Az iszonyat pillanata

Susan Hill: A fekete ruhás nő

  • Svébis Bence
  • 2012. február 29.

Könyv


A rémtörténetek egyik legnépszerűbb szubzsánerét annyira a megkérgesedett klisék működtetik, hogy szinte lehetetlen bármifajta meglepetést okozni. Susan Hill meg sem próbál kilépni a kísértethistóriák közhelyei közül, könyve mégis a műfaj egyik legkiválóbb alkotása.

A feltörekvő jogász, Arthur Kipps azt a megbízást kapja munkaadójától, hogy utazzon Crythin Giffordba, hogy rendezze egykori ügyfelük, Alice Drablow hagyatékát. Az ambiciózus fiatalember örömmel veszi a komoly megbízást, s buzgó elhivatottsággal áll feladata elé, miközben ügyet sem vet a helyiek óvó figyelmeztetéseire, hogy kerülje az Angolnás-lápot, ahol az elhunyt hölgy háza áll. A városi ügyvéd felsőbbrendű cinizmussal tekint a vidékiek babonáira egészen addig, míg saját bőrén meg nem tapasztalja a borzalmakat: „nem hittem a kísértetekben, ahogy egyetlen művelt, egészséges, józan eszű és földhözragadt gondolkodású fiatalember sem. És mégis kísérteteket láttam” – látja be tévedését a történet vége felé, addig azonban még hosszú út vezet. Király Jenő szerint az iszonyat pillanata egybeesik az igazság pillanatával. Amikor megtapasztaljuk a múlt borzalmait, akkor válik minden világossá. A kísértetjárás ugyanis mindig csak eredmény, melyet egy e világi tragikus esemény előz meg. Ez a rettenet hagy nyomot, ez az iszonyat visszhangzik újra és újra, ez a düh, rettegés és fájdalom, és ezt kell átélnie Arthurnak is, hogy kigyógyuljon gőgös szkepsziséből.

A regény, noha mintegy harminc éve, 1983-ban íródott, stílusában visszanyúl a műfaj fénykorát jelentő 19. századig, s hiába a viszonylag modern miliő, valódi, klasszikus kísértethistóriával állunk szemben: nyikorgó, ódon ház, külvilágtól elzárt környezet, titokzatos kocsizörgés és ködös, brit lápvidék. Azonban aki harsány kísértetvadászatra vágyik, hamar félre fogja tenni a könyvet, ugyanis A fekete ruhás nő erőssége nem a cselekmény – ami igazából lépésről lépésre kiszámítható –, hanem az a ritka és végtelenül erős atmoszféra, mely a viszonylag hosszú, ám nélkülözhetetlen expozíciótól egészen az utolsó mondatig képes izgalomban tartani és megborzongatni olvasóját.

Fordította: Gieler Gyöngyi. Partvonal, 2011, 176 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.