Az iszonyat pillanata

Susan Hill: A fekete ruhás nő

  • Svébis Bence
  • 2012. február 29.

Könyv


A rémtörténetek egyik legnépszerűbb szubzsánerét annyira a megkérgesedett klisék működtetik, hogy szinte lehetetlen bármifajta meglepetést okozni. Susan Hill meg sem próbál kilépni a kísértethistóriák közhelyei közül, könyve mégis a műfaj egyik legkiválóbb alkotása.

A feltörekvő jogász, Arthur Kipps azt a megbízást kapja munkaadójától, hogy utazzon Crythin Giffordba, hogy rendezze egykori ügyfelük, Alice Drablow hagyatékát. Az ambiciózus fiatalember örömmel veszi a komoly megbízást, s buzgó elhivatottsággal áll feladata elé, miközben ügyet sem vet a helyiek óvó figyelmeztetéseire, hogy kerülje az Angolnás-lápot, ahol az elhunyt hölgy háza áll. A városi ügyvéd felsőbbrendű cinizmussal tekint a vidékiek babonáira egészen addig, míg saját bőrén meg nem tapasztalja a borzalmakat: „nem hittem a kísértetekben, ahogy egyetlen művelt, egészséges, józan eszű és földhözragadt gondolkodású fiatalember sem. És mégis kísérteteket láttam” – látja be tévedését a történet vége felé, addig azonban még hosszú út vezet. Király Jenő szerint az iszonyat pillanata egybeesik az igazság pillanatával. Amikor megtapasztaljuk a múlt borzalmait, akkor válik minden világossá. A kísértetjárás ugyanis mindig csak eredmény, melyet egy e világi tragikus esemény előz meg. Ez a rettenet hagy nyomot, ez az iszonyat visszhangzik újra és újra, ez a düh, rettegés és fájdalom, és ezt kell átélnie Arthurnak is, hogy kigyógyuljon gőgös szkepsziséből.

A regény, noha mintegy harminc éve, 1983-ban íródott, stílusában visszanyúl a műfaj fénykorát jelentő 19. századig, s hiába a viszonylag modern miliő, valódi, klasszikus kísértethistóriával állunk szemben: nyikorgó, ódon ház, külvilágtól elzárt környezet, titokzatos kocsizörgés és ködös, brit lápvidék. Azonban aki harsány kísértetvadászatra vágyik, hamar félre fogja tenni a könyvet, ugyanis A fekete ruhás nő erőssége nem a cselekmény – ami igazából lépésről lépésre kiszámítható –, hanem az a ritka és végtelenül erős atmoszféra, mely a viszonylag hosszú, ám nélkülözhetetlen expozíciótól egészen az utolsó mondatig képes izgalomban tartani és megborzongatni olvasóját.

Fordította: Gieler Gyöngyi. Partvonal, 2011, 176 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.