A Nobel-díjas Jon Fosse művészete

Angyal a színpad felett

  • Domsa Zsófia
  • 2023. október 11.

Könyv

Jon Fosse – Bjørnstjerne Bjørnson, Knut Hamsun és Sigrid Undset után – a negyedik norvég szerző, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést. A díjat odaítélő bizottság indoklása szerint a kimondhatatlant szólaltatja meg.

A rendkívüli pillanatokat a színpadon nem lehet előkészíteni vagy instruálni, csak bízni lehet abban, hogy megtörténnek. „Ha létezik egy­általán valamilyen célom a drámaírással, akkor nyilván az, hogy olyan szöveget írjak, amelyben elég erő van, hogy egy angyal átmehessen a színpadon” – írta Fosse 1996-ban a drámaírásról szóló esszéjében. Szerinte a legjobb színházi helyzetek olyan feszült, értelemmel telített pillanatok, amikor az alkotók és a nézők egyaránt megéreznek valami kimondhatatlant. Szövegeinek mindig van egy szavakkal meg nem határozható érzelmi epicentruma, amelyből szereplőinek cselekvései fakadnak – vagy a cselekvésképtelenségük. Nem verbális középpontról van szó, nem kapunk magyarázatot arra az eseménysorra, amelynek tanúi vagyunk. Ebből adódóan sokak számára tűnhet monotonnak vagy eseménytelennek Fosse drámája, prózája.

Fosse drámaírói áttörése az ezredfordulón kezdődött, franciaországi színpadi sikerekkel, amelyek magukkal hozták a regényei iránti érdeklődést is. Magyarországon már 1998-ban bemutatták A gyermek című darabját, bár az előadás nem kapott különösebb figyelmet. A darabot a norvég Kai Johnsen rendezte, aki a kilencvenes évek elején rávette a hazájában már elismert regényírót, hogy írjon színpadra is. Nem volt egyszerű dolga, mert Fosse színházzal kapcsolatos ellenérzései közismertek voltak, elsősorban a közeg mesterkéltsége és nyüzsgése tartotta vissza a darabírástól.

A meggyőzésben a dús honoráriumnak is szerepe volt, ahogy erről az About Myself as a Playwright című esszéjében vall a szerző. A bergeni nemzeti színház, a Den Nationale Scene 1986 és 1996 között írói inkubátorházként is szolgált, Henrik Ibsen halála (1906) óta ugyanis alig akadt valamirevaló norvég drámaíró. A színházi közeg, az alkotói műhelymunka rácáfolt Fosse előítéleteire, ráadásul már a legelső darabja, a Valaki jön majd (1993) is szép siker lett – azóta is az egyik legtöbbet játszott műve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.