoklása szerint a kimondhatatlant szólaltatja meg.

A rendkívüli pillanatokat a színpadon nem lehet előkészíteni vagy instruálni, csak bízni lehet abban, hogy megtörténnek. „Ha létezik egy­általán valamilyen célom a drámaírással, akkor nyilván az, hogy olyan szöveget írjak, amelyben elég erő van, hogy egy angyal átmehessen a színpadon” – írta Fosse 1996-ban a drámaírásról szóló esszéjében. Szerinte a legjobb színházi helyzetek olyan feszült, értelemmel telített pillanatok, amikor az alkotók és a nézők egyaránt megéreznek valami kimondhatatlant. Szövegeinek mindig van egy szavakkal meg nem határozható érzelmi epicentruma, amelyből szereplőinek cselekvései fakadnak – vagy a cselekvésképtelenségük. Nem verbális középpontról van szó, nem kapunk magyarázatot arra az eseménysorra, amelynek tanúi vagyunk. Ebből adódóan sokak számára tűnhet monotonnak vagy eseménytelennek Fosse drámája, prózája.

Fosse drámaírói áttörése az ezredfordulón kezdődött, franciaországi színpadi sikerekkel, amelyek magukkal hozták a regényei iránti érdeklődést is. Magyarországon már 1998-ban bemutatták A gyermek című darabját, bár az előadás nem kapott különösebb figyelmet. A darabot a norvég Kai Johnsen rendezte, aki a kilencvenes évek elején rávette a hazájában már elismert regényírót, hogy írjon színpadra is. Nem volt egyszerű dolga, mert Fosse színházzal kapcsolatos ellenérzései közismertek voltak, elsősorban a közeg mesterkéltsége és nyüzsgése tartotta vissza a darabírástól.

A meggyőzésben a dús honoráriumnak is szerepe volt, ahogy erről az About Myself as a Playwright című esszéjében vall a szerző. A bergeni nemzeti színház, a Den Nationale Scene 1986 és 1996 között írói inkubátorházként is szolgált, Henrik Ibsen halála (1906) óta ugyanis alig akadt valamirevaló norvég drámaíró. A színházi közeg, az alkotói műhelymunka rácáfolt Fosse előítéleteire, ráadásul már a legelső darabja, a Valaki jön majd (1993) is szép siker lett – azóta is az egyik legtöbbet játszott műve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.